Mennyi fiatal vett részt a HungaRIO-n a mi egyházmegyénkből?

- A pécsiek és esztergomiakat követve a sorban, harmadik legtöbben, körülbelül 160-an vettek részt a mi egyházmegyénk fiataljai az eseményen. Úgy éreztem, kicsit "hangulatfelelősök" is voltunk Pécsett. Ha van egy közös lendület, az rá tudja nyomni a pecsétjét a környezetére is. Úgy érzem, hogy jól sikerült jelen lennünk a programon.

Milyen típusú programokon vehettek részt a fiatalok Pécsett? Milyen üzenetet tűztek ki célul a szervezők?

- Kapcsolódtunk a riói Ifjúsági Világtalálkozóhoz, ugyanazok voltak a témák is. Minden délelőtt minden témához kapcsolódóan püspöki katekézis volt. Első a szomjúságról, a második a tanítványságról, a harmadik pedig az evangelizációról szólt. Utána pedig vagy kiscsoportosan, vagy kis műhelyek formájában (5 féle stílusban) a katekézis feldolgozása történt meg. Délután pedig fesztiváljellegű programok voltak. "Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!" - Ez volt az alaptéma.

Volt egy flashmob is, amely nagyon hatásosra sikerült. 1000 ember, mikor egyszerre mozdul az azért nem semmi. Délutánonként volt sport is és minden nap el lehetett menni múzeumokba akár ingyen is. Esténként közös program volt, melyre összejött az 1500 fiatal. Rendkívül színes volt a kínálat. Egy élmény: első este csendes szentségimádást szerveztek. Ez nagyon megérintett. Csupán 7-8 perc hosszú volt, de az tényleg nagyopn csendes, jó elmélyülés volt. Még a madarak csiripelését is lehetett hallani. Úgy érezhetük, a Feltámadott itt van, köztünk jár és megáld minden embert. Nemcsak a "táncikálásta és örömködésre" volt kész ez a térsaság, hanem erre a csendes szentségimádásra is.

Minden reggel megtekinthettünk egy előző napi összefoglalót videós formában, amit a TVShoeShine egyházmegyei videós csapat tagjai készítettek. Nagyon nagy sikerük volt a videóknak, remek, vidám anyagokat alkottak. Esténként koncertek, táncház és közös ima is volt.

Neked mi volt a feladatod?

- Az önkénteseknek voltam a lelkipásztora. 130 voluntario - ahogy neveztük őket - segédkezett. A záró estén közösen eltáncoltunk egy táncot, fantasztikus volt. Azt gondolom, hogy akkor csináljuk jól a dolgunkat, ha a HungaRIO végén mindenki önkéntessé válik, ha mindenki úgy érzi, hogy hozzá tudott valamit tenni. Úgy érzem, ez sikerült. Van aki kézzelfogható dologgal, van aki egy mosollyal járult hozzá a közös szervezéshez, de biztosan érzem, hogy bárkihez odamehettünk volna a találkozó végén, hogy legyen az önkéntesünk.

Hogyan mentek oda a fiatalok? Ismét közösen, buszokkal, ahogyan a Madridi Találkozón?

- Egyénileg csatlakozott most mindenki. Írtunk egy körüzenetet email-ben az egyházmegye fiataljainak, melyben megkérdeztük, hogyan szeretnének leutazni. Szóba került a közös busz, a vonatos megoldás és az egyéni opció is. A többség azt választotta, hogy a többiekkel szeretne lemenni, vagyis vonattal. Néhányan, körülbelül 15-20 fiatal pedig biciklivel érkezett meg az egyházmegyénkből.

Milyen volt a szervezés?

- Nagyon jól sikerült szerintem. Nem volt egyszerű feladat és néha adódtak technikai nehézségek, például a szabadtéri városi keresztúton, de ezzel együtt is, szerintem ügyesen megoldották a dolgokat, senkiben nem volt semmilyen keserűség amiatt, mert bármi hiba lett volna bárhol is. Inkább csak az maradhatott meg mindenkiben, hogy mennyire gazdag programkínálatú találkozó volt a pécsi.

Egy dolog elgondolkoztató viszont. Kicsit az az érzésem, hogy sokszor úgy szervezzük meg a programokat, hogy főleg a vallásukat gyakorló fiatalokat vonzzák. 1500 fiatal volt a HungaRIO-n az egész orszég területéről. Ez nagyon szép szám. Éppen most nemrég volt a reformátusok országos nagy tlaálkozója, a Csillagpont is, ahol állítólag ennél jóval többen voltak, holott országos arányszámukat tekintve kevesebben vannak. Valószínűleg ők tudatosabban nyitnak olyan fiatalok fele is, akik nem annyira vallásukat gyakorlók. Ez nagyon foglalkoztat, hogy hogyan tudnánk olyan rendezvényt csinálni, ahova a katolikusok barátai is eljönnek és otthon érzik magukat. Hogy tudjuk úgy megcsinálni, hogy ne egy felhígulás legyen és ne az történjen, hogy mi vesszük át a világnak a szokásait és világiassá váljon a keresztény közösség is, hanem ez inkább evangelizációs, pre-evangelizációs alkalom legyen, ahova eljönnek a barátok, ismerősök és azt érzik, hogy szeretve vannak. Esetleg megkínáljuk őket néhány kifejezetten evangelizációs jellegű programmal, ahol a hitünkről beszélünk, tanúságtételek hangoznak el, de ne érezzék azt ott, hogy kötelező ottmaradni, ne érezzék úgy, hogy ezek miatt a vallásosabb jellegű programok miatt ez nem nekik szóló rendezvény.

Azt hiszem, itt van egy irányváltásra szükség, tehát, hogy nyitottabbak legyenek ezek a rendezvények, de úgy legyenek nyitottabbak, hogy közben az identitásunkat ne veszítsük el, hanem legyen alkalom a töltődésre is. Legyenek differenciáltak a rendezvények: a hívőknek a hitükről lehessen elmélyülni, a vallásukat nem gyakorlók számára pedig legalább a hívőkkel szimpatizánssá válni. Ezáltal falakat, előítéleteket lehetne ledöntögetni.

Azt vehetjük észre, ha az ifjúsági életet nézzük mind a HungaRIO-n, mind pedig az éves eseményeket, hogy kezd kibontakozni egy egyházmegyés identitás. Gondolok itt például a MIKSZ-re ('mentés imaest kéthetente szerdán'). Hogyan látod, mennyire fontos ez?

- Szerintem nagyon fontos, mert egy évben egyszer tudunk találkozni egy ilyen országos, nagy találkozón, mint a HungaRIO. Fiatalokkal tudunk találkozni még Nagymaroson is, de az közelebb van, viszont a hétköznapi életünket nem az ország másik végén éljük, hanem a saját falunkban, vagy a szomszéd falvakban lakó fiatalokkal. együtt. Ők elérhető közelségben vannak. Látom, hogy ez a 'valahova tartozás érzése' nagyon nagy megtartó erő. Az, hogy én számítok és számíthatnak rám. Ezt örömmel díjazom, hogy egyre több egyházmegyés fiatal aktív valamiben: gondolok itt a régiókra, vagy akár például a Kovászolóra.

Tehát aktívvá válnak a fiatalok egyre inkább azáltal, hogy személyesen számon vannak tartva és a 'van valahová tartozás' érzése, valamint egy közösségiség alakul ki. Egy idő után a fiatal érzi, hogy egy adott helyhez tartozik és ha ő ott sokat kap, akkor adni is akar. vegyük példának a Mente Médiamissziósait, akik közül többen is úgy mentek le a találkozóra, hogy jó képeket szerettek volna készíteni, azért, hogy valamit tovább adhassanak másoknak, az egyházmegyés fiataloknak elsősorban, de azon túl is, akár a többi egyházmegye fiataljainak is. De volt aki riportokat készített a TVShoesShine csapatával együttműködve.

Tehát, azt hiszem, jó ez az egyházmegyés identitás és öntudat, mert elkötelezettebbé teszi az embereket.

De nemcsak a MIKSZ van, ami összekapcsolja őket, hanem például a mente.hu honlap is, vagy a Kovászoló, vagy egyáltalán az, hogy átjárnak egymás régióiba barátkozni. Örömmel láthatjuk tehát, hogy összeérnek a szálak. Úgy gondolom, hogy mindannyian olyanok vagyunk mint egy kötéltáncos. Az életünk egy tánc. Táncolunk Istennel, néha elengedjük a kezét... Táncolunk az emberi kapcsolatainkban, a barátságokban, szerelemben és néha elengedik a kezünket, vagy mi engedjük el a másik kezét. Ilyenkor aztán zuhanunk és nagy baj, ha nicsnen alattunk megtartó háló. Ez a megtartó háló amit szövögetünk az emberi kapcsolatokból, az Isten kapcsolatból, ezek a közösségeink. Miné több szálon van valaki beleszőve ebbe a hálóba, annál kisebb az esélye, hogy becsapódik, amikor leesik a kötéltánc során. Annél nagyobb az esélye, hogy majd lesz valaki, aki tartja őt, aki majd azt mondja: FigyeljI Emberi dolog elbukni, elesni, vagy csupán csalódni. De ne félj! Megtartunk és itt vagyunk veled! Újra kell kezdened ezt a táncot az Istennel, az emberekkel, a barátokkal, vagy akár a szerelemben! Bízz abban, hogy az Isten megtart! Őbenne nem fogsz csalódni. Ezért érdemes szeretetet adnod és újra bízni az emberekben, mert lesznek, akik méltók rá, lesznek, akik visszaadják, és lesznek, akik megtartanak. Mindig lesz elég szeretet, amiből tudsz meríteni és nem maradsz egyedül.

Verőcei Gábor

Fotók: a szerző és Bozó Rebeka