60  ÉVES

A  VÁCI  SZÉKESEGYHÁZ  SZENT  CECÍLIA  KÓRUSA

„Ami a világ szemében balga… azt választotta ki az Úr,

a semminek látszókat…”   1Kor.27

Szent X. Pius pápai rendelkezésével, úgynevezett Motu Propriojával már 1903-ban a gyakorlatban is érvényt kívánt szerezni az Európában akkor már széleskörűen működő ceciliánus reformmozgalom célkitűzéseinek. Ez célul tűzte ki a gregorián ének, valamint a klasszikus polifónia intézményes oktatását a sok évszázados hagyományokkal rendelkező kórusiskolák (Schola Cantorum) visszaállítását és különféle énekkarok szervezését elsősorban a székesegyházakban és a nagyobb templomokban. (Motu Pr.76.)

A II. Vatikáni Zsinat újra hangsúlyozta ezt, amikor Liturgikus Konstitúciója a Sacrosanctum Concilium zenei rendelkezésében az egyházi zene jelentőségéről beszél.

„Az egyetemes egyház zenei hagyománya fölbecsülhetetlen értékű kincs. Minden más művészi kifejezésmód fölé emelkedik.”

„A szent zene kincseit a legnagyobb gonddal kell megőrizni és fölhasználni. Szüntelenül gondot kell fordítani az énekkarokra, főként a székesegyházakban.”

„Minden katolikus intézményben és iskolában nagy gondot kell fordítani a zenei nevelésre és gyakorlatra.” Hangsúlyozza továbbá a szent zene magasabb fokú intézeteinek fölállítását, az énekesek és gyermekkórusok alapos egyházzenei és liturgikus képzésének fontosságát. (II.Vat.Sacrs.conc.112,114,115)

A Váci Egyházmegyében évszázadok óta nagy hagyománya van az egyházzenei oktatásnak és nevelésnek. A török idők után Migazzi bíboros Pozsonyból hívott zenészeket és énekeseket, akik a hódoltság után az első zenei együtteseket adták a székesegyháznak. Ezek közül és az általuk nevelt utódokból került ki általában a mindenkori „székesegyházi karmester” a 18-19. század folyamán. A 20. század első felében a mintegy 50 éven át hivatalban lévő Pikéthy Tibor zeneigazgató, székesegyházi karnagy működtetett székesegyházi kórust, amelynek tagjait személyenként változó módon a Püspökség élelmiszerrel, tüzelővel, vagy lakással javadalmazott.

Dr. Huszár Dezső 1955-ben lett a váci székesegyház karnagya. Dr Korompay Tibor ajánlása révén nevezte ki őt az internált Pétery József püspök általános helynöke Dr Kovács Vince segédpüspök, hogy az akkor már nem működő Pikéthy kórus helyett a székesegyházban új kórust szervezzen, támogatva ezzel az Egyház Magyarországon ekkor már politikailag akadályozott, mégis hatékony ceciliánus törekvéseit.

Dezső atya természetesen óvatosan kezdte a szervezést. Visszaemlékezései között emlékezetes számomra a következő mondata: „megvártam amíg besötétedik, aztán mentem házról házra és megkérdeztem őket, hogy el mertek gyünni?” Voltak az első tagok között szerzetes nővérek, de civil hívek is szép számmal, „hortista” katonatiszt, értelmiségi és munkás, idősebb és fiatal egyaránt. A próbákat a kóruson, vagy a kanonoki kápolnában tartották. Bárdos Lajos az OMCE társ-elnöke a kezdeti években rendszeresen látogatta az énekkart, szakmai segítséget adva ezzel a fiatal közösség munkájához. A huszadik század további legjelentősebb egyházzenészei, Harmat Artúr, Werner Alajos, Lisznyay Szabó Gábor, Halmos László és mások szintén látogatták és támogatták a fiatal székesegyházi karnagyot, aki akkor még nem gondolhatta, hogy az általa alapított együttes egyszer majd az ország legnagyobb egyházi énekkara lesz. Dezső atya korábban egy ideig Rómában tanult egyházzenét a Sancta Caecilia Pápai Akadémián. Onnan hozta magával a cecíliánus szemléletmódot és lelkiséget, magától értetődő volt ezért, hogy az új énekkar az egyházzene védőszentjének nevét viselje. Róla nevezte hát el: „A Váci Székesegyház Szent Cecília Kórusa”. Majdnem 32 éven át vezette Dezső atya a kórust. Rendszeres liturgikus szolgálat, hangversenyek, lelkiség és nagyszerű közösségi élet jellemezte működésüket.

Amikor a kommunizmus bukásakor a szerzetesrendek visszaállítása hazánkban megkezdődött, Dezső atya lett a magyarországi Kapucinus Rend tartományfőnöke. Kérésére Dr Bánk József érsek-püspök atya engem nevezett ki utódjául és rám bízta a Székesegyház Kórusának vezetését. Ezt a munkát 29 év óta végzem. Igyekszem ezt Dezső atya példáját és lelkületét követve azzal a hűséggel és hálával tenni, mellyel az Egyház hagyományos ceciliánus egyházzenei irányvonalának és nagyszerű elődeimnek tartozom.

Varga László

a váci székesegyház karnagya