Az otthonban élő pap- és lakótársak, illetve a rokonok is köszöntötték a jubiláns atyát.

Örvendező, hálatelt szívvel ünnepelt a Szent Erzsébet Otthon lakóközössége, köztük az itt élő paptestvérek, többek között a vasmiséjét tavaly ünneplő Futó Károly atya is. Dobozy István őket köszöntve így fogalmazott: „A mi szerepünk, hogy az itt élők lélekben talpon hordozzák öregségüket.”

A szentmisére az otthon énekkara meglepetéssel készült: azokkal az énekekkel örvendeztették meg az ünnepeltet, melyek egykor papszentelésén elhangzottak.

Dobozy István hét éve él a pilisvörösvári otthonban. Lelki beszélgetéssel, beteglátogatással, imával, szentmise bemutatásával, gyóntatással segíti az otthonban lakók hitéletét. Kilencvennyolc éve ellenére lendületesen vonult be a szentmisére. Szemüveg nélkül, hangosan, jól intonálva olvasta a szentmise szövegeit. Szentbeszédében röviden áttekintette életútját, és a lakótársak számára vallott lelkipásztori hivatásáról.

„Boldog, akit meghív asztalához az Úr” – idézte a szentmiséből, és homíliáját ennek a boldogságnak a derűje hatotta át. „Az Úr még igényt tart rám, hogy szeretetét sugározzam tovább a szegényeknek, betegeknek, mindazoknak, akikkel találkozom. Szentjánosbogárnak küldött közétek – fogalmazta meg életfeladatát. – Isten szeretetét jelenvalóvá tenni – ez a pap küldetése.” István atya vallja, az élet utolsó szakaszán is Jézus Szívének szeretetével kell szeretnünk egymást. „Tudjunk a rózsákról, és viseljük el a töviseket” – tette hozzá felidézve a hetvenöt évnyi papi szolgálat eseményeit, melyek között egyaránt voltak tövisek és rózsák.

Dobozy István sorstársaihoz szólt: „Együtt kopogtatunk a mennyek országa kapuján. Itt és most az a feladatunk, hogy Istent válasszuk minden helyzetben, és életünk utolsó szakaszát Isten szeretetében éljük le, hiszen testvérek vagyunk Krisztusban.”

Visszatekintve életére így fogalmazott: „Mindent Istentől kaptam. Az örök élet felé hajló éveimben Krisztus kísér. Azért imádkozom, hogy egymás terhét hordozva Krisztus szeretetét magunkévá tegyük, hogy majdan megnyissa előttünk a mennyek kapuját.”

Püspöke szeretettel köszöntötte a jubiláns papot: „Léted ajándék a többi ember számára.” Személyes vallomást fogalmazott meg: „Benneteket úgy neveltek, hogy Krisztus megjelenítői, Krisztus képmásai legyetek. Ezt tanultam tőletek” – mondta Beer Miklós.

Ajándékul átadták Dobozy István atyának az oklevelet Ferenc pápa áldásáról.

Hetvenöt év szolgálat

Dobozy István 1919. október 28-án született Budapesten, és 1942-ben szentelték pappá a váci székesegyházban.

1942–1963 között káplán–hitoktatóként szolgált Újhartyánban, Rákosszentmihályon, Kiskunhalason, Pestszenterzsébeten, Pestújhelyen és Rákosligeten.

1963–73-ig plébános volt Rétságon, 1973–76-ig Örkényben és Tápiószőlősön, végül 1976-tól 1996-ban történt nyugalomba vonulásáig Pilisen. 1999–2009 között Siófok-Balatonkilitiben, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Idősek Otthona lakója volt, eközben kisegítőként szolgált a helyi plébánián. 2010 óta Pilisvörösváron él a Szent Erzsébet Otthonban.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Váci Egyházmegye