„…mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap…”

Idén ünnepeli újratelepítésének háromszázadik évfordulóját a Börzsöny lábánál meghúzódó kis falu, Berkenye. A község címerén gróf Althann Mihály Frigyes bíboros, váci püspök látható, aki 1718-ban - a török időkben teljesen elnéptelenedett falut - a bajorországi Würzburgi egyházmegyéből származó telepesekkel népesítette be.

A német betelepülők a letelepedésükről szóló szerződést a püspökkel 1718. október 13-án írták alá. Erre a háromszázadik jubileumi alkalomra a közel 700 lelket számláló község már hosszú ideje áldozatos munkával készült: utat épített, felújításokat végeztek a templomon és a templom-dombot statikusan is megerősítették - mivel az erózió súlyos károkat okozott -, amelyet egy csodálatos lépcsővel díszítettek, ezzel is kiemelve az Isten házának méltóságát.

A jubileumi alkalmából, október 14-én Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök szentmise áldozatot mutatott be, a berkenyei Szent Kereszt felmagasztalása-templomban Győry-Fáy Csaba plébános, helyettes esperes, és Varga András esperes atyák koncelebrálásával. A szentmisén jelen volt Pálos Frigyes Leó őrkanonok, prépost az Althannok örökségének gondozója és védelmezője, Schmidt Józsefné Berkenye polgármestere, Balla Mihály a térség országgyűlési képviselője, a környék polgármesterei a Német Kisebbségi Önkormányzat képviselői, bajorországi, csehországi és erdélyi vendégek, valamint a község és a szomszéd települések hívei.

A megyéspüspök, bevezetőjében az Úristentől kapott bölcsességre hívta fel a jelenlévők figyelmét, amelynek köszönhetően az ember megtanult jót tenni. Majd a „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.” (Mt. 19, 27-29) evangéliumi részhez kapcsolva szemléltette a 300 éve ide érkezett telepesek hitét. Majd Szent Márton és Nepumuki Szent János közbenjárását is kérve – akiknek tiszteletét a letelepedettek hozták magukkal - fohászkodott az Úristen megbocsátó kegyelméért. Ezt követően megáldotta a felújított oltárt.

A főpásztor szentbeszédében a bevezető gondolatait követve beszélt az ősök magukkal hozott értékeiről, szokásairól, hagyományairól, reményeiről, de legfőképpen a hitükről. „Azért ünnepeljük a templomban, az Úristennek hálát adva, ezt a háromszázadik évfordulót, mert őseitek a Jóistenbe vetett hitüket magukkal hozták, generációkon keresztül átadták nektek, és ti megőriztétek azt”.

Majd a napi olvasmányra visszatekintve a salamoni bölcsességről elmélkedett: „Salamon nem gazdagságot, nem vagyont, hanem okosságot, bölcsességet kért, amiből megértheti azt, hogy a legnagyobb dolog, amit az életben tehetünk az, hogy jók vagyunk egymáshoz. A mai napon azért adunk hálát, amiről ez a háromszáz év szól és azért, hogy ezt a csodálatos települést felépítették elődeitek. Mennyi munka, áldozat, lemondás van az elmúlt években, évszázadokban megépített falutokban, templomotokban, a gyönyörű lépcsőben. Az életben az a feladatunk, hogy figyelmünk szüntelenül a jó tettekre irányuljon, azért élünk ebben a földi világban, hogy lehetőségeinkkel, adományainkkal, talentumainkkal gazdagítsuk az Úristen világát, amit nekünk ide készített”- hangsúlyozta a megyéspüspök.

Homíliája végén megköszönte minden segítőnek a munkáját, örömét és háláját fejezte ki az eredményekért, külön kiemelve, hogy a helyiek jól gazdálkodtak talentumaikkal, „Őrizzen és tartson meg benneteket a Jóisten hittetekben, bölcsességetekben, és sugározza életetek a nagylelkű jótetteket. Éljétek át ma is Jézus Krisztus halálának és feltámadásának drága titkát, higgyetek ígéretében, hogy százszoros lesz jutalmatok. Az eucharisztia adja az erő forrását ahhoz, hogy tudjatok ezen az úton járni”- kívánta minden jelenlévőnek a főpásztor.

A szentáldozás után Pálos Frigyes atya köszöntötte az ünneplőket. Történeti áttekintés keretében beszélt Althann Mihály Frigyes bíboros-püspök személyéről, haladó és előrelátó gondolkodásáról: „a történelmet mi csináljuk, akik élünk benne, de aki felelősséggel teszi ezt, nem csak arra gondol, hogy saját személyének, jelenének mi a jó, hanem ugyanúgy, ahogy a néhai Althann püspök és Migazzi püspök előre lát, és a jövőben is gondolkodik, másokért is. Erózió mindig volt és mindig lesz, nem csak a víz hatására, amely meglágyítja a földet, megrepeszti a falakat, hanem a történelemben is munkálkodik; megszenvedtétek, kemény megpróbáltatásokat kellett átélnetek – az üldöztetést, majd a rendszerváltozás után új időszámítás kezdődött, felkutattátok címereteket, újra használhatjátok nyelveteket, elsirathattátok hőseiteket, táblába faragtátok neveiket, megélhetitek hagyományaitokat, ünnepeiteket…”. 

Az őrkanonok atya méltatta a fal és a lépcső megálmodóit és megvalósítóit, akik szívügyüknek tekintették a romlás megállítását és a templom megóvását. Majd a lépcsőről, mint szimbólumról beszélt, amely nem csak hívogat, hanem összekapcsolja az Isten házát, és a 300 éves településrészt az új településrésszel. Aztán átadta a községnek az egyházmegye ajándékát, Beer Miklós püspök címerét, amely az új lépcső homlokzati falára kerül majd elhelyezésre.

Ezt követően Püspök atya adta át ajándékát Berkenye polgármester asszonyának, egy aranyozott érmet, amelyet római látogatása alkalmával a Szentatyától kapott, és amin a Szűzanya a gyermekével látható. A szentmise végén a jelenlévők kivonultak az új lépcsőkre, amelyet ekkor megáldott a Főpásztor, majd az új Szent Márton szoborra is kérte a Jóisten áldását és meghintette mindezeket szentelt vízzel. A liturgia püspöki áldással zárult.

A szentmise után Schmidt Józsefné polgármester asszony köszöntötte a jelenlévőket, hálás köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a munkálatokban, a jubileumi ünnepség megszervezésében bármilyen formában is áldozatot vállaltak. Majd Balla Mihály országgyűlési képviselő méltatta a község és a falu vezetőségének érdemeit, a helyi népviseletbe öltözött gyermekek pedig sváb nyelvű mondókákkal kedveskedtek a hallgatóságnak.

A rendezvény különböző fajú berkenyefáknak a község, a térség, az egyházmegye, valamint a külföldi delegációk vezetői általi elültetésével folytatódott, ezzel is szimbolizálva az összefogást és a jövő építését. Ezt követően a Magyar-, a Székely himnusz és a Szózat közös eléneklésével fejeződött be az ünnepi megemlékezés. A programot a Dunakanyar Fúvósegyüttes lelkesítő dallamai és közös ebéd zárta.

A jubileumi alkalomból a Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény „Az Althannok öröksége” címmel vendégkiállítást szervezett, amelyet ezúttal Berkenyén is bemutatnak. Néhány hétig a tárlat ott lesz megtekinthető.

Szöveg és fotó: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye