Idén 123 éves a szolnoki Hetényi Géza Kórház. Az itt működő Váci Egyházmegyei Lelkigondozó Szolgálat idén lett tizenöt éves. Artúr atya szervezői tevékenységének köszönhetően egymás után munkába álltak a lelkigondozók, 2005 júniusában Dénesné Fekete Hédi és Kiss Istvánné Marcsi, majd 2006 januárjában Szalainé Katona Anikó, munkájukat azóta is az önkéntes beteglátogatók segítik.

Az alábbi írást Papp Károly önkéntes beteglátogató jegyezte le.

Úgy éreztük, vissza lehet tekinteni, mit tettünk, és a jót megőrizve menni kell tovább! Nekünk az a legszebb évfordulós ünnepség, ha hálaadó szentmisén vehetünk részt. Erre készülve összegyűjtöttük a kezdetektől megírt cikkeket, a közelmúlt írásait, a kórházi vezetők, orvosok, nővérek, betegek visszajelzéseit és sokak önzetlen segítségével, anyagi támogatásával megjelent a másfél évtizedes munkánkról szóló emlékkönyvecske.

A szokásos szerdai, 15 órai időpontra terveztünk, mint minden héten, csak most ünnepi szentmisével emlékeztünk meg.  Előtte fél órás hangversenyt adott a Jubiláte kórus, Komár István atya vezetésével és közreműködtek a szertartáson is.

Az ünnepélyes bevonulás után Kissné Marcsi lelkigondozó köszöntötte a megjelent vendégeket, köztük Szabó István alpolgármestert, Dr. Bene Ildikó főigazgató asszonyt, Dr. Tölgyes Anna orvosigazgató asszonyt, valamint bemutatta a Máthé György esperes, plébános atyánkkal együtt koncelebráló régebbi és jelenleg is szolgáló atyákat.

Dr. Bene Ildikó főigazgató asszony üdvözlő szavai után Gyuri atya „mesélt” a hőskorról. Büszkén emelte ki, hogy Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr indította el 15 évvel ezelőtt az Egyházmegyéhez tartozó kórházakban a Lelkigondozó Szolgálatot. Természetesen segítséget is adott Dr. Faragó Artúr kórházlelkész személyében, aki megkezdte a szervezést, a lelkigondozók és később az önkéntes beteglátogatók képzését. Ezen szép kezdeményezést helyi szinten igyekeztünk megtölteni tartalommal, mert tudjuk, mi Jézust látogatjuk meg a betegeknél. Egyre jobban elfogadtak, befogadtak, és társak lettünk a betegek ellátásában.

Ezek után elkezdődött a szentmise, amelyet a betegekért ajánlottak fel. Homíliájában Máthé György atya külön kiemelte, milyen nagyszerű dolog, amikor telefonálnak: ha lehet, hamarabb érkezzünk, mert lennének gyónók, áldozók, akik a műtét előtt szeretnék letenni bűneik súlyát, vagy éppen a nővér szól, menjünk, mert a betegek kenetét még fel lehetni adni a hosszú útra készülőnek.

Talán Gyuri atya fejezte ki legszebben együtt gondolkodásunkat az egyetemes könyörgésekben azzal, hogy hajtsuk meg fejünket, tegyük ide az oltárra gondjainkat, bánatunkat, és kérjük az Urat, hogy segítsen életünkben, munkákban, hivatásunkban!

A mise végén megáldotta a frissen kinyomtatott könyvünket, melyben Simon András grafikái is megtalálhatók, a művész hozzájárulásával, aki maga is részt vett e jeles alkalmon, majd megköszönte mindenkinek a segítséget.

A születésnap nem múlhat el torta nélkül. Így kihozták a hatalmas tortát, melyen, ostyaképen a kápolnában szolgáló munkatársak szerepeltek és rajta a 15-ös szám! Főigazgató asszony és Gyuri atya közösen vágták fel, és osztották szét a jelenlévőknek kis agapé keretében!

Hálás szívvel emlékeztünk meg, és kértük az Urat további munkánkhoz, hivatásunkhoz. Mert tudjuk, hogy a Kórházunkban az orvosok gyógyítanak, a nővérek ápolnak, mi pedig gondozzuk mindazok lelkét, akik nyitottak Jézus látogatására.

Hallgasd meg Uram kéréseinket. Ámen!

Papp Károly önkéntes beteglátogató

Szolnok, 2019.június 12.