» HÍREINK »
Gitáros énekekkel, csenddel és imádságos versekkel kezdődött a lelkigyakorlat. Vacsora után filmvetítéssel folytatódott. A három Oszkár díjra jelölt, „Egy hiteles ember” című filmet nézték meg a résztvevők, amely Ferenc pápáról készült. A Szentatya egyértelműen szembe megy azokkal a sok évszázados hagyományokkal, amelyeket a Vatikán a politikai korrektség miatt, akár a krisztusi tanítással szemben is gyakorolt. Ferenc pápa szakított a földi „hatalmasságoknak” kijáró protokolláris szokások egész sorával. Olykor meghökkentő módon fordul a szegények és kirekesztettek felé. Egyértelműen krisztusi szemlélete megosztottsághoz vezet még a hívők körében is. Nem történt ez másként a katekéták között sem. Tetszik vagy sem, Ferenc pápa radikálisan keresztény és ez „…ablakot nyit a világra, amikor mi önelégülten védjük a hit nélküli kulturális kereszténységünket, a „nem alkuképes értékeket”, miközben a világ elmegy mellettünk.” (idézet a Magyar Kurir Andrea Riccardi, Ferenc pápáról szóló kötetét bemutató beszélgetésből.).
A katekéták nem csak oktatnak, hanem egész életükkel az evangéliumot hirdetik. Valójában minden megkeresztelt embernek ez a Krisztustól való küldetése. A hétfő reggeli imádságot követően az Egyházmegye hitoktatási referense, egy rövid elmélkedésben mutatott rá, hogy; „Az Egyház, az Örök Atya üdvözítő tervének megvalósulása a történelemben. (vö: KEK 759, 760) Mennyivel „másabb” lelkiismeretvizsgálathoz vezetne, ha esténként azt kérdeznénk meg magunktól, hogy; „Mennyire voltam a mai nap folyamán fia/lánya lenni a Mennyei Atyának? Hogyan vettem részt az Atya üdvözítő tervének megvalósulásában?” Egy hitoktató nem élheti úgy az életét, hogy pusztán a parancsolatokhoz méri az istenkapcsolatát, vagy ha igen, akkor a Jézus által legfontosabbnak mondott első két parancs alapján kell napról napra mélyíteni a szeretetünket Isten és embertársaink felé. Az Evangélium mindig „új bor” a kérdés az, hogy akarunk-e minden nap új tömlővé válni?”
A lelkigyakorlat elmélkedéseire Dr. Obbágy László görög katolikus atyát kérték fel, aki, mint gyakorló katekéta és a katekéták oktatója is, a hitoktatók élethelyzetéhez, „a katekéta léthez” igazította gondolatait. A két nap alatt hat elmélkedést hallottunk.
1. Első elmélkedésében az apa, anya, család, gyerek egysége és a katekéta szülői mivolta volt a téma. „Fiaim, a szülés fájdalmait szenvedem értetek újra, míg Krisztus ki nem alakul bennetek! (Gal4,19). –idézte Szent Pál apostolt László atya. Bibliai férfiak apaszerepén keresztül irányította a figyelmünket a hivatásunk és az állapotbeli kötelességeink összefüggéseire. Eljutottunk Jób-tól, a tékozló fiú atyjáig, aki nem reaktív, hanem proaktív. Nem a gyerek viselkedésétől kell hogy függjön a szülő (a katekéta) szeretete, ahogy a Mennyei Atyának a szeretete sem a kegyes gyakorlatainktól függ. „..Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta.(Lk15,20) Az édesanyák – isten anyai irgalmas természetének szemlélésére, Veöres Sándor: Anyámnak c. verse kapcsán jutottunk el. A héberben az anyaméh és az irgalom szavak ugyanabból a szótőből erednek.
2. A „katekéta, mint legjobb erő. „Az Egyház egész különlegesen meghívja a kateketikai tevékenységre az Istennek szentelt személyeket, és azt kívánja, hogy „legjobb erőiket adják” a katekézishez.” (KÁD 228) A katekétának egészségesnek kell lennie! A fölfelé, befelé és kifelé vezető útjának rendben kell lennie. Isten szemével kell szemlélni magunkat. Meg kell értenünk, hogy nem a hitről szóló beszéd a nehéz, hanem hinni nehéz és hogy a hit az nem egy állapot, hanem egy folyamat. Minden ember – a hívők és a katekéták is– többszörösen sebzettek vagyunk a bizalmatlanságtól. Istenben hinni olyan öröm, boldogság, amire vágyunk. A katekétának „bibliás embernek” kell lennie. „Eltelni az Igével, amely mint méz csordul ki az ajkainkon.” Ez olyan mint a szerelem. Mindig nyitottnak kell lennünk az újra és gyönyörködnünk benne, amink van. Legyünk az öröm és a reménység emberei!
3. A harmadik elmélkedésben a szenvedés misztériumában mélyedhettünk el. Pilinszky János gondolatával; „Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll.” Obbágy atya személyes bizonyságtétele különösen is megérintett sokunkat. Egy túlélt súlyos betegség, vagy nagy fájdalom neveli az embert. A szenvedés új fókuszt ad. A szenvedés útján az Isten vonz magához és megerősít. Isten fia a kereszten nem magyarázta a szenvedést, hanem magára vette. A szenvedés vége a Húsvét. Egy halál közeli élmény átrendezi az emberben a prioritásokat. Végső soron közelebb visz Istenhez.
4. A negyedik elmélkedésre már másnap került sor. A tűz, a lelkesedés és lelkesítés kérdéseit jártuk körbe. „Égni kell, annak a ki gyújtani akar” idézte Révész Sándort, a Piramis frontemberét László atya. Izajás próféta küldetése a nyelvünkre helyezett izzó parázs (Vö.Iz6,6) Láttatnunk kell, hogy az Egyház tulajdonképpen folyamatos pünkösd. A katekéta meghívását Radnóti Miklós: Nyolcadik Ecloga c. művének üzenetével elmélkedtük át.
5. A sokszor nagy kihívásokat és próbatételt jelentő hitoktatói munkában nem vagyunk egyedül. Kiváló példaképeink vannak, akik bizonysága minket is erősíthet. Közülük is Mária az Istenanya aki Istent befogadó, Istent hordozó és Istenszülő. Illés próféta, aki a teljes pogányságba egyedül maradva is vállalja a küzdelmet. Illést mint „kiégett katekétát” megtaláljuk a Hóreb hegyének barlangjában is. Csodálatos hasonlat; ahogy Illés ráteríti köpenyét Elizeusra – átadva neki istenkapcsolata minden tapasztalatát– valahogy így kellene nekünk is a tanítványainknak átadni a bennünk lakó, kegyelemből fakadó hitet. Keresztelő János megtérést hirdet, amely a megérésen át vezet a megértéshez. Az apostolok és az Újszövetség alakjai közül is sokan, mind, mind mennyei társaink küldetésünkben.
6. A Krisztusban való elkötelezettség az Ő szolgálatában való hűség. A szabad ember szolgálata, amely szeretetből fakad. A leírt evangéliumok az Egyház ölén keletkeztek. Az Egyház maga a továbbélő Krisztus. Az Egyház olyan, mint a hold; Nincs saját fénye, hanem a nap fényét tükrözi… hol jobban, hol kevésbé. A katekétának „egyházszeretőnek” kell lennie. Ahogy Rahner mondja: „Az Egyház anyám és keresztem.”
A Szentlélek különös ajándéka, hogy a befejező elmélkedés záró gondolataiban visszaköszöntek a hitoktatási referens bevezetőjében elhangzott gondolatok, amiket még László atya akkor nem hallhatott; „Mindannyian különféle módon keressük az Istent, más-más módon találkozunk vele. Hét és félmilliárdféleképpen vagyunk megajándékozva és hét és fél milliárdféleképpen tükrözzük vissza az Atya szeretetét. Ehhez viszont nyitva kell lennie a szívünknek és a lelkünknek. A szívünknek, hogy mindenkit képesek legyünk testvérnek látni, a lelkünknek pedig, hogy kiáradhasson, hiszen a Szentlélek templomai vagyunk. A mindenséget teremtő Atya szeretett gyermekei. Jézus és egymás testvérei.
Tornay Gábor
2024. április 26. péntek
Ervin
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet...