A zarándokokat Orosz Lóránt OFM kegyhelyigazgató fogadta, majd Fejes Antal OFM mutatott be szentmisét, melyet követően Jaczkó Sándor budapesti görögkatoli­kus helynök tartott katekézist a bérmálásról az üdvösség rendjében. Arról beszélt, hogy mi keresztények az üdvösségről sok esetben úgy gondolkodunk, mint egy távoli végpontról, ami „majd halálunk óráján lesz aktuális”. Pedig ez tévedés, az üdvösség már a keresztségünkben elkezdődött, s utána megerősítést kaptunk-kapunk a többi szentség által.

A bérmálás a beavató szentségek egyike, kézrátétel és az olajjal való megkenés által történik – folytatta Jaczkó Sándor –, a kezdetek egyházának szemléletét tükrözve Jeruzsálemi Szent Cirill misztagógikus katekézisében azt tanítja, hogy a szent olaj a bérmálásban már nem is olaj, hanem Krisztus istenségének energiáját hordozza.

A továbbiakban a görögkatolikus helynök a három beavató szentségről (keresztség, bérmálás, Eucharisztia) beszélt. Hangsúlyozta, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) utal arra az ókori hagyományra, miszerint e három szentséget az egyház eleinte egyszerre, töretlenül szolgáltatta ki. Ez a rend az ortodox és a görögkatolikus egyházban máig érvényben van. A katolikusoknál a 8. századtól kialakult nagy egyházmegyékben vált szokássá, hogy a püspöki vizitációkat egy liturgikus eseményhez kötötték, s a bérmálás jó alkalom volt erre. A későbbiekben a bérmálkozók személyét az érettebb korhoz kötötték.

Jaczkó Sándor a szent olajról elmondta, hogy igen értékes, az olivaolaj mellett számos más olaj keveréke, drága kenet. A Szentlélek ajándékának pecsétjeként e jel azt jelképezi, hogy „beolajozva” kicsúszunk az ördög kezéből, azért, hogy az istengyermeki mivoltunkban fejlődni tudjunk, és jó cselekedeteink illata Isten elé emelkedhessen.

A bérmálás szentségének kiszolgáltatása a nyugati egyházban a püspökhöz kötődik, az „ott van az egyház, ahol a püspök” szemlélet alapján. Fontos, hogy a főpásztor jelenléte, hite megerősítse a katolikus híveket. Keleti szempont, hogy a beavató szentségek kiszolgáltatása nem életkortól, hanem élethelyzettől függ: amikor a család a szentség felvételéről dönt.

Az előadó saját családjáról beszélve megvallotta, hogy három gyermekének római katolikus pap keresztszülőket – egykori évfolyamtársait a Központi Szemináriumból – választott, akik fontos szerepet töltenek be a gyermekek életében.

Jaczkó Sándor hozzátette, hogy a keleti és a nyugati egyházi törvénykönyv szerint római katolikus pap kiszolgáltathatja a szentséget görögkatolikus hívőnek, de görögkatolikus lehetőleg ne bérmáljon római katolikust, azért, hogy a püspök joga ne csorbuljon, ugyanakkor megfelelő kompromisszum esetén ez az eset mégis elképzelhető.

A katekézis végén az előadó elmondta, hogy a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve érdemes elgondolkodnunk arról, hogy az Eucharisztia Isten legnagyobb ajándéka, amelyben odaadja önmagát, de nem a mi érdemeink miatt. Hozzátette: az üdvösséget remélve vágyakozhatunk a bérmálás kegyelmére, hiszen „kéznél van”, az életünk minden napján elkísér.

A katekézis után Mohos Gábor, esztergom-budapesti segédpüspök főcelebrálásával mutattak be ünnepi szentmisét az együttjáróknak, egyedülállóknak, gyermekre vágyóknak és a nagy számban megjelent kisgyermekes családoknak.

Mohos Gábor homiliájában emlékeztetett: a vizitáció ismert evangéliumi jelenete arról az egyszerű tényről szól, hogy Mária segítségére siet az idős Erzsébetnek, aki gyermeket vár. Hallgat a szívére, és egyúttal a Jóistenre ebben a hétköznapi helyzetben.

Vajon követjük-e Mária példáját, hétköznapi helyzeteinkben hallgatunk-e jó tettekre sarkalló belső indíttatásainkra, hogy azt a mindig velünk lévő Isten meg tudja áldani, hallgatunk-e arra a felszólításra, hogy segítsünk valakinek? – tette fel a kérdést az ünnepi szónok. – Ha igen, akkor az Isten anyjának példájára cselekszünk, hiszen ő is készséges volt a szívében arra, hogy a jót tegye. Mária nagy titka ez a készség, a szép, és sok esetben nehéz hivatás elfogadása.

Ha nem hallgatok az isteni indíttatásra, akkor a szívem nem marad tiszta, ellustul, megterhelődik a világ súlyától – hangsúlyozta Mohos Gábor. – Pedig Isten országa nem más, mint a mások szolgálata, és Jézus mutatott erre példát, amikor megmosta tanítványai lábát. A szeretet titka ez.

Mohos Gábor elmesélt egy franciaországi – nemrég történt – esetet a szolgálatról. Egy idős katolikus asszony, aki keresztet viselt a nyakában, egy begipszelt lábú muszlim fiatal imámnak átadta a helyét a vonaton. Az imám addig sok rosszat gondolt a keresztényekről, de ezek után elgondolkodott az előítéleteiről, olvasni kezdte a Bibliát, változtatott addigi nézetein, és később meg is keresztelkedett. Persze ehhez kellett az ő nyitottsága, de a történet alapvetően a felebaráti szeretetről szól, pontosabban arról, hogy Isten rajtunk, embereken keresztül is meg tud érinteni másokat. Szent Pál a Rómaiaknak írt levelében azt mondja, „üldözőiteket is áldjátok”, azért, hogy változzon meg a szívük, és ne uralkodjon rajtuk a gonoszság, a gyűlölet.

Mohos Gábor hangsúlyozta, hogy Mária és Erzsébet találkozása és az ott elhangzott szavak példák arra, hogy miként lássuk Istennel való kapcsolatunkat. „Amikor Mária lelkéből feltör a Magnificat, sorolja Isten csodás tetteit: nem az a fontos, hogy ő igent mondott a hívásra, hanem hogy az Úr megkönyörült az ő népén. A mi életünkben is az a lényeges, hogy Isten volt az első aki tett értem, az üdvösségemért” – hangsúlyozta a segédpüspök.

Majd beszéde végén arra buzdította a jelenlévőket, hogy ne habozzanak elkezdeni a jót, ne várják, hogy a másik kezdje el azt. Isten megáldja ezeket a kezdeményezéseket, és ezáltal termékennyé teszi mindannyiunk életét.

A szentmise után következett a jelen lévő fiatal párok, egyedülállók, családok, gyermekre vágyók és gyermeket várók megáldása.

Délután litánia következett, majd Bán Jónás OFM áldotta meg a zarándokokat és kegytárgyaikat.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír

Váci Egyházmegye