„Minden bálvány porba hull előtte, hirdessük Isten hatalmát!” A Te Deum zenekar indította a találkozót, amelyre a zord idő ellenére sokan elzarándokoltak, még határon túlról is jöttek, többek közt a Felvidékről egy nagyobb csoport fiatal. A Gyerekmaroson minden eddigi rekordot megdöntve több mint hétszázan vettek részt. „Élet van tebenned, erő van tebenned, remény van tebenned…” Rockos, dinamikus kezdés hevítette a hangulatot az esős időben.

Dobszay Benedek ferences tartományfőnök a főelőadás felvezetőjében elmondta, nagymarosi találkozón legutóbb tizenegy évvel ezelőtt esett eső, ami azonban nem tántorít el minket, hiszen a Jóisten most is tartogat számunkra ajándékokat, amelyeket nekünk akar adni. Ez az utóbbi üzenet többek közt azokat a – nagy számban jelen lévő – fiatalokat is megnyugtathatta, akik első alkalommal vettek részt a találkozón. Dobszay Benedek felhívta a figyelmet a nagymarosi találkozók témáinak ívére, amely a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus felé tart.

Legutóbb a gyógyulás szentségeiről, a bűnbánatról, a bűnbocsánatról, megtörtségünkről, sérüléseinkről volt szó. Az Egyház elkíséri az életünket a maga teljességében, ezúttal azokról a szentségekről gondolkodunk, amelyek az életfordulókhoz, életdöntésekhez kapcsolódnak – folytatta a ferences tartományfőnök.

A délelőtti főelőadás arról szólt, ami ezeket a döntéseket megalapozza, a Jézus melletti radikális elkötelezettségről. A házasságról, a papságról, a szerzetesi hivatásról a napközbeni fakultációkon esett szó.

„Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” (1Kor 9,24b) – Szent Pál apostol szavai adták az idei őszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó mottóját. A főelőadást Nyuli Gábor és felesége, Tobisch Bori, a harminc évvel ezelőtt Angliában alapított Cor et Lumen Christi közösség magyarországi csoportjának vezetői tartották.

A háromgyerekes, huszonhárom éve házasságban élő mérnök-orvos házaspár a Jézussal való személyes kapcsolat, az ima és az elköteleződés fontosságát hangsúlyozta. – Az Isten mellett elkötelezett élet az alapja az örömben, a Szentlélek erejében meghozott döntésnek – mutatott rá Nyuli Gábor. – Mindannyian szeretnénk valami maradandót hagyni magunk után – folytatta Tobisch Bori, aki arról beszélt, hogy egy hospice-ban dolgozó szerzetesnővér könyvének tanúsága szerint a haldokló emberek közül a legtöbben azt bánják, hogy nem merték rátenni az életüket arra a vízióra, amit fiatalon elgondoltak, hanem inkább a másoknak való megfelelni vágyás vezette őket.

Az előadó Jákob és Ézsau ószövetségi példáján érzékeltette, hogy megvan a veszélye annak, hogy mi is „eladjuk egy tál lencséért az elsőszülöttségi jogunkat”, azaz a mi esetünkben a fogadott fiúság lelkét, amelyet Istentől kapunk. Varga László kaposvári püspököt idézte Tobisch Bori, aki szerint mi, keresztények „aranyhegyen üldögélő koldusok vagyunk”. Ez az aranyhegy nem másból áll, mint Isten ígéreteiből, amelyek azóta a mieink, amióta Jézus Krisztus meghalt értünk a kereszten és visszaszerezte nekünk a bejárást az Atyához, akit többek között a tékozló fiú evangéliumi történetéből ismerhetünk meg, amikor azt mondja az idősebb fiúnak: „mindenem a tiéd”. Kérdés, hogy vajon élünk-e az Isten által nekünk adott javakkal? Tobisch Bori hasonlatként mozambiki misszionáriusok (Heidi Baker és férje) tapasztalatáról számolt be, akik az afrikai országban utcagyerekeket fogadnak be: onnan tudják, hogy a kicsik már lélekben is megértették, hogy fogadott gyermekké váltak, amikor otthonosan kezdenek mozogni a házban, és ki merik nyitni a teli hűtőt, ha éhesek.

A mi „hűtőnkben” Isten ígéretei vannak, amelyek minden körülmények között megvalósulnak, mert Ő hűséges – vette át a szót Nyuli Gábor. – Cserében azt kéri, hogy szeressük őt, mint urunkat, embertársainkat pedig úgy, mint önmagunkat. Az Újszövetségben azt olvassuk, ha Isten országát keressük, mindent megkapunk, amire szükségünk van, legyen szó a hivatásról, munkáról vagy a nekünk megfelelő házastársról. Számos igeszakasz szól Isten ígéreteiről és arról, hogy „bármit kérhetünk” tőle Jézus nevében, azt ő megadja. A „Jézus nevében” azt jelenti, Jézus személyébe belehelyezkedve – fejtette ki az előadó, majd hozzátette: Őt pedig a személyes imádságban, a Szentírás által és az Egyház tanítása által ismerhetjük meg.

Nyuli Gábor arról is beszélt, hogy az evangéliumi ígéretek nem csupán a „szent” vagy az „erős akaratú” emberekre vonatkoznak, hanem azokra is, akik hisznek. Isten nem az alkalmasakat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá. Csodák pedig nem csupán Jézus idejében történtek, hanem azóta is történnek, napjainkban is. Tobisch Bori több kortárs tanúságtételt is felolvasott, amelyek azt példázták, hogy a hittel teli, buzgó imádságot meghallgatja az Úr, és ez lehet mégoly kicsinynek látszó dologért szóló fohász is. Így került meg például egy szentmise közben érkezett égi üzenet segítségével az elveszett játékmaci, egy kisgyermek kedvenc alvóállata, amelyet már napok óta kerestek a szülők. De számos eset szól arról is, hogy szegény családok az imára támaszkodnak nehéz helyzetükben, és a segítség valamilyen módon meg is érkezik.

Az Isten iránti elkötelezettség útján is kapunk segítséget. Fontos, hogy megtapasztaljuk Isten végtelen szeretetét, amire azután válaszolhatunk; Rá kell bíznunk magunkat, minden félelmünkkel és kétségünkkel együtt neki kell átadnunk az életünk kormányzását, mert ő jobban tudja, mire van szükségünk, és nem utolsósorban a barátaivá kell válnunk. A barát pedig az, akire számíthatunk, és aki számíthat ránk minden pillanatban. Ezen az úton járva juthatunk el a felelős életdöntésig – mondta Nyuli Gábor.

Tobisch Bori a kísértésekről is beszélt. Arról, hogy azt gondoljuk, mindaz, amiről eddig szó volt, nem is igaz, vagy azt, hogy nem vagyunk méltók Isten ígéreteire, ajándékaira, mert úgy látjuk, hogy nullák, sőt sokszorosan nullák vagyunk. – Pedig Isten a nullák elé rakja egyesét, és akkor minden megváltozik, az ellenkezőjébe csap át – hangsúlyozta az előadó. – Nem szabad félnünk, ugyanakkor meg kell értenünk, hogy az Istentől rendelt célunk elérése érdekében a lemondásra is szükségünk van, mint a Forma-1-es versenyzőnek, aki a szűk (mert biztonságos és célszerű) vezetőfülkében ülve hajt a győzelemért, nem pedig kényelembe helyezkedve. Isten minden embernek tervezett egy „Forma-1-es autót”, legyen az házasság, vagy papi- szerzetesi hivatás, amellyel célba érünk, de ehhez bizonyos dolgokról le kell mondanunk. A sportból vett példánál maradva, ez esetben a boxutcának, a tankolásnak a gyónás, az áldozás feleltethető meg.

Nyuli Gábor az elkötelezett élet megvalósításához Avilai Szent Teréz novíciusokhoz írt leveléből vett idézet segítségével adott útmutatást. – Egyrészt „ne szállítsuk le vágyaink színvonalát”. Gondoljunk ez esetben az egyik leginkább leszállított vágyra: várom, hogy minél többen lájkolják az általam készített szelfit – emelte ki az előadó. – A hívő életben is létezik „alacsonyabb szint”, ezt jelzi a „vasárnapi misére járó, a vallási életét ezzel kipipáló jó ember” megelégedettsége. Ezzel szemben Jézus azt mondja: szeressétek egymást úgy, ahogy én szerettelek benneteket, legyetek szentek!

Erre az élő hitre hívott meg Isten, ennek fontos eleme az állhatatosság, mert a Biblia szerint ezzel mentjük meg a lelkünket – szögezte le Nyuli Gábor. Az előadás végén feltette a kérdést, mi történik akkor, ha nem látjuk teljesedni Isten ígéretét az életünkben. Sok esetben ilyenkor a szkepszis lesz úrrá az emberen, mondván „hiszem, ha látom”, pedig az ígéretek esetében a következő igazolódik be: azt fogod megtapasztalni és meglátni, amit hiszel. Azaz, a személyes hit, a Jézussal való kapcsolat tart meg a mindennapokban.

Az előadás után Nyuli Gábor kérésére a színpad elé gyülekeztek mindazok, akik nyilvánosan is készek voltak elköteleződni vagy elköteleződésüket megújítani Jézus mellett, és rövid imában az előadóval együtt kérték ehhez az Úr segítségét, erejét.

A főelőadás után szentségimádás következett, majd idén is számos fakultáció, lelkiségi műhely várta az érdeklődőket. A délutáni szentmisén több püspök is koncelebrált: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, aki ezüstmiséjét ünnepli idén, Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök, Marton Zsolt váci megyéspüspök, valamint a szentmise főcelebránsa, Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a jövőre sorra kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus püspök-referense.

Marton Zsolt a szertartás elején megköszönte, hogy a nagymarosi szervezők tizenkét évvel ezelőtt meghívták őt a közösségükbe. Évek óta az ő feladata, hogy köszöntse a találkozóra érkezett vendégeket. Idén ősszel pedig már mint a püspöki kollégium tagja, házigazdaként tehette ezt.

A felerősödő esőzésre utalva a szentmise homíliájában Mohos Gábor arról beszélt, hogy ennek az égi áldásnak talán nem mindenki örül, de „gondoljunk arra, hogy a lelkünkben Isten áldása árad ránk”. – Nem mindig könnyű Isten útján járni, hűségesnek lenni – folytatta –, nem véletlen a mostani találkozó mottójában olvasható utalás a sportolókra, akik a kitűzött cél elérése érdekében rengeteget edzenek, és képesek sok mindenről lemondani. A hitéletben is így vagyunk ezzel, de Isten sokkal többet ígér az aranyéremnél vagy az első helynél. Ha az ő útján járunk, örök életet kapunk, és itt a földön az Úr békéjét, örömét. Ehhez hitre van szükségünk – tette hozzá a szónok.

Nem könnyű hinni. Az apostolok ezt kérik Jézustól: „növeld bennünk a hitet”, mert még nem tudnak eléggé bízni benne. Az Úr pedig a mustármag hasonlatával válaszol kérésükre: csodálatos távlata van annak, aki hisz, nagy ajándékot készít számára Isten, nagyobbat, mint amit elképzelhetne. Ez az ajándék pedig Isten szeretete, gondoskodása az életünkben – mondta Mohos Gábor.

Tagadhatatlan, hogy létezik az elköteleződéstől való félelem, pontosabban az attól való félelem, hogy sok mindent nem tehetek majd meg, hogy nem leszek szabad. Pedig Jézus azt mondja: „Azt akarom, hogy az én örömöm legyen bennetek” – emlékeztetett a szónok, majd leszögezte, az elköteleződés jó és szép. Ha Krisztushoz kapcsolódunk, mint szőlővessző a szőlőtőhöz, akkor életet kapunk, és termést is hozunk. Ha Isten hívását elfogadom, őbelőle táplálkozik az életem.

Mohos Gábor arról is beszélt, hogy a keresztény hit, élet kezdete az, hogy Isten már elköteleződött irántunk. Ember lett, vállalva az emberlét fájdalmát is, azért, hogy velünk legyen. Végigjárta az emberélet útját, ismeri azt. Ezért rábízhatom magam, ő tudja, mitől lesz igazán boldog az életem.

A püspök a papi hivatás melletti döntése idejére emlékezve elmondta: „Sok kérdés merült fel bennem, de azt biztosan tudtam, hogy Jézus jót akar nekem. Úgy gondolom, amikor Isten meghív, a helyemre kerülök: tulajdonképpen a boldogság útjára hív. Arra a boldogságra, amely szívünk legmélyebb vágya, olyan vágy, amit már meg sem merünk fogalmazni.”

Mohos Gábor a szentmise végén kérte a mindenható Istent, hogy minden jelenlévőt segítsen ezen az úton.

A nagymarosi találkozón a nap folyamán a fiatalok különböző fakultációkon, imaműhelyeken vehettek részt. A főelőadókkal a helyi művelődési házban beszélgethettek tovább, Kerényi Lajos piarista szerzetes a nagytemplomba várta őket előadásra, Brückner Ákos Előd OCist, Somogyi Sándor és Farkas László pedig a kérdezz-felelek fakultációra.

Az Iránytű Hivatástisztázó Műhely a Szent Márton Közösségi Házban tartotta programját, és ugyanitt lehetett beszélgetni az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat munkatársaival. Fábry Kornél a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról adott tájékoztatást.

A szerzetesi életről és lelkiségről Berhidai Piusz OFM vezetett előadást és beszélgetést.

A házaspár és a pap: barátság vagy távolságtartás? - címmel Körmendi Gábor és felesége, Zsófia, a Házas Hétvége közösség tagjai, valamint Fülöp Ákos atya várta beszélgetésre az érdeklődőket.

Hatházi Róbert és Ivanics Zoltán atya a papi hivatásról és lelkiségről beszélt.

A művelődési házban véradást is szerveztek, a találkozó helyszínén pedig ifjúsági szervezeteket, lelkiségi mozgalmakat, programokat bemutató standok várták a fiatalokat egész nap. Jelen voltak többek között a szaléziak, az Irány Taizé! szervezői, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága, a Jó Pásztor Nővérek, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, a Balatoni Katolikus Találkozó és a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület képviselői.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír

Váci Egyházmegye