Az alábbiakban Szabóné Szekeres Ildikó és Bálint Brigitta lelkigondozók írását olvashatják az eseményről.

Sokunknak a kedvenc évszaka a tavasz és a nyár: élet fakad, kibontakozik, ragyog minden körülöttünk. Szemlélhetjük a napfényes oldal apró állomásait, a kicsattanó friss életet és az örömök sokaságát is boldogan megéljük. No, de nem ilyen lelkesen állunk az évszakok másik felével. Inkább elodázzuk, de még el is hallgatjuk a beismerést, hogy nem annyira rajongunk a nyár végén. Mintha nem lenne tovább!

Októberben közepén viszont már nem igazán halogathatjuk, hogy szembesüljünk az ősz megérkezésével. Korán besötétedik és bizony előkerülnek a kabátok, az esernyők. És hát valljuk be, vannak napok, amikor már be is kell gyújtani a kályhába. Ezen „árnyékos részek” miatt, mintha nemcsak félnénk az ősztől, hanem kifejezetten távol is maradnánk tőle. Holott az ősz egy nagyon bőséges és gazdag évszakunk: tele van színekkel, ízekkel, illatokkal, hangulatokkal, játékkal és szellemi, lelki örömökkel is. Itt már van is idő megállni, rácsodálkozni és átélni azt az igazi örömöt, ami végett teremtettünk: a szeretetet, az együttlét örömét.

A kistarcsai kórházban, hagyományainkhoz híven, idén is szerettük volna ezt a bensőséges őszt megélni a Rehabilitációs osztály dolgozóival, betegeivel. Vágytunk rá, hogy ne csak mi magunk, akik otthonainkba térünk haza, hanem a betegek is, akik hetek óta nem járnak ki az épületből, részesüljenek a megállás, a rácsodálkozás és a szépségek sokaságából. Ezért szerveztük meg a szokásos Szó-Zene-Áhítatunkat, amely most a „Tökjó délután” nevet kapta. Mindenkit külön meghívóval személyesen hívtunk meg az alkalomra. Dr. Barta Zsuzsanna főorvosasszony segítségével néhány beteg és dolgozó vállalta a részletek felolvasást is. Központi szimbólumnak az őszi erdőt, a konyhakertek fűszernövényeit és a „tökjó” szívet választottuk, mely színeivel és mélységével nem elriaszt, inkább mindenkit maga köré csalogat.

Önkénteseink segítségével, fuvolás zenére várakoztunk, énekeltünk, verseltünk, elmélkedtünk az együttlétnek, a szeretetnek mély és szép részletein. Dr. Faragó Artúr atya, szolgálatunk vezetője, olvasta fel az aznapi evangéliumot. Az áhítat végén egy mozgásos énekre nyújtózkodtunk, tapsoltunk, kacarásztunk és egy humoros étkezés előtti imádság után immunerősítő mézédes sütőtököt „sütiztünk”, hogy ne csak hangja, színe, hangulata, hanem íze is legyen a délutánnak.

Távozáskor mindenki kapott ajándékba egy kis csipkebogyó csokrot, vihetett még bazsalikomot, rozmaringot, csípős paprikát, mentát, citromfüvet, sarkantyúkát, mogyorót, mandulát, tökmagot és egy szép esti imádságot. A kórtermekben maradottaknak is vittek az önkénteseink minden szépet és finomat, hogy ők is részesüljenek az ősz áldásaiból.

Anselm Grün, bencés szerzetes gondolatával áldott, békés, szeretetteljes együttlétben bővelkedő őszi napokat kívánunk mindenkinek:

„Ha mindig újra helyet adunk a csöndnek az életünkben,

Akkor találunk rá életünk gazdagságára.”

Forrás és fotó: http://korhazlelkesz.hu

Váci Egyházmegye