Lelkesen és izgalommal készültünk, s vártuk, mint egy nagyon kedves családtagunkat. Ünneplőbe öltözött a lelkünk is, sürögtünk, csinosítottuk a plébániát, készültünk lélekben, finomakat sütöttünk, hogy érezze, újra itthon van.  Az egész kisváros várakozással teli. Úgy Maglód minden egyszerű érdeklődő embere, mint a más felekezetű hívők jelenléte tette széppé és meghatottá ezt a napot.

Miért is vagyunk ilyen boldog örömben? Marton Zsolt püspök atya október 13-án délelőtt 10 órakor tartotta meg első maglódi püspöki szentmiséjét. Zsolt püspök itt született Maglódon, hogyne vártuk volna olyan mély szeretettel, hiszen Isten kegyelme, mosolya Maglódra tekintett. Közülünk választott egy apostolutódot, s mi, picit könnyes szemmel köszönhetjük meg Égi Gazdánknak, hálát adva, hogy letekintett Maglódra, s benne Marton Zsolt kiválasztott papjára, hogy a Váci Egyházmegye püspöke legyen.

Vártuk. Már az előző nap esti órákban újabb egyeztetés, a Maglódi Magházban az előkészület öröme adta, hogy Maglód vezetői is méltóképpen fogadják Őt, s várják áldását Maglód városára.

S eljött az idő. Felharsan az orgona, s mosolyogva áldást osztva meghatottan lép be régi templomába Zsolt püspök atya, ahol Ő felnőtt, hite erősödött, s a keresztre rácsodálkozva érezte meg Isten végtelen szeretetét, hívását. A templom tele, jelen vannak Maglód vezetői, annak ellenére, hogy Vermesy napok és választások vannak, s mégis érezhető, hogy ez az ünnep elsőbb, minden egyéb programnál.

Zsolt püspök atya tanít. Tanít a búcsúról, templomunkról, rózsafüzér imádságról, annak kegyelmi hatásairól, s életéből és a történelemből vett példák által újra közel hozta hozzánk ezt a gyönyörű imádságot.

Befejező áldása előtt felhangzik a pápai és a magyar himnusz és történik valami, ami megrendített mindannyiunkat, s vittük haza szívünk mélyén. Egy nagyon megható mozdulat csupán, de összekötötte a múltat és a jelent, előre mutat keresztény életünk gyakorlásában: Keszthelyi püspök atya püspöki botját és mellkeresztjét hozta és hordja, akinek titkára volt, akire oly szeretettel emlékezett, a himnusz hangjai alatt keze rajta nyugodott. Egyik kezével átölelte, másik kezével támaszkodva adta hírül nekünk, hogy ez a szeretet, ami Krisztushoz és az elődőkhöz köti: ölel és megtart.

Fotó: dr. Fülöp Krisztina

Váci Egyházmegye