„…mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk…” (Lk.18,1)

A Vác–Deákvári Jézus Szíve plébániatemplomban ünnepi szentmise keretében emlékeztek meg arról az 1939. október 22-i napról, amelyen lerakták a templom alapkövét, Hanauer Árpád István megyéspüspök áldásával és kiállították azt az alapítólevelet, amely kimondja, a templomépítés szándékát, a munkálatok megkezdését, és kifejezi a reményt, az egyházközség lelki fejlődésére.

Az esemény 80 esztendeje történt és a tervek szerint a templom egy év alatt fel is épült Vác-Deákvár és Vác város híveinek áldozatkészségéből. „A plébániatemplom közössége ma is virágzik, és élő kovászként van jelen Deákvár életében” - fogalmazott Marton Zsolt váci megyéspüspök, a szentmise főcelebránsa.

Szentbeszédében a főpásztor az elhangzott evangéliumi részhez kapcsolódóan a kérő imádságról elmélkedett. Jézus példabeszédében a bíró nem féli az Istent, de mivel terhére van a kitartó, szívós asszony „zaklatása” végül teljesíti kérését. „Jézus nem véletlenül meséli el a történeteit, sokszor túlzással, rá akar mutatni a kitartó, hűséges ima lényegére: merjük Istent „zaklatni” a vágyainkkal, mert meg akar bennünket tanítani imádkozni. Szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni” - emlékeztetett. Majd kitért az imádság két fontos jellemzőjére az őszinteségre és a hűségre. Az őszinteségben önmagunkat tárjuk fel Isten előtt és nem szerepet játszunk. Hűségesek az állandó imádkozásban lehetünk, mert nem csak bajban, vagy jókedvünkben kell kapcsolatot ápolnunk az Úrral.

Marton Zsolt felhívta a jelenlévők figyelmét arra, ha valóban úgy kérünk, mint az evangéliumi özvegy, Isten meghallgatja kéréseinket, de nem úgy teljesíti, ahogy mi akarjuk, hanem úgy, hogy a javunkra válik, mert Ő tudja mi a legjobb nekünk.

Homíliája második részében a templomról, mint az egyéni és közösségi megszentelődés sajátos helyéről, az Isten igéjének és az Oltáriszentség ünneplésének helyéről elmélkedett. A templomban történő közös imádság küldetést, missziót is jelent, amelyet el kell vinnünk magunkkal a templomon kívülre is. „Merjünk kérni és folytassunk a missziós tanúságtételt, amely sugárzik és bekapcsolódik az Egyház tevékenységébe” - buzdította a hívekkel teli templomot a szónok.

A szertartás végén Rolik Róbert esperes, plébános beszédében megköszönte a megyéspüspök szolgálatát és mindenkit arra hívott nézze meg a templom életének történetét diavetítés keretében. A fotók a deákvári plébános elődöket, a templomépítés, ünnepi szertartások, közös események, kirándulások, hittanórák és családtáborok pillanatait mutatták be. Az ünnepi program szeretetvendégséggel ért véget.

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye