November 1-jén ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. A Mindenszentek valójában örömünnep, mert azon elhunytakra emlékezünk, akik Istennél vannak a boldog örök életben, őket nevezzük szenteknek. Marton Zsolt váci megyéspüspök az ünnepen a Váci Székesegyházban mutatott be szentmisét minden szent tiszteletére.

A szertartáson jelen volt Dr. Varga Lajos váci segédpüspök, aki a liturgia előtt a teljes búcsú elnyerésének feltételeiről beszélt.

„Mindenszentek ünnepe arra hív, hogy életszentség által hiteles tanúságtevők legyünk, szentté váljunk, kérjük ehhez minden szent közbenjárását” mondta a szentmisében a főpásztor, aki az igazi örvendezés napjának nevezte a főünnepet. Szentbeszédében a Leviták könyvéből idézett „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok”- gondolaton keresztül világított rá az isteni tökéletességre, egyedül Isten teljes és tökéletes módon szent, de az Egyház elismeri az olyan emberek nagyságát, akik Isten csodálatos szépségét, jóságát, igazságát, tökéletességét visszatükrözik. Kiemelte és megemlékezett azokról az ismeretlen szentekről, akik üdvözültek és a Mennyben vannak.

Marton Zsolt homíliájában visszavezette a Mennyország lakóinak ünnepét a korai Egyház vértanúinak, tanúságtevőinek megemlékezésére. Keleten már 380-ban megülték ezt az ünnepet. A nyugati Egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609-ben Mária és az összes vértanúk tiszteletére felszentelte. November 1-jére IV. Gergely pápa döntése értelmében került az ünnep.

A szentmise liturgikus színe a fehér volt ezzel is szimbolizálva a főünnep igazi örömét.

Szöveg és képek: Jantsky Viktória

Váci Egyházmegye