A már hagyományos családi ünnepen csordultig megtelt a bazilika, a szentbeszédet követően hangzott el a fogadalmak megújítása, illetve Monostori László házfőnök név szerint szólította az új fogadalomtévőket az oltár elé, hogy ott vallják meg hitüket, hűségüket a közösség és Krisztus iránt.

Az advent második vasárnapját követő hétfőn a délutáni csúcsforgalomban kellett eljutnom a bazilikába. Az esőben, a szokásosnál is nagyobb forgalomban, a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön egy idő után reménytelennek tűnt a pontos érkezés. Heringként voltak összezsúfolva a munkából hazatérők és a karácsonyi bevásárlásra igyekvők a járműveken. Egy fiatal lány telefonált mellettem. Beszédéből kiderült, ő is a szentmisére igyekszik, kétségbeesetten jelezte valakinek, minden bizonnyal késni fog. Szóba elegyedtünk, kiderült, hogy az egyetemről megy társaihoz, akik már a bazilikánál vannak. Elmondta azt is, hogy szülei még bőven a rendszerváltozás előtt lettek regnumiak, ottani ismeretségükből lett házasság. Gyermekeik számára teljesen természetes volt, hogy ők is a közösség tagjai lettek. Mint mondta, a Regnum Marianumban közösséget, barátokat, hitet, lelkiséget kap. Fontos számára, hogy a megbolondult, rohanó világban „normális”, hasonlóan gondolkodó, önzetlen és vidám emberek közt lehet. Beszélgetés közben aztán megérkeztünk a bazilikához, s együtt állapíthattuk meg, hogy csodával határos módon – nem késtünk el. A lány a hatalmas tömegben eltűnt, a zsivaj pedig a szentmise kezdetét jelző csengőszóra hirtelen elhallgatott. Vidám, ám méltóságteljes ének töltötte be a bazilikát a papság és az asszisztencia bevonulása alatt.

A szentmise kezdetén Monostori László házfőnök köszöntötte a főcelebráns Marton Zsolt püspököt, a koncelebráló Michael August Blume nunciust, a regnumi püspököket, atyákat, vezetőket és vezetetteket – minden megjelentet.

A nuncius magyar nyelven szólt a családi ünnepen megjelentekhez. Köszönetet mondott a meghívásért, kiemelte a Regnum Marianum különös küldetését az ifjúság nevelésében. Hangsúlyozta, ez azért is különösen jelentős, mivel a fiatalok jelentik az Egyház jövőjét. Szólt a közösség korábbi megpróbáltatásairól, az elnyomatás éveiben végzett kitartó és eredményes munkájáról. Többek közt figyelmeztetett, hogy a jövőben is tanúságot kell tenniük erről a hűségről, hogy a fiatalok Szűz Mária segítségét kérve egyre nagyobb egységre jussanak az ő szeretett fiával, Jézus Krisztussal.

Homíliájában Marton Zsolt püspök a közösség fogadalmi napján – mely Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepéhez kapcsolódik –, a Boldogságos Szűz üdvtörténeti jelentőségéről szólt. Mint mondta, Mária, az áteredő bűntől és minden más személyes bűntől mentes asszony vált alkalmassá a Megváltó befogadására, világra szülésére. Az ősbűnben az ember maga akart az isten lenni, de Ádám és Éva bűnbeesése óta tudhatjuk, az nem mi vagyunk.

Egy a mai, digitális világban érthető hasonlatot mondott Zsolt püspök: vírusosak lettünk, mint egy számítógép. Vírusos programmal pedig nem lehet dolgozni – vírusirtót kell használnunk. Vírusos lett az emberi természet az áteredő bűn következtében: elfáradunk, féltékenyek vagyunk, harcolunk egymás ellen, s a halált még a hívő ember is kudarcnak, bukásnak éli meg. Isten azonban annyira szereti az embert, hogy „vírusirtót” küldött nekünk a Megváltó, Jézus Krisztus személyében. Életünk általa tisztulhat meg, s léphetünk majd az örökkévalóságba úgy, ahogyan minket Isten megálmodott. Ehhez pedig szükséges volt Mária igenje: „Legyen nekem a te szavad szerint”. Máriának, a legkedvesebb szentnek ezért jár különös tisztelet.

Szentbeszédében a püspök arról is beszélt, hogy miként vehetünk Máriáról példát. Mint mondta, példát vehetünk például alázatból. Ez azt jelenti, hogy tisztában vagyok a tulajdonságaimmal, képességeimmel, lelki és szellemi kincseimmel, de tudom, hogy mindezt Istentől kaptam.

De Mária a türelemben is példaképünk lehet, hiszen felgyorsult világban élünk. Gyakran mindent azonnal akarunk. Ebben segíthet bennünket az adventi várakozás, hiszen igazi kincseket a várakozásban kapunk. A várakozás azonban nem tétlenséget jelent – hangsúlyozta a szónok. – Legyen tehát Mária a pártfogónk, segítőnk, közvetítőnk – különösen a regnumi közösségnek ezen a szép ünnepén.

A szentbeszédet követően Monostori László név szerint szólította azokat, akik a fogadalmi imát első ízben mondták el, majd minden jelenlévő hitének megvallása után fogadalmukat elmondták, megújították a fiatalok. Ezt követően a hagyományoknak megfelelően Somogyi Sándor, azaz Soma atya vezetésével elénekelték a Mária, édesanyánk kezdetű regnumi himnuszt.

A szentmise végén adták át a közösségért végzett kiemelkedő szerepvállalás elismeréseként odaítélt díjakat. Az év vezetője díjat Szekér Domonkos kapta; az év embere díjat, a Műhely vezetőképző vezetői, Michels Anna és Borbély Márton. Az idei esztendőben a Pro Regno Mariano díjat Dörnyei Kristóf vehette át.

A szentmisét követően az altemplomban a fiatalok és idősebbek agapéra voltak hivatalosak. A fiataloktól hangos teremben ismét összehozott a sors azzal a fiatal lánnyal, akivel együtt igyekeztem nem elkésni a bazilikából. Bemutatott a barátainak is, köztük egy fiatal házaspárnak, akik elmesélték történetüket. A fiú kisgyerekként a közösség tagja lett. Az egyetemen találkozott későbbi feleségével, aki hitetlen családban nőtt fel. A lány egy idő után, furcsállva a dolgot, érdeklődni kezdett, vajon a barátja miért nem ér rá vasárnap délelőttönként találkozni vele. A fiú elmondta neki, hogy templomba jár, ahová elhívta barátnőjét is. Pár alkalom után a hittel csak ismerkedő lány megjegyezte: furcsa, hogy ti mennyit beszéltek a halálról és a bűnről a miséken; az ember elszomorodik, szinte kellemetlenül érzi magát. Utóbb a regnumi közösségnek is bemutatta a fiú a barátnőjét, akik között vidámságot, örömet, jókedvet és élő hitet tapasztalt meg. Egyszer csak elérkezett aztán a pillanat, amikor a lány megkérdezte későbbi férjétől, miként lehetne megkeresztelkednie, s miként lehetne majd a közösség tagja. A történetet hallva megdöbbentem, hiszen Michael August Blume nuncius szavainak azonnali bizonyítékát kaptam benne: a fiatalok az Egyház jövője.

***

A Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesület a magyarországi katolikus mozgalmak egyike. Neve a régi magyar Regnum Marianum eszméből származik. A szervezetet magát is gyakran nevezik egyszerűen Regnum Marianumnak.

A mozgalmat világi katolikus papok egy csoportja indította a 19. század végén Budapest egyik (akkor még) külső kerületében. Ezek a papok többnyire hittant oktattak a környező iskolákban, és különös figyelmet fordítottak a szegény gyerekekre. A Regnum Marianum hivatalos megalapítása 1902-ben történt, amikor Rómában bejegyezték „Mária-kongregációként”.

A cserkészmozgalom magyarországi megjelenésekor a Regnum a módszer egyik első alkalmazójaként a Magyar Cserkészszövetség 1912-es megalapításakor az alapítók között volt. A cserkészet és a Regnum Marianum között a hivatalos kapcsolat az 1940-es években megszűnt. A Regnum Marianum tevékenységét elsősorban a hitoktatáson, cserkészfoglalkozásokon és a havonta 10-20 ezer példányban megjelenő, a 10–18 éves korosztálynak vonzó katolikus életmodellt bemutató Zászlónk újságon keresztül fejtette ki.

A mozgalom működése zavartalanul folyt Magyarországnak a II. világháború végéig történő megszállásáig. 1951-ben, amikor a szovjet támogatást élvező kommunisták teljes magyarországi hatalmukat kiépítették, a szerzetesrendekhez és más egyházi közösségekhez hasonlóan a Regnum Marianum tevékenységét betiltották. A közösség a folyamatos zaklatások ellenére (egyedüliként a katolikus ifjúsági szervezetek közül) a kommunista rezsim idején is folytatta tevékenységét, titokban szervezve a csoportok találkozóját, táborokat és más eseményeket. A Regnum Marianum papjai és laikus csoportvezetői közül többeket három koncepciós perben (1961, 1965 és 1971) összesen 72 évnyi börtönbüntetésre ítéltek, aminek nagy részét le is töltötték. A közösség vezetői és egyszerű tagjai is gyakran szenvedtek negatív megkülönböztetést (munkahelyről történő elbocsátás, egyetemi felvétel elutasítása, papok elhelyezése kis, távoli plébániákra, stb.).

A Regnum Marianum katolikus közösség, saját teológiával nem rendelkezik. Eredetileg világi papok közössége volt, akik 10–18 éves fiúk tanításával és nevelésével foglalkoztak, Néri Szent Fülöp és Don Bosco elvei szerint. 1951 után lányok is csatlakoztak a csoportokhoz, és a tagok életkora is nőtt. A Regnum jelenleg papok és laikus hívek közössége, tevékenysége a legfiatalabbtól az idős korosztályig kiterjed. Sokak úgy tekintenek a mozgalomra mint egy terület nélküli plébániára. A Regnum Marianum speciálisan magyar közösség, és nagyon kevés kapcsolata van a nemzetközi mozgalmakkal, de tevékenysége közel áll az olaszországi Comunione e Liberazione szervezetéhez.

A kommunista rendszer 1989-es bukása után a Regnum Marianum újra megjelenhetett a nyilvánosság előtt. Hagyományaival és eszközeivel részt vesz Magyarország „újraevangelizálásában”. 2005-ben körülbelül 2500 tagja volt a mozgalomnak. A tagok részt vesznek az Egyház mindennapi életében, és sokszor aktívak más keresztény közösségekben, mozgalmakban is.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír

Váci Egyházmegye