„A nép, mely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál árnyékának országában laknak, azoknak nagy világosság támad. Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk.” - gondolattal kezdte szentbeszédét a megyéspüspök, majd elmondott egy történetet, amely arról szólt, hogy egy király, élete végéhez közeledve úgy döntött átadja királyságát négy fia közül annak, aki a palota dísztermének minden négyzetcentiméterét meg tudja tölteni a leghasznosabb, legjobb, legértékesebb dologgal. A legidősebb fiú finom homokkal, a második szalmával, a harmadik vízzel töltötte meg a termet, találékonyságuk tetszett a királynak. A legkisebb királyfi egy este bement a sötét díszterembe, gyertyákat gyújtott, és elhelyezte azokat a terem különböző pontjain, és ezeknek a fénye betöltötte az egész dísztermet. A királynak ez az ötlet tetszett a legjobban és így a legkisebb fia lett a király. E kis történet kapcsán világított rá a fény fontosságára Marton Zsolt. „Kettőezer évvel ezelőtt megszületett a gyermek Jézus, aki elhozta a fényt az emberiség életébe. Ő maga volt a FÉNY. Ezen a csodálatos éjszakán a Fény születését ünnepeljük”- mondta.

A püspök kiemelte az ember mindig vágyott megszabadulni a sötétségtől, a sötétség hatalmától és saját belső sötétségétől. A történelemben számos nép élte át a sötétséget, és várta a Fényt. Az ókori rómaiak december 25-én a „Sol invictus”-t, a dicsőséges nap, a fény születését ünnepelték. Egy kis csoport, a keresztények közössége pedig titokban az igazi Fény születését ünnepelte ezen a napon, és az óta is ezt ünnepeljük. „Ez a fény nem a reflektorok vakító fénye, nem a reklámok elkápráztató fénye. Ez a fény a remény, az öröm, az igazság világító és gyógyító fényessége. A Teremtés könyvében ezt olvassuk: „Isten szólt: Legyen világosság! És lett világosság.” Isten Jézus Krisztusban újjáteremti a világot és benne az embert. Megígéri a népnek, mely sötétségben jár, hogy nagy fényességet fog látni. Ezen a Karácsonyon bennünket is újjáteremt az ő Fénye által, ami nem más, mint Ő maga. Új kezdésre hív, újjá akarja teremteni a szívünket, életünket szelíd, de csodálatos fényével, Szentlelkének erejével és biztonságot sugárzó, acélos békéjével”- zárta szentbeszédét a főpásztor.

A zenei áhítaton és a szentmisén a váci székesegyház Szent Cecília kórusa működött közre Varga László karnagy vezetésével, Dr. Bednarik Anasztázia orgonaművész orgonált.

Szöveg és képek: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye