Ez az ünnep a Karácsony oktávájának utolsó napja, a Boldogságos Szűz főünnepe, akit nyelvünk Szentségesnek mond, a legnagyobb a szentek között, mert neki adatott az a kegyelem, hogy anyja lett a megtestesült Igének - erről és a polgári évről (amelynek időszámítása Krisztus születésétől kezdődött) - beszélt a szentmise elején a főcelebráns.

A szentbeszédben Marton Zsolt a Mózes negyedik könyvéből elhangzott olvasmány mondanivalóján keresztül a papi áldásról, az istenhívők áldásáról, az áldás lényegéről elmélkedett. „Mi is az áldás (benedictio) – jókívánság, amelynek forrása az Isten. Az Ószövetség hite és a mi hitünk is Istentől származik. Minden, amit teremtett, az jó. A jó, érték: szeretet, igazság, béke, öröm. Az áldás azt jelenti, hogy valami jót kívánunk Istentől. Az áldás adása ennek a jónak a kérése és közvetítése, cselekmény: a jót előkészítő szó, gesztus. Ki adhat áldást? - minden jó szándékú hívő. Az egyház áldását felszentelt személy (püspök, pap, diakónus) adhatja” - emlékeztette a jelenlévőket a megyéspüspök.

Majd az ároni áldás: „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget!” hat jókívánságát kiemelve mondta a főpásztor, hogy az áldás egy kegyelmi tett és az istenarc, mely megjelenik a szövegben az Isten jóakaratú, barátságos odafordulása az emberhez, mely legkifejezőbben Jézus Krisztus gyermekarcában mutatkozott meg. „Adja meg nekünk ezt az ajándékot az Úr, magunk részéről tegyük meg azt a jót, amit tudunk, Ő pedig tegye teljessé azt bennünk”- fohásszal zárta homíliáját a szónok.

A szentmisét követően Marton Zsolt és Varga Lajos püspökatyák a templom bejáratánál kézfogással kívántak személyesen a híveknek Istentől megáldott új esztendőt.

Szöveg és képek: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye