Dunakesziről vonattal indult népes csapatunk Budapestre. Mindez még kevés feltűnést keltett, de a Nyugati pályaudvartól a körúton át a Margit szigetig nem egy ember állt meg, és nézett a zarándokcsoport után, amint az egyházközség zászlója alatt vonultak. A sziget bejáratánál előkerültek a rózsafüzérek és a domonkos kolostor romjaiig elimádkoztuk öt tizedet, amelyet a közösség tagjaiért és a nemzetért ajánlottunk fel, a szent királylány közbenjárását is kérve. Többen utánunk fordultak és volt, aki velünk együtt imádkozott egy szakaszon.

Árpádházi Szent Margit sírjánál Kecskés Attila atya vezette imádságra és rövid elmélkedésre, éneklésre került sor. Majd közösen elfogyasztottuk elemózsiánkat és átadtuk magunkat a hely hangulatának, belegondolva az elmélkedésben elhangzottakba. Ezek között a falak között döbbentette meg Margit hitével, törékeny lényének erejével, hűségével és áldozatvállalásával nemcsak családját, de rendtársait is. Bár ellenállt apja házassági terveinek, aki kétszer is szerette volna őt férjhez adni - komoly diplomáciai, politikai előnyöket remélve ettől Magyarország számára; hamar kiderült, hogy Margit döntésének, kitartásának lényegesen több hozadéka volt. Olyan példaképül szolgál számunkra, aki kicsit és nagyot, időset és fiatalt egyaránt megérint, a Krisztus iránti szeretetre tanít, hitében erősít évszázadok múltán is!

Fotók: Medve Gábor

Váci Egyházmegye