A váci megyéspüspök szentbeszédében Radó Polikárp teológiai doktor gondolata nyomán, a nagyböjtöt egy általános kollektív lelkigyakorlatnak nevezte, amely a készületnek, a bűnbánatnak és az önmegtagadásnak az ideje. Majd arra a megtérésre emlékeztetett, amelyben visszatérünk Istenhez. „ A böjt Isten elé lépés, a hozzá való megtérés. Nem elég pusztán külső cselekedeteinkben böjtölni, bűnbánó lelkület is kell hozzá, ekkor lesz a böjtünk hiteles és kedves” – mondta.

Majd külön beszélt a nagyböjt három pilléréről a jótékonykodásról, imádkozásról és magáról a böjtről. Jézus önmaga hirdette ki az új törvényt (az újszövetség beteljesítette az ószövetséget), amelyben nem a külső cselekedet az elsődleges, ahogy az az ószövetségben jelenvaló volt, hanem az ember belső indíttatása, szándéka, gondolata, amellyel a cselekedeteit végrehajtja lesz fontos. Az ember nem a külsőségeknek él bár a mai világ még inkább erre hív, sok ingert kapunk, de nem a külvilág felé, hanem Isten felé kell jót tenni. A jó tevésének, az alamizsnának nem csak anyagi vetülete van, egy bátorító szó, a másik meghallgatása, a mosoly mind-mind lehet belsőnkből fakadó jótékonykodás – hívta fel a jelenlévők figyelmét Marton Zsolt.

Az imádságnak sem az a lényege - folytatta elmélkedését – hogy látványos legyen, hanem bensőséges, megnyílás az Úr felé, meghitt kapcsolat, nem egy lecke, amelyet teljesíteni kell. Ferenc pápa nagyböjti üzenetét idézve - Az irgalmasság megtapasztalása tulajdonképpen csak egy személyes, szemtől szembeni találkozásban lehetséges a megfeszített és feltámadt Úrral, „aki szeretett engem és feláldozta magát értem”. Egy dialógusban, ami szívtől szívig, barát és barát között zajlik. Ezért annyira fontos az imádság nagyböjt idején. - emelte ki Isten barátként való szükséges jelenlétét életünkben.

Szentbeszéde végén azt hangsúlyozta a böjtünk ne öncélú cselekvéseket foglaljon magába, hanem az újbóli megtérésünket segítse. „A szíveteket szaggassátok meg, és ne a ruhátokat; keressétek Isteneteket, Uratokat!” – hangzott el az olvasmányban. A főpásztor arra hívott, hogy a böjti fegyelem megtartása mellett válasszunk magunknak olyan önmegtagadási formát, ami igazi áldozatot jelent számunkra, de vállalható, és valós életünkhöz igazodik (pl. édességböjt, benzinböjt, internetböjt, szóböjt, stb.). Mindez akkor lesz gyümölcsöt hozó, ha ezt vidám szívvel tesszük. „A nagyböjti időszak – a megtérés, az őszinte bűnbánat, igazi önmegtagadás és a tiszta szívvel adott jótékonykodás által tegyen alkalmassá bennünket a húsvét örömének a befogadására, arra, hogy még inkább megtapasztaljuk Isten szeretetét, aki odaadta önmagát értünk” – zárta elmélkedését a püspök, majd a hamvazási szertartás következett, amely arra figyelmezteti a hívő embert, hogy a földi ideje véges: „Emlékezz ember, hogy porból vagy, és porrá leszel”.

A liturgián a zenei szolgálatot a székesegyház Szent Cecília Kórusa végezte, vezényelt és orgonán kísért Varga László a székesegyház karnagya.

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye