Magyarországon 150 körüli a nős szerpapok száma, akiknek majdnem egyharmada, 46 fő a váci egyházmegye területén szolgál Salgótarjántól Csépáig; egyházmegyei alkalmazottként, plébániai- vagy plébániaszervező diakónusként. A továbbképzéseken a diakónusok mellett rendszeresen részt vesznek a házastársaik is; idén péntek este, illetve szombat délelőtt érkeztek meg Máriabesnyőre az asszonyok, akiknek András atya felesége, Illés-Tóth Anna lelkigondozó, mentálhigiénés szakember tartott foglalkozást.

Csütörtök este a máriabesnyői bazilikában vettek részt a szentmisén a diakónusok, amit vacsora követett, majd az ismerkedés. Az egyházmegyei spirituális a lelkigyakorlat kezdetén saját feladatairól beszélt pár szót az egybegyűlteknek. András atya egyébként papként, lelkigondozóként és mentálhigiénés szakemberként is szolgál; többek között vezetője egy, diakónus-házaspárokból álló továbbképző körnek.

Ezután a diakónusok mutatkoztak be – s jóllehet évek óta ismerik egymást, ezúttal egy új aspektusból, a szentelési jelmondatukon keresztül is tanúságot tettek Isten hívó szaváról, amellyel egy csapásra valamennyiük „személyes ügyévé” is vált ez a lelkigyakorlat. Az este vesperással ért véget.

Pénteken a korai laudes után András atya mutatott be görögkatolikus szent liturgiát a lelkigyakorlatos ház kápolnájában; a szertartás egyes részeinél rövid magyarázatokkal is szolgált a római szertartáshoz szokott diakónusoknak.  A nap folyamán három nagy témakörrel foglalkoztak a lelkigyakorlatozók: A felszentelt lét és a liturgia; A felszentelt lét és a lelkigondozás; valamint A felszentelt lét és a család. A témák feldolgozása végig interaktívan folyt: András atya rövid, gondolatébresztő bevezetése után kiscsoportokban vitatták meg a témát a diakónusok, majd közös megosztás következett. Nem maradt el a játék sem, mint például a templom berendezésének szimbolikus „megszemélyesítése” személyes értelmezése, üzenete. És nem maradtak el – természetesen – a közös felismerések és végkövetkeztetések, mint például, hogy a diakonátus és a házasság egyaránt örök szolgálat és közösség, amelyekben meg kell találni az üdvös egyensúlyt.

Estére megérkeztek a jelenleg folyó országos diakónus-képzésben résztvevők is, Füzes Ádám atyával, a képzés felelősével együtt. (A váci egyházmegyéből jelenleg hárman vesznek részt a képzésben.) Vacsora után ezáltal teljesen megtelt kápolna fogadta Marton Zsolt váci megyéspüspököt, aki felszentelése óta valószínűleg először találkozott egyszerre egyházmegyéjének majd’ összes állandó diakónusával, s rajtuk kívül egy sereg saját- és más egyházmegyés diakónusjelölttel és feleségeikkel. Füzes Ádám atya kezdeményezésére a jelenlevők egy rövid „szociometriában”, egy képzeletbeli térképen elhelyezkedve mutatták be, ki honnét jött.

A főpásztort Csillag Péter, az egyházmegye Szent Lőrinc Diakónuskörének vezetője köszöntötte; s egyben megkérte arra, hogy beszéljen a diakonátussal kapcsolatos terveiről. Zsolt püspök elődje, Beer Miklós munkájának dicséretével kezdte a válaszát; emlékeztetve arra, hogy az ő idejében indultak el azok a szervezett képzések, amelyeknek eredményként ma felszentelt, vagy szolgálatra felavatott férfiak százai segítik szolgálatukkal az egyház megfogyatkozott áldozópapságát. Látni kell – folytatta a püspök – hogy mekkorát változtak a körülmények az elmúlt pár évtized alatt, amely változásokat a mai, létszámban megfogyatkozott és sok helyen elöregedett hívek nem mindig értenek meg. Ennek „eredménye” többek között, hogy ma egy áldozópapnak néha tíz templom között kell ingáznia, úgy, hogy a tíz templom közönsége egyet sem töltene meg. Tudomásul kell vennünk a papi hivatások számának csökkenését is. Mindenképpen nagy érték tehát azoknak az elhivatott férfiaknak és családjaiknak jelenléte, akik a helyi közösségeket szolgálva, a plébánosoknak segítenek. A maga részéről – tette hozzá Marton Zsolt püspök – e pillanatban még a hatalmas egyházmegye jelen állapotának felmérését végzi munkatársaival, de már most kijelentheti, hogy a diakónusok és családjaik szolgálatára és tanúságtételére nagy szüksége van az Egyháznak a mai világban és, hogy számít rájuk.

A püspök rövid beszédét hosszabb, kötetlen beszélgetés követte közte és a diakónusok között, amely a vesperás közös elimádkozásával ért véget.

A szombat Füzes Ádám atya vezetésével, laudessel és szentmisével kezdődött, majd az állandó diakónusok András atyával folytatták az elmélkedéseket, és a felszentelt lét és a közösség sajátos kapcsolatát vették szemügyre. Ádám atya pedig a diakónusképzést kezdte el. A lelkigyakorlatos kiscsoportokban mindenki saját tapasztalatából hozott föl egy esetet, majd a már megszokott módon, a konklúziót a nagyobb körben is megosztották. Talán ez volt a lelkigyakorlat érzelmileg legintenzívebb két órája… Közben a jelenlevő feleségek a görögkatolikus atya házastársának, Annának irányításával a család és a szolgálat, illetve a plébániai feladatok és az intimszféra kapcsolatának szépségeit és nehézségeit osztották meg egymással; a lelkipásztor-feleségek nagyon is sajátos nézőpontjából. Jól mutatta az együttlét intenzitását, hogy a záró ebédet is szinte teljes létszámban, együtt költötték el a jelenlevők. Folytatás: egy év múlva.

Magyar Bertalan

Fotók: Lauer Tamás

Váci Egyházmegye