A helyi plébánia modern környezete, újszerű temploma és annak csodás díszítése, szobrai és festményei méltó és meghitt hangulatot varázsoltak a résztvevők számára.

Az eseményen szép számmal megjelentek krisztuskövető fiatalok, melyek között új arcokat is felfedezhettünk. Reggel kilenckor ismerkedéssel kezdődött a nap. A bevezető játékok során ügyességre, együttműködésre és koncentrációra egyaránt szüksége volt a jelenlévőknek. A kezdeti feszült várakozást és reggeli fáradságot sikerült levetkőznünk, és vidáman vágtunk neki a szombati napnak.

A templomban Kollár Peti és Szigeti Ágota, régiónk felelősei és fő szervezői rövid eligazítást tartottak és felvázolták a találkozó menetét. Ezt követően Balogh Bence tartott előadást. A találkozó mottója a következő volt: „Szíved, lelked Istené. Visszaadhatsz valamit?” Ezt továbbgondolva Bence kifejtette azt, ami keresztény életünkben az egyik legfontosabb alappillér kell, hogy legyen: az egész életünk egy ajándék a Jó Istentől. Beszélt a hivatásválasztásról, az ajándékok és az adakozás természetéről, a tizedről és világunk téveszméiről.

Az előadásban számomra a legtalálóbb hasonlat az volt, miszerint Jézus tanításai valójában egy térkép a mai világunk sűrű aknamezején.

A templomból kilépve első körben Regő készített rólunk egy nagy csoportképet, ami a találkozóknak egyik hagyománya. A készített fotókon mindig jó visszanézni a vidám arcokat és a közösség összetartó erejét.

A plébánián folytatódott a találkozó, mégpedig a szokásos módon a műhelyekkel. A kiscsoportok vezetői más-más rávilágításból közelítették meg az ajándékozást, a hálát. Beszélgettünk arról, hogy mi is számíthat igazán ajándéknak. Pénz, kocsi, ruha vagy akármilyen kézzel fogható tárgy? Esetleg lehet egy építő kritika, egy kedves szó, egy szíves segítség, egy közösen eltöltött pár óra a szabadban jót beszélgetve? Vagy akár egy szívmelengető ölelés? Gary Chapman méltán híres Szeretetnyelv című könyvét ajánlom mindenkinek, aki részletesebben szeretné megtudni azt, milyen formában tud kedvesének, barátjának, embertársának igazán örömet szerezni.

Lényegében életünk minden szegmense akkor működik jól, ha adni és kapni is tudunk. Kapcsolatain akkor gyümölcsözőek, ha kölcsönösen képesek vagyunk egymást megajándékozni szeretetünkkel. Emellett fontos, hogy el tudjunk fogadni mi is ajándékokat másoktól: segítséget, dicséretet, pacsit, simogatást, ölelést. Ez nemcsak a barátokra, barátnőkre és a családra igaz, hanem az Istennel való kapcsolatunkra is. Amit kapunk tőle életünk során, az eszköz ahhoz, hogy az ő akaratát tudjuk teljesíteni. Mindent, amit kapunk tőle, meg kell köszönni. Köszönjük meg családunk szeretetét, az egészségünket, az életünket Neki minden nap! Köszönjünk meg minden kedvességet, életbölcsességet, amit igazából Jézustól kapunk mások által közvetítés!

Az ebéd után volt még dicsőítő szentségimádás ami alatt a fiatalok zenéltek. Ügyességi, csapatjátékokkal folytatódott a nap. Ahogy Peti kiemelte a „testi táplálék után, lelki táplálék, és játék”, a játékot követően, még záró kiscsoportban megosztottuk, a találkozón kapottakat, élményeket.

A találkozót az Alsógödi hívekkel együtt szentmisével zártuk, Mészáros Csaba plébános atya és Fejérdy Áron atya koncelebrálásával. A szentmise végén Peti megköszönte az Alsógödi híveknek és Csaba atyának az adományokat és a befogadást. Hála a Jó Istennek, hogy ilyen remek találkozón vehettünk részt. Észak-Dunamenti Nagyboldogasszony könyörögj érettünk.   

Forrás és fotó: mente.hu

Váci Egyházmegye