„Az Úr nékem pásztorom ínséget nem kell látnom.” (válaszos zsoltár)

Nagyböjt negyedik vasárnapján – amely a böjti időszaknak a felénél van – laetare, vagyis örvendező vasárnap Marton Zsolt váci megyéspüspök szentmisét mutatott be Paszternák Tamás püspöki titkárral a váci Püspöki Palota kápolnájában, amelyet élőben lehetett végigkísérni az egyházmegye honlapján és Facebook-csatornáján.

Az élő közvetítés által a hívek lélekben együtt lehettek, öröm volt látni a Facebook-csatornán, hogy a közösség tagjai, akiket személyesen is ismerhetünk bekapcsolódtak a közvetítésbe, a mise után többen bejegyzésükkel is kifejezték az örömüket, hálájukat a közvetítésért.

A szentmise elején az „Örvendezve jertek” kezdetű népének csendült fel, és az atyákon lévő rózsaszín miseruha is azt az üzenetet közvetítette, amelyet főpásztortól is többször meghallgathattunk: „Isten öröme belső biztonságot adó acélos öröm”.

Az evangélium János könyvéből a vak meggyógyulásáról szólt, amelyhez kapcsolódóan a püspök arra emlékeztetett, hogy ne keressük a betegségeinkben Isten büntetését, erre tanít minket Jézus. Vegyük nehézségeinket, olyan alkalmaknak, amikor Isten az erejét megmutatja és szeretetét kinyilvánítja. Az emberiség történelme során sokszor került próbatétel alá – ilyen ez a most kialakult járványhelyzet is – de mindig úrrá lettünk a bajon, erről tanúskodnak a szentháromság szobrok, amelyeket hálából emeltek a járványok után.

Nehézségeinkben Isten alkalmat teremt a vele való mélyebb találkozásra, hitünk megújítására. Arra buzdította a híveket tegyék fel maguknak a kérdést - Hiszel-e az ember Fiában? -, mert a hit a Vele való belső kapcsolatot (ilyen a lelki áldozás is) jelenti, amelyet most megújíthatunk, elmélyíthetünk és felemelhetünk. „Nem tudunk cselekedni, így engedjük, hogy Isten cselekedjen bennünk, ennek az örömét éljük meg és tapasztaljuk meg”- mondta szentbeszéde végén, majd Túrmezei Erzsébet: „Ha nem teszek semmit sem” című versét olvasta fel.

***

Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek,

most nem rohanok,

most nem tervezek,

most nem akarok,

most nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

 

Most megnyugoszom,

most elpihenek

békén, szabadon,

mint gyenge gyerek,

és nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

 

S míg ölel a fény

és ölel a csend,

és árad belém,

és újjáteremt,

míg nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten,

 

új gyümölcs terem,

másoknak terem,

érik csendesen

erő, győzelem…

ha nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

 

Szöveg: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye