A hitoktatók közössége az egyetemes könyörgés során imádkozott azért a két hitoktatóért, Hümpfer Erikért és Urbán Gáborért, akik idén kezdték el felkészülésüket a papi hivatásra.

A hitoktatók programjáról, a szentmiséről Dénes Katalin írását olvashatják az alábbiakban.

2020. augusztus 27-én tanévnyitó ünnepségen vettünk részt Vácott. Mi, hitoktatók augusztus végén itt találkozunk és megosztjuk egymással örömünket, aggodalmainkat, továbbfűzzük a beszélgetések, a gondolatok fonalát. A délelőtt üzemorvosi vizsgálattal és balesetvédelmi, tűzvédelmi oktatással telt el. A délutáni órákat a ragyogó napsütésben sétálva, beszélgetve töltöttük el. A szentmise délután 16 órakor kezdődött a székesegyházban, amelyet Marton Zsolt mutatott be koncelebráló paptestvéreivel együtt. Bevezető gondolataiban megköszönte a hűséget és kitartást, amelyet az előző tanévben – különösen a pandémia időszaka alatt – tanúsítottunk.

Az olvasmány kezdő gondolata a „Milyen szép annak a lába, aki jó hírt hoz…” volt. Személyes emlékem is fűz ehhez a szentírási idézethez, de most egy közösségre, a hitoktatók, hitre nevelők Krisztusban gyökerező egységére kell vonatkoztatni. A jó hír, örömhír maga az evangélium, amelyet az általános papságunk által hirdetünk majd a ránk bízottaknak az elkövetkező tanévben. Püspök atya szavai szerint: „szeretném megköszönni nektek a mindenkori hűséges szolgálatotokat, azt, hogy odaadjátok ez életeteket a gyermekekért, szülőkért, egymásért, az egyházközségért, a plébániáért. Ezzel hasonlítotok leginkább Krisztushoz, hitünk forrásához és a legfőbb hitoktatóhoz. Hősies helytállást mutattatok a tavaszi rendkívüli helyzetben. Ez a tanév is tartogat kihívásokat, de reménnyel tekintve a jövő felé, tegyük a szívünkre az olvasmány szavait: „Milyen szép annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet, örömhírt hoz…” A hittanórákon, a plébániai és más foglalkozásokon ti vagytok a jó hír, az örömhír közvetítői. Ott ti vagytok az apostolok és evangélisták.”

A megyéspüspök szentbeszédében szólt a hitoktató sajátos pásztori szolgálatáról, melyet a hit átadásában, tanításában és a hitre való nevelésben nyilvánul meg. Mindezt a Katekézis Általános Direktóriuma így fogalmazza meg: „természete szerint közvetítő, aki segíti az emberek és Isten misztériumának, illetve növendékeinek egymás közötti és a közösséggel való kapcsolatát.” Marton Zsolt arra emlékeztetett bennünket, hogy tanévkezdéskor tudatosítsuk magunkban azt, hogy a hitoktató a püspök megbízásából, a plébános javaslatára több kis közösség pásztora. Arra is ráirányította figyelmünket: törődjünk az eggyel, de nem hanyagoljuk el a közösséget sem.

„A jó pásztor nem béres, aki csak bérért dolgozik, és otthagyja a nyájat, ha baj van, mert nem érzi sajátjának. Természetesen nagyon fontos, hogy a hitoktató emberhez méltó fizetést kapjon. Bibliai tény, hogy „megérdemli a munkás a maga bérét”. Valójában az a hitoktató munkatárs, aki lelkiismeretesen végzi a szolgálatát, mint jó pásztor, megfizethetetlen kincs.” - mondta a megyéspüspök. A szentbeszéd további részében Krisztus képviseletét hangsúlyozta és arra buzdított minket törekedjünk a személyességre, a közösség építésére és életünk hitelessége közvetítse Krisztust a ránk bízottak számára.

Az Ige és az Eucharisztia megünneplése püspöki áldással és Marton Zsolt szívélyes elbocsátó szavaival vált teljessé: „…amikor átadtam nektek a Missio Canonicát, bizakodó szeretettel néztetek rám. Én is ilyen örömmel és bizakodással küldelek most benneteket a rátok bízottak szolgálatára”.

Jöjj Szentlélek Isten! Add, hogy mi hitoktatók, ne váljunk méltatlanná a meghívásra, a szolgálatra! Add, kérünk, hogy gondolatainkban, imáinkban, cselekedeteinkben hordozzuk a ránk bízottakat, szüleiket, családjaikat! Add lelkesítő tüzedet, fényedet, erődet, hogy soha el ne fáradjunk a szolgálatban és a Tőled kapott erőnk megmutatkozzon majd a nehézségek idején is! Jöjj Szentlélek Isten, hogy a nyelvek sokaságában egy nyelvet, a szeretet nyelvét ismerjük, tanítsuk és beszéljük! Kérjük, hogy ha majd elkövetkezik a számadásunk ideje, ne álljunk üres szívvel a gondviselő Isten előtt, hanem elmondhassuk: öt talentumot kaptam Tőled, tízet adok vissza. Így induljunk hittel, reménységgel, Istenbe vetett bizalommal az előttünk álló tanévbe, Isten dicsőségére, embertársaink szolgálatára.

Fotó: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye