A szentmise főcelebránsa és a jubiláns kézvezetője Marton Zsolt váci megyéspüspök volt, akivel együtt misézett segédpüspöke, Varga Lajos; Palánkai Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye főpásztora; Horváth József; Luteránus Péter, a templom új plébánosa és Tóth Ferenc rétsági plébános, érsekvadkerti esperes.

A szertartás kezdetén Smitnya Sándor, Dejtár polgármestere köszöntötte Horváth Józsefet, kiemelve, hogy szerény, puritán életű, nagy munkabírású pap, aki Isten szeretetében élte le az egész életét. Bár felszentelése után több helyen is volt lelkipásztor, a 43 évi dejtári szolgálata meghatározta egész papi életét. Horváth József Isten ajándékának tekintette papságát, több generációt vezetett az igaz hitre; a jóra és a szépre nevelte a gyerekeket, az ifjúságot – mondta a településvezető, kifejezve köszönetét Istennek Horváth József atya több mint negyven évi lelkipásztori szolgálatáért.

A köszöntők után a hívek egy kelyhet és egy paténát ajándékoztak a nyugalmazott plébánosnak, amit Marton Zsolt püspök a szentmisén megáldott.

Szentbeszédében a főpásztor kifejtette: kettős ünnepen vagyunk itt. A hagyományos, nagyon szép templombúcsún, Kisboldogasszony-búcsú alkalmából, és ezt az ünnepet különlegesen széppé teszi, hogy ezen a napon van Horváth József atya gyémántmiséje. Nagyon szép a templom, de a legfontosabbak az élő kövek, a templomban jelen lévő hívek és a pap.

Horváth József a budapesti központi szemináriumban tanult, és abba az Egyetemi templomba járt, amelynek szintén Kisboldogasszony a patrónája. Horváth József és társai különösen veszélyes korszakban voltak papnövendékek; több társával együtt elbocsátották a szemináriumból, de Isten papnak akarta, ezért 1960-ban titokban megtörtént felszentelése. Ezt követően civil munkát kellett végeznie, majd Budapesten, Szentendrén, Budaörsön szolgált, 1977-től pedig Dejtáron, 43 évig – mondta prédikációjában Marton Zsolt püspök.

A főpásztor felidézte: huszonkét évvel ezelőtt püspöki titkár volt Keszthelyi Ferenc akkori váci megyéspüspök mellett. József atya bement a püspökségre valamilyen ügyet intézni. A püspök szigorú, precíz ember volt; a titkárnak fél egykor pontban meg kellett jelennie az ebédnél. József atya ügye azonban még nem intéződött el teljesen, de azt mondta: titkár úr, menjen ebédelni, a püspök úr haragudni fog. Marton Zsolt püspök kifejezte: úgy érzi, a Szentlélek adta szájába ekkor a szavakat: fejezzük még be ezt az ügyet, kicsit elkésem, de te fontosabb vagy, mint az ebéd. Ekkor kezdődött kettejük barátsága.

A főpásztor, utalva az evangéliumi igeszakaszra, kiemelte: József igaz ember volt. Amikor Kisboldogasszonyt ünepeljük, Máriára tekintünk, de most tekintsünk Józsefre, hiszen az ünnepelt is az ő nevét viseli. A Bibliából két Józsefet ismerünk, az egyiket az Ószövetségből: testvérei eladják rabszolgának, börtönbe kerül, de Isten fölemeli, ő pedig megmenti népét; határozott, erős kézzel, segít az övéinek. Az Újszövetségben József – Mária jegyese, majd férje – igaz ember. Az igazat szolgálja.

Istenről tudjuk, hogy ő az abszolút igazság, a jóság, a szépség.

Az igaz ember az, aki Isten akarata szerint cselekszik, így él, az igazra figyel. Ezért az igazságban él.

József talán megálmodta a jövőjét, szép, nagy családról álmodott, hiszen a gyermek Isten áldása. Minél több gyermek van, annál nagyobb áldás. Talán lesz egy gazdaságuk, és boldogan élnek Máriával. És akkor egészen váratlan eset történik: jegyese áldott állapotba kerül, és József tudja, hogy nem tőle. Mi történhetett? Belemarkolhatott József szívébe a fájdalom, de ő igaz ember volt, nem szándékozott megszégyeníteni, megbüntetni Máriát – pedig a törvény lehetőséget adott neki erre –, ezért titokban akarta elbocsátani. És akkor megjelenik előtte az Úr angyala, és világossá válik, hogy milyen rendkívüli esemény részese. És ő elfogadja.

József igaz ember volt, Istenre figyelt, és elfogadta Isten akaratát, azt a titkot, aki belépett az ő és Mária életébe. A csodálatos, mindenekfelett létező, igaz Isten valódi emberséget vállalva belép az emberiség történelmébe. József ennek az emberré lett Istennek lesz a szolgája, mint nevelőapa. Háttérember, igaz és fontos személy volt Isten számára – emelte ki szentbeszédében Marton Zsolt.

A váci megyéspüspök emlékeztette a híveket: József atya 43 éve szolgál Dejtáron, és még mindig itt van. Igaz emberként, Isten akaratát teljesítve az Igaz szolgálatába állt, és hűséges maradt ehhez mindvégig. Erős, határozott személyiség, csiszolt gyémánt. Az angyal azt mondta Józsefnek: a születendő gyermek neve Jézus lesz, megszabadítja népét bűneitől. A pap Isten szolgája, aki Isten megszabadító, megváltó, fölemelő és gyógyító szeretetét közvetíti az emberek felé. Köszönjük József atyának, hogy hatvanéves papi hivatásában szüntelenül Isten hűséges szolgája maradt.

A szentmise végén, az áldás előtt Horváth József felidézte röviden az életútját. 1959. március 19-én több társával együtt elbocsátották a szemináriumból, mert nem voltak hajlandók aláírni a papi békemozgalomhoz való csatlakozást. Napra pontosan egy évvel később Tabódy István későbbi székesfehérvári kanonok Tanács körúton lévő, harmadik emeleti albérleti szobájában titokban szentelte fel őt és hat, a szemináriumból ugyancsak kizárt társát Zadravecz István püspök. Ezt követően több évig nem szolgálhatott, de Isten mindig küldött neki védőangyalokat: Tabódy és Zadravecz Istvánon kívül Endrey Mihály váci püspököt és Szabó Imre apostoli kormányzót. Horváth József szolgált Szentendrén, Budaörsön, Budapesten, majd 43 évig Dejtáron. Szeretett és most is szeret itt lenni, a hit örömét és reményét igyekezett közvetíteni a híveknek mindig.

Adja meg a Jóisten, hogy az öröm szétterjedjen az egész Egyházban, tudjunk örülni, hogy tanúságtevők lehetünk, építsük hittel az Egyházat, kérjük ehhez a Boldogságos Szűz Mária közbejárását – fohászkodott Horváth József atya.

A szentmise végén, a püspöki áldást követően az ünnepelt plébános gyémántmisés áldásban részesítette a híveket.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír