Lonkay Márta, a Credo vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, s felidézte, hogy a koronavírus járvány miatti ismert okokból pontosan hat hónappal korábban tartották legutóbbi rendezvényüket a házban, szavai szerint fél év várakozás után örömteli érzés újra találkozni az események többnyire hűséges, de azért mindig meg is újuló közönségével.

 Az est főszereplője, megtiszteltetésként említette, hogy eljöhetett előadói estjével a püspökvárosba, s elárulta, műsorát a számára legkedvesebb művekből válogatta össze.

 - Az hiszem, a legtöbben talán a Magyar Rádióból és a Magyar Televízióból ismerhetnek, illetve manapság a Bonum katolikus televízióból is. Nos, tévésként és rádiósként többször mondtam időjárás-jelentést és híreket, mint verseket, de a versmondás mégis sokkal korábban az életem részévé vált, mint a rádió, aminek negyvenkét éve a szerelmese vagyok. Elsős gimnazistaként, még szülővárosomban, Debrecenben kezdtem verseket tanulni és mondani, osztályfőnökünk hatására, aki első találkozásunkkor meglepetésünkre, nem a nevünket kérdezte, hanem azt, hogy ki a legkedvesebb költőnk. Nem igazán tudtam erre érdemben felelni, ezért az iskolából hazaérve, levettem a polcról az akkoriban jobbára minden családnál meglévő, összefoglaló Petőfi-kötetet, elolvastam számos művet, többnek megjegyeztem a címét, és a következő osztályfőnökin büszkén mondtam, hogy nekem ő a legkedvesebb költőm. Azóta nincs olyan nap, hogy valamiért ne mondanék verset úton-útfélen, magamban mormolva, az autóban félhangosan vagy épp este otthon. Ez egész egyszerűen az életem elválaszthatatlan, mindennapi kedves foglalatosságává vált - mondta Mohai Gábor a versekhez és a költészethez fűződő kapcsolatáról.

Aztán elárulta egy - szavai szerint elég szégyenteljesnek mondható - ifjúkori tévedését, nevezetesen azt, hogy diákként, amikor női nevet látott egy vers fölött szerzőként, mindjárt továbblapozott, mert azt gondolta, a versírás férfimunka.

- Debrecenben egyszer elmentem egy irodalmi estre, s mivel pár percet késtem, nem hallottam, kinek a versét is szavalja a művész. Az előadás alatt annyira magával ragadott a mondanivaló, hogy a végén odamentem a vendéghez és megkérdeztem, ki a szerző, mire azt felelte: Szécsi Margit. Egy pillanat alatt megváltoztattam a véleményemet. Később naphosszakat ültem az egyetemi könyvtárban és mindent elolvastam a költőnőtől, beleértve a róla szóló tanulmányokat is. Személyesen is megismerhettem, s az első önálló estemet is a műveiből állítottam össze. Ezért is vettem a bátorságot, hogy megkeressem, majd havonta Budapestre vonatoztam és meglátogattam az otthonában. Egy ilyen látogatásnál alkalmam nyílt a férjével, a költőóriásaink  közé tartozó Nagy Lászlóval is találkozni, akitől később szintén beválogattam számos művet a repertoáromba - folytatta történetét a vendég. 

Mohai Gábor ismert és kevésbé ismert versekből, vallomásszerű, lírai hangvételű, mégis inkább prózainak mondható írásokból állította össze a remekmívű válogatást, melyet a közönség megilletődött figyelemmel hallgatott végig, s végül vastapssal hálálta meg a kivételes irodalmi élményt.

 Az estet jelenlétével megtisztelő Marton Zsolt váci megyéspüspök is köszönetét fejezte ki:

 - Köszönjük ezt a csodálatos estet Mohai Gábornak, aki nem szerepet játszott előadóként, hanem önmagát adta, hitét, hitvallását, szeretetét közvetítette Kazinczys, csörgedező ragyogással a hangján. Hálásak vagyunk ezért az élményért. A Jóisten útjai nagyon kedvesek és kifürkészhetetlenek. Azért is mondom ezt, mert tegnap este egészen véletlenül bekapcsoltam a Retro Rádiót és pont a mai nap előestéjén, Mohai Gáborral hallhattunk egy igazán tartalmas beszélgetést, ami remek hangolódásként is szolgált a mai eseményünkre - fogalmazott Marton Zsolt püspök atya.

 A teltházas est kötetlen beszélgetéssel zárult.

A Credo Ház következő előadására, szeptember 17-én, csütörtökön 18 órakor kerül sor, Rachmaninov a homokban címmel, mely esttel a szervezők az Ars Sacra keresztény művészeti fesztiválhoz is kapcsolódnak.

Ribáry Zoltán/Vác Online