» HÍREINK »
Még a nagyapám mondta el nekem ezt a történetet gyermekkoromban és azóta is őrzöm, hogy elmeséljem.
Szent Miklós napján (ahogy máskor is) rőzsét gyűjteni ment nagyapám az erdőbe, mikor arra lett figyelmes, hogy valaki gyors léptekkel jár a ropogó hóban. Kíváncsi természet lévén a gyors járású szakállas ember nyomába eredt, akinek a vállán lévő tarisznyából sírós hang szűrődött ki. Először azt feltételezte tolvajjal van dolga, így arra gondolt meglesi hova tart. Egy ideje követte már, amikor a faluba értek és egyenesen a sekrestyés családjának a kapujáig rohant, majd megállt és a tarisznyáját válláról levéve kiszabadította a benne lévő síró állatot, egy kecskegidát. Ekkor döbbent rá nagyapám, hogy az ismeretlen öreg ajándékot vitt a sekrestyés családjának. A gida az udvaron mekegett, a család ezt meghallva kijött a házból, de addigra az idegen már eltűnt az erdőben.
Nagyapám rőzse helyett aznap a történetet vitte haza nagyanyámnak, aki csak annyit mondott a Jóisten mindig elintéz mindent, tudja hova küld segítséget. A sekrestyés családja felnevelte az állatot, amely azzal hálálta meg a gondoskodást, hogy sok tejet adott. Annyit tudok még, hogy a család mindig imádkozott az ismeretlen idegenért.
Ez a történet természetesen eszünkbe juttatja Szent Miklós püspök cselekedeteit. De ez az ismeretlen idegen is szent lehetett. Gyermekkoromban sokszor próbáltam kitalálni miért éppen kecskét ajándékozott és miért vitte a gidát éppen annak a családnak, de nem ez a fontos… Az a lényeges, hogy a családnak örömet szerzett. Nekünk pedig meg kell tanulnunk, hogyan adjunk örömet másoknak és hogyan fogadjuk hálás szívvel, ha minket megajándékoznak.
Bölönyi Gabriella
2024. április 26. péntek
Ervin
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet...