Dicsértessék a mi Urunk Jézus Krisztus, aki erős várunk, áldásunk és békességünk!

Köszönöm szépen a meghívást Fabinyi Tamás Elnök-Püspök Úrnak! Hadd kezdjem egy személyes megjegyzéssel: püspöki címeremben a maglódi evangélikus harangtorony található, mivel Maglódról, ebből a jelentős evangélikus központból származom. Az első ökumenikus élményem a maglódi evangélikus templomhoz kapcsolódik. 1983. október 31-én este ellátogattam a reformáció napi ünnepi istentiszteletre, amelyet közösen tartottak az evangélikusok és a reformátusok. Az igehirdető református lelkész (Balog Zoltán) arról beszélt, hogy nem sajátíthatjuk ki az Egyház nagyjait. Nem mondhatják a reformátusok, hogy Kálvin csak az övék, az evangélikusok sem, hogy Luther csak az övék, és a katolikusok sem, hogy Assisi Szent Ferenc csak az övék. Ők mindnyájan a közös kincseink. Erről a helyről szeretnék köszönetet mondani a maglódi evangélikus gyülekezetnek, és az általam ismert lelkészeknek testvéri, befogadó szeretetükért. Különös tekintettel arra, hogy testvéröcsém annak idején, katolikusként tagja lehetett az evangélikus ifjúsági csoportnak.

Ott, akkor, Maglódon az ökumené szeretetlégkörét éltem át. Ugyanezzel a szeretettel vagyok most itt, ebben a történelmi templomban.

 Kedves Testvérek!

Az idei ökumenikus imanyolcad igeszakaszát a Svájcban lévő Grandchamp-i Közösség (egy protestáns szerzetesnői közösség) választotta, amelynek a főüzenete ez:"Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek" (A Jn 15,5-9 alapján). Az imahét főigeszakasza: „Én vagyok az igazi szőlőtő.” (Jn 15,1a). Ez a szakasz az igazi szőlőtőről szól, amely maga Jézus. Ő a szőlőtő, mi a szőlővesszők, a Mennyei Atya a szőlőműves, a szőlősgazda. Amikor néhány évvel ezelőtt a szomszédos Mátyás-templomban tartottam lelki napot, azt mondták az ottani testvérek: a Vár népe olyan bensőséges közösséget alkot, mint egy falu. Talán vannak olyanok is az itt lakók között, akik ténylegesen faluról származnak, és tudják, hogy mi az a szőlőskert, mit jelent a szőlőben dolgozni.

Már az Ószövetség számára fontos jelkép volt a szőlő: Izrael népét a szőlőtőhöz vagy szőlőhegyhez, szőlőkerthez hasonlítják, az Örökkévaló pedig a szőlősgazda. Annyira jelentős szimbólum ez, hogy a jeruzsálemi templom homlokzatára arany szőlő domborművet helyzetek. A makkabeusok érmein szőlőtő szerepel. Isten a hűséges, jó gazda műveli a szőlőjét, hogy jó termést hozzon.

Ez az igeszakasz Jézus szellemi végrendeletéhez tartozik. Ő önmagát nevezi igazi szőlőtőnek, vagyis az élet forrásának. Mi, a tanítványai pedig szőlővesszőkként tartozunk hozzá. Tehát nélküle nincs igazi életünk, és nem vagyunk képesek valódi életet közvetíteni sem. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz.” (Jn 15,5) Ez az ige kifejezi azt az igazságot, hogy ha Krisztus a szőlőtő, mi keresztények pedig a szőlővesszők, akkor vele megbonthatatlan egységet kell alkotnunk. A szőlőtőkén nem egyetlen vessző növekszik, hanem sok. A vesszőszálaknak a szőlőtőke által egymással is egységet kell alkotniuk. Ez az egység Jézus vágya, amit főpapi imájában megfogalmaz az Atya felé: „Legyenek mindnyájan egyek.” (Jn 17,21) Ez az ige minden ökumenikus törekvés lelke, amelyet most Jézus a szőlő hasonlatával tár elénk.

Mit jelent az EGYSÉG? Egység Jézussal, a szőlőtővel, az élet forrásával. Mit jelent a Jézusból fakadó ÉLET? Az Újszövetség két szót használ az élet kifejezésére: biosz, ez a biológiai, fizikai valóságában megjelenő élet. Nem ez a krisztusi élet. A másik szó a dzoé, az Istentől jövő élet: ezt kapjuk Jézustól, amelyet fönn kell tartanunk az Ővele való bensőséges, személyes, meghitt imádságban. De ezt az isteni életet kell fönntartanunk az egymás közötti kapcsolatainkban is. Ez a gyülekezeten, egyházközségen belüli egység, és a gyülekezetek közötti egységet is jelenti. A felekezetek közötti egységet is jelenti. Krisztus a szőlőtő, mi pedig mindnyájan a szőlővesszők. Mi az, ami bennünket eggyé tehet különbözőségeink ellenére is? A krisztusi élet, amely belőle árad, mint életnedv a szőlőtőkéből. Ez az életnedv a JÉZUSI SZERETET. Mit jelent a KRISZTUSI SZERETET? „Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn 15,9b) „Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben. (Jn 15,10) „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. (Jn 15,12) De hogyan lehet parancsra szeretni? Demokráciában élünk, ezért nem szeretjük, ha parancsolgatnak nekünk. Ha valahol van értelme a parancsnak, akkor egyedül Jézusnál, aki a szeretetet adja parancsba. Vagyis, azt feltétel nélkül teljesíteni kell. Jézusnak nem stílusa parancsolgatás, Ő barátkozik. Egyedül a gonosz lelkeknek parancsol. Jézus csak ebben az egy esetben parancsol tanítványainak. A jézusi szeretet nem a közgondolkodás szerinti szeretet, amelyet az érzelmek (szimpátia-antipátia) határoznak meg. Az Ő szeretete a belé vetett hitből fakadó tudatos cselekvés: a Jézus evangéliuma szerinti jót tenni egymással, és minden embertársunkkal, akár megérdemli, akár nem. A jézusi szeretet jelenti életté váltani az ő igéjét.

Egyedül a Jézustól kapott szeretet életté váltásában vagyunk képesek egységet alkotni. Hogyan vagyunk képesek krisztusi SZERETETEGYSÉGET létrehozni? Ha mindig Őrá figyelünk, az Ő akaratát keressük a családban, az iskolában, a munkahelyen, a gyülekezetben/plébánián, és egymás közötti kapcsolatainkban. Együtt lenni és együtt tenni. Szünbolosz és diabolosz: a gonosz minden karizmát képes utánozni, az egységet kivéve. (Varga László) Az egység gyümölcse: 2x2=4, hanem 8, 16, 32. Ehhez azonban sokszor le kell mondanunk a saját akaratunkról, elképzeléseinkről, ragaszkodásainkról. Számos esetben meg kell halnunk ezeknek, hogy Krisztus szent akarata mutatkozzék meg, amelyben igazi szeretetegységet alkotunk vele és egymással. Ekkor közeledünk leginkább Jézus azon vágyához, amit imanyolcadunk így fogalmaz meg: "Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek."

Jézus adja meg nekünk, hogy az Ő szeretetegységét megélve maradjunk meg a vele való közösségben, hogy általa - az igazi szőlőtővel egységet alkotva -, egymással is evangéliumi közösséget alkossunk, és így Krisztus szándéka szerinti gyümölcsöt teremjünk. Ámen.     

Fotó: Csűry Csaba (evangelikus.hu)   

Váci Egyházmegye