» HÍREINK »
A szervezést katolikus önkéntes fiatalok, a Közösség tagjai végzik, a Tápió patak környéki településekről. Magukat a ferences lelkiségi motívum alapján, Kisebb Testvéreknek hívják. Az egész tábor alatti tevékenységük teljes egészében önkéntes, még a táborvezetők is kifizetik a tábordíjat. A Közösség mögött álló alapítvány az Egészséges és Erkölcsös Ifjúságért közhasznú Alapítvány azonban igyekszik segíteni a nehezebb anyagi helyzetben lévőkön, ezért nem példanélküli, hogy egyes Kisebb Testvéreknek vagy táborozónak támogatja a részvételét. Ezen kívül vannak még egyéb kedvezmények is, egy családból jövő testvérek számára, vagy azoknak, akik több táborban is részt vesznek önkéntesként.. Itt is hálásan megköszönjük Dr. Beer Miklós püspök atyának a jelentős támogatást, amit egyházmegyénktől kapunk, most már többedik éve.
Az előkészületek kezdetben a táborvezetők között folytak, akik elkészítettek egy alap tervezetet, amit a későbbi előkészítők során bemutattak a többi Kisebb Testvérnek. Ezeken a közös megbeszéléseken (rendszerint a táborokat megelőző tavaszi vasárnapokon) minden önkéntesnek lehetősége van beleszólni a tábor programjának és felépítésének alakításába, éppen ezért, noha sok hasonlóság van az évenként megismétlődő táborokban, mégis gyakran megtalálható a programban egy-egy újítás.
Az idei év kerettörténete egy hajós történet volt, amit egyértelműen a téma inspirált, vagyis az evangelizáció, ezzel összefüggésben pedig a misszió. A tábor mottója: “Hirdesd az Igét!” (2Tim 4,1-5). A gyerekek a tábor ideje alatt az Egyház hajójának legénységeként belekóstolhattak, hogyan is lehet Isten Országát megélni. Egy olyan világ varázsolódott köréjük, ahol kis matrózokká válhattak pár napra. A tábor előkészületi napján a Blaskovich kápolna fedélzetté változott, ahol fehér lepedőkből készült vitorlák feszültek a mennyezeten, a kórusról “halászháló” függött és mindenfelé kötelek szelték keresztül a barokk kápolna hajóját. A Kapitány kabinjába, az irodába tilos volt a bemenet. L Az étkezősátor kantin lett, több rumos hordóval :-) , és a tábor többi helyszíne is új nevet kapott. Érdekes volt látni, hogy a gyerekek mennyivel inkább tudják és akarják betartani a szabályokat egy olyan környezetben, ami közel áll a fantázia és a mese világához.
A gyerekeket, mint mindig, most is kiscsoportokra osztottuk. Vezetőik “tisztek” voltak, akik megtartották az előadások utáni kiscsoportos beszélgetéseket, az esti imákat és irányították őket a különböző csapatjátékok során. Minden egyes csoportnak saját színe volt és minden egyes matróznak saját kendője. A csoportok kaptak egy “vitorladarabot”, amit a tábor végére ki kellett díszíteni akár rajzzal, akár szöveggel vagy egyéb más módon. Ezekből a színes anyagokból készült el az Egyház hajójának vitorlája, melyet később, a táborzáró ünnepségen vontunk fel annak a hajónak a főárbocára, amit a gyerekek és a Kisebb testvérek közösen építettek a tábor ideje alatt a szabadban, a tábor közepén.
Az első nap, egy középkori kikötőváros utcájának látványa tárult az érkezők elé, ahol különböző céhek mesterei várták, hogy az újdonsült matrózok kipróbálják magukat a műhelyeikben. A tábor idejére egy képzeletbeli utazásra hívtuk meg a résztvevőket, amelynek során napról napra újabb szigeteken kötöttünk ki. Első állomásunk a Szeretet-oázisa volt, ahová azonban a Próbák-pusztáján át vezetett az út. Itt az első nagy feladat egy kincskereső játék teljesítése volt, ami közben nem tévesztettük szem elől Teréz anya “kérését”: “A legjobbat add a világnak, amid csak van!” Fontos, hogy a gyerekek kipróbálhassák magukat, megtapasztalhassák, miben jók, mi az, amivel a közösség javát tudják szolgálni. De mindez csak egy olyan környezetben történhet meg, ahol a közösség tagjai szeretik egymást, és segítik egymás kibontakozását. A győzelemnél még fontosabb, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat, merjék önmagukat adni, bátran szeretni, és így a legjobbat adni abból, amijük van.
Pénteken, a bűnbánati napon, utunkat tovább folytattuk és keresztülszeltük a Bűnbánat-tengerét, hogy eljuthassunk a Játék-szigetekig, ahová Don Bosco, a fiatalok védőszentje vezetett minket. Napi igénk: “A vidám szív jót tesz a testnek, a nyomott kedély elszárítja a csontokat.” (Péld. 17,22). A gyerekeknek és a résztvevőknek lehetőségük nyílt elvégezni a szentgyónást. Erre az alkalomra egy fekete kartonból készült pólót helyeztünk el a kápolnában, ami a közösség egységét szimbolizálta. Erre a pólóra a gyónás elvégzése után minden gyerek egy fehér papírt ragasztott fel. Így aztán az szépen lassan feketéből fehérré változott. Ezen a napon a vidámságé volt a főszerep, ugyanis délután mindenki kedvére kipancsolhatta magát a közeli strandon, hogy ne csak a lelkünk legyen tiszta. Fontos megértetni a gyerekekkel, hogy tisztán lehetünk igazán boldogok. Lelkünk állapota nem mellékes dolog. Ha nem foglalkozunk vele, meglátszik majd a testünkön is.
A Játék-szigetekről tovább hajózva eljutottunk az Egység-szigetcsoporthoz. “Hűségesen szeressétek egymást, tiszta szívből!” - ez volt az ige, amit megéltünk a tábor utolsó teljes napján, a sportnapon. A táborozók szabadon választhattak a foci, a méta, a pingpong, a röplabda és egyéb sportok közül, amikor is játék közben figyelhettek arra, hogy mi is az igazi csapatjáték, hogyan lehet szabadon, egymásra figyelve játszani. Erre példát Kakáról a kiváló tehetségű és jellemű, hívő focistáról vehettek, akiről a reggeli ima során sok érdekességet tudtak meg. Mindezek mellett a délutáni sorverseny is teret adott a napi ige gyakorlásához. Persze mindebben az a jó, hogy észrevétlenül, játék közben történik. Másképp nem is lehet ezt élményszerűen megtanulni.
Vasárnap, a táborzárás napja volt. A térkép, amit végig használtunk, úgy lett megrajzolva, hogyha a két szemközti oldalát egymásra hajtjuk, akkor a kikötőváros, ahonnan indultunk és Isten országa, ahová érkeztünk, teljesen fedik egymást. Így szemléltetve a tábor “tanulságát” ,ami az utolsó szentmise prédikációjának fő mondanivalója is volt: Isten országa köztünk van! Nem kell tehát messzire mennünk ahhoz, hogy hirdethessük az Igét. Sőt, missziónk legfontosabb színterei családunk és baráti körünk kell, hogy legyenek.
A tábor során ehhez a feladathoz próbáltunk meg segítséget nyújtani nekik, és hogy ezt ne felejtsék el. A záró ünnepség utolsó momentumaként, a tábor elején kiosztott kendőjükre egy “Misszióra kész” feliratú pecsétet kaptak. Ezeket a kendőket természetesen hazavihették, mi pedig reméljük, hogy olyan helyre tették ki, ahol szem előtt van, és mindig emlékeztetni fogja őket a küldetésükre: “Hirdesd az Igét!”
A mindenkori téma igazodik az Ifjúsági tábor számára megírt előadáshoz. Ezeket az előadásokat a Közösség lelki vezetője, aki egyben az egyházmegyei ifjúsági referens is, korábban dr. Szegedi László atya, de most az ő utóda dr. Farkas László atya írja. Az előadást a tavaszi félévben, a Sülysáp I. plébánián, Tápiósülyben megtartott Hétrégiós találkozón mutatja be az ifjúsági referens. Ezen az eseményen jelen vannak a Váci Egyházmegye ifjúsági régióinak (Tápió-menti, Tisza-menti, Galga-menti, Ipoly-menti, Dél-Dunamenti, Észak-Dunamenti és Zagyva-menti Nagyboldogasszony Közösség) önkéntesei, hogy meghallgassák az előadásokat, elkezdjenek készülődni a nyári táboraikra, illetve hogy találkozzanak egymással. Joggal nevezhető ez az esemény, a váci egyházmegyei ifjúsági élet fő fórumának.
A téma és a kerettörténet megbeszélése után következik a részletesebb szervezeti kérdések összegzése és közös megválaszolása. Mindenki a saját képességeinek és lehetőségeinek megfelelően járul hozzá a tábor megszervezéséhez. Ebből fakadóan a szolgálatok is egészen különbözőek (“de a Lélek ugyanaz”): énekkar, technikai feladatok, előadások megtartása, kiscsoport vezetés, játékvezetés, sportfoglalkozás tartása, ministráns szolgálat, vagy akár gyóntatás, amit természetesen papok végeznek, de a Közösséghez tartozó papok ugyanúgy Kisebb Testvérek is egyben, azaz egyek a többi önkéntessel. Így áll össze a tábort vezetők hierarchikus, testvéri közössége. A konyhai munkát végzők helyzete némiképpen különbözik, hiszen ők megfelelő egészségügyi kiskönyvvel, finoman főző tudománnyal J, rendelkező személyek. Ők nem is sátorban, hanem az épületben, számukra külön kialakított részben alszanak a tábor során. Ettől függetlenül azonban ők is Kisebb Testvérként vannak jelen a táborban, noha gyakran már a 60. életévüket is betöltötték.
A tábor infrastruktúrája a Közösség 27 éve alatt jelentős fejlesztésen ment keresztül. A helyszín, a tápiószentmártoni Blaskovich sírkert. Kezdetben csak a domb tetején található Nagyboldogasszony kápolna, és az alatta elhelyezkedő sírkert volt, a 2000-es évekre azonban a terület északi részében elkészült egy közösségi ház is. Ennek az épületnek a felszereltsége alkalmas egy 150 fős létszámú tábor lebonyolítására, de ugyanúgy megfelel kisebb lelkigyakorlat befogadására is.
A Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség táborainak tehát az alapja minden évben ugyanaz: Jézus Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben, a Szűzanya oltalma és Isten Országának keresése. A tartalom azonban mindig változatos, köszönhetően a Kisebb Testvéreknek, a táborozóknak, de természetesen elsősorban a Szentléleknek.
Végezetül, a Közösség tagjai nevében, minden kedves olvasót - aki szeretne részt venni Isten országának megélésében - sok szeretettel hívunk meg a jövő évi Tápiós táborokba!
Bea és Patrik
tábori kapitányok
2024. április 20. szombat
Tivadar
Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai...