CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
» HÍREINK »
A hit éve jegyében meghirdetett konferencián a II. Vatikáni Zsinat óta ebben a témában született pápai enciklikák, és a gyakorlatban alkalmazott módszerek ismertetése, de új módszerek keresése is szóba került Máriabesnyőn.
Az előadók – valamennyien a téma ismert szakemberei – az elméleti alapvetést és a gyakorlati megvalósítást egyaránt igyekeztek szem előtt tartani. A misszió fogalmáról Hardi Titusz bencés atya tartott előadást; a kérügmáról Kunszabó Zoltán diakónus; a plébánia és a misszió kapcsolatáról pedig a konferenciát szervező Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója, Gáspár István nagymarosi plébános. Sorra bemutatkoztak az evangelizációs módszerek képviselői: a Tűz evangelizáció, az Alpha kurzus; a Szentlélek Szemináriumot Kemenes Gábor nagykovácsi plébános, a Cursillót Burbela Gergely verbita atya, az Emmánuel Közösséget Marik József orvos ismertette. A bérmálásra felkészítésről Bartha Angéla SSS nővér, a gyógyító misékről Néma Attila, az utcai evangelizációról az Új Jeruzsálem Közösség képviselői beszéltek. Az ifjúsági misszióról Majoros István, a plébánia megújulásáért imádkozó Sejt Csoportokról Laczkó István plébános tartott előadást.
Az előadások között kiscsoportos műhelymunka; míg a konferencia végén fórum tette lehetővé a tapasztalatok megosztását. A fórumon elhangzottakból szemezgetve kérdeztük a konferencia után Gáspár István atyát, az OLI igazgatóját; először arról, hogyan lehet „új” az evangelizáció?
– Ahogy II. János Pál pápa mondta 1983-ban: új az eszközeiben, a nyelvezetében és a lelkesedésében. A boldog pápa ezt a szót használta: a tüzében. Nem új evangéliumot hirdetünk tehát, hanem új formákban hirdetjük az evangéliumot.

– A konferenciát összegző fórumon nagyon sok problémát is megemlítettek ezzel kapcsolatban; amiből jól kiderült, hogy a különféle generációk és a különféle életállapotok képviselői a gondokat is különféleképp látják. Elhangzott egy nagyon markáns vélemény is, miszerint sokszor könnyebb egy nem hívőt Krisztushoz elvezetni, mint két keresztényt egymáshoz. Miért?
– Elsősorban a nem megfelelő kommunikáció miatt. De sokszor beleütközünk abba a kérdésbe is, hogy hogyan tudjunk újat mondani, mutatni egy születése óta az Egyházban élő, „megállapodott” kereszténynek? Hiszen ő már meg van keresztelve, bérmálva, ismeri a törvényeket, elégedett a saját állapotával, benne van a korban – mi újat mondhatnánk neki? Talán ezeket a telített, „megállapodott” keresztényeket a legnehezebb megszólítani. Pedig, ahogy Szent Iréneusz mondja: a Szentlélek mindig fiatal... És ennek a mindig fiatal Szentléleknek a meghívásaira, kihívásaira nekünk is mindig késznek kell lennünk.
– Az is igaz ugyanakkor, hogy most egyszerre nagyon sok minden történik az Egyházban; olyan dolgok, amelyek egyike-másika húsz-harminc évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Van mindezekre kapacitás?
– Tény, hogy van egy réteg, amelynek tagjai mindenütt ott vannak, aktívak, „nyüzsögnek”. A mi feladatunk a többieket is meghívni a közös munkára. Jézust koncentrikus körökben vették körül a tanítványok: a három legkedvesebb; a tizenkettő; a hetvenkettő, akit maga előtt küldött; az ötszáz, akinek megjelent; az ötezer, aki megkeresztelkedett az első pünkösdkor. Az új evangelizáció azt is jelenti, hogy a külső körökben állókat beljebb hívjuk. Nem a távolság a fontos, nem is a sebesség, hanem az irány.

– A célréteg tehát maga az egyház?
– Mindenekelőtt saját magunk. Magunkon kell kezdeni az evangelizációt, s ha már érezzük a mi Urunk szerető tekintetét, abban megerősödve szólítjuk meg a templomban mellettünk ülőt, a templomba nem járó érdeklődőt, vagy azt, aki elzárkózik. Mert, ahogy szent Pál mondja: „jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” Bárcsak minden plébánián volna egy kis közösség, amelyik magáénak érzi ezt a munkát!
– Ez azonban nem megy a papok nélkül...
– Egység nélkül nem megy. Az egységnek pedig az egymást elfogadó szeretet a feltétele. Ha egy pap érzi a közösség befogadó szeretetét, attól szárnyakat fog kapni, és megszületik az a szeretetközösség, amely képes lesz immár befogadni is, egymást és a körülöttünk levőket egyaránt.
M. B.
Fülöp Krisztina azért jelentkezett hittantanárnak, hogy meg tudja válaszolni a hitével kapcsolatban feltett kérdéseket. Egész életét a katedrán töltötte, gyerekek százainak magyarázta a hittant különféle módszerek segítségével. Azt mondja, gyerekkorától kezdve missziós lelkületű, az osztálytársainak is mindig elmesélte a vasárnapi prédikációt. Hitoktatásról, evangelizálásáról, az Alpha kurzus lehetőségeiről és eredményeiről Takács Bence kérdezte a Lélekjelenlét legújabb adásában.
Az Együtt építjük c. történelmi játék 14 képben tekinti át az egyházmegye ezeréves történetét a szentistváni alapítástól kezdve a tatár- és törökdúláson keresztül a sokszoros újjáépítéseken át egészen az 1950-es évekig, az egyházüldözés időszakáig. Ismerős szereplők tűnnek majd fel a színen: Szent István király, Géza és László hercegek a mogyoródi csata előtt, majd később Migazzi Kristóf püspök. De megismerkedhetünk eddig inkább csak a történészek által számon tartott szereplőkkel, mint Berkes András püspöki helynök, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a török utáni váci újjáépítésben. Végül felidézzük azon vértanúk alakját, akik a Tanácsköztársaság, majd a kommunizmus egyházüldözésének áldozataivá váltak.
A képzés célja: olyan elméleti és gyakorlati tudás átadása, amellyel a résztvevők magabiztos készségeket sajátíthatnak el. Megtanulhatják többek között, hogyan építsenek támogató közösséget, miként válhat erőforrássá a közös ima, hogyan váljék vezetésük Krisztus-központúvá, miként szólítsák meg az édesanyákat, hogyan vezessék a csoportot, és hogyan kezeljék a konfliktusokat.2026. szeptember 17. csütörtök
Zsófia
Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,...
Összes program »