December 25-én Isten Fiának, Jézus Krisztusnak földi születését ünnepeljük. Jézus Krisztus a megtestesült Ige, Isten fia, aki Szűz Máriától született Betlehemben. E születés az üdvtörténet központi eseménye, mert aki született, nemcsak egy az emberek közül, hanem valóságos Isten és valóságos ember egy személyben.

Mária fogantatásától kezdve mentes volt az áteredő bűntől. E hittételt ünnepeljük december 8-án.

A Szeplőtelen Fogantatásról szóló dogmát Boldog IX. Piusz hirdette ki 1854. december 8-án, majd 1857. szeptember 8-án megáldotta és felszentelte a Szeplőtelen Fogantatás szobrát a római Piazza di Spagnán.

Az idei esztendőben december 3-án, vasárnap veszi kezdetét az advent, a karácsonyt előkészítő időszak. Az Úr eljövetelére készülünk az előttünk álló négy hetes időszakban.  Szent várakozás lesz ez, ami megelőzi a Megváltó érkezését. Várakozunk azért, hogy a karácsony titka megérlelődjön bennünk, hogy méltó módon tudjuk befogadni a kisgyermekként közénk érkező Istent.

Az egyházi év utolsó vasárnapján, idén november 26-án Jézus Krisztust a világmindenség királyaként ünnepeljük.

Az ünnep viszonylag új keletű: XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben, amelynek mottója: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” – volt. Eredetileg mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra.

Szent Márton püspökre emlékezünk november 11-én.

Márton Pannóniában született 316 táján, 397-ben halt meg, katona volt. Miután az Úr hívását meghallotta, kérte elbocsátását. Ezt a császár gyávaságnak bélyegezte. A legenda szerint Márton erre így válaszolt: „Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé, és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen.” Így is történt.