Az eseményen jelen volt Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK elnökhelyettese; Marton Zsolt váci megyéspüspök; valamint Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus megyéspüspök.

Prószéky Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Kar tanára A mesterséges intelligencia és a magyar nyelv címmel tartott előadást. Mint elmondta, már régóta próbálnak a szakemberek az MI-hez hasonló rendszereket készíteni, ám mindeddig ez nem sikerült, elsősorban azért, mert minden szöveg több értelemmel is rendelkezik.

Az előadó hangsúlyozta, hogy bár az intelligenciának nincs definíciója, az MI valójában egy neurális hálóval dogozó rendszer, ami a sok információból választ ki egy szeletet, vagyis nem nevezhető intelligenciának.

A két tanulás – a felügyelt és a felügyelet nélküli – összekötése volt az MI alapja: a szavak jelentését meghatározza az, ami előtte és utána áll, ezt fordították át matematikai vektorokká. Az LLM-hez (Large Language Model – nagy nyelvi modell) sokmilliárd szónyi szöveg és szuperszámítógép szükséges, mely hetekig, hónapokig tanul. Az előadó rámutatott: a rendszer létrehozójának gondolkodása, megközelítésmódja hat a végeredményre, ami ezért különbözni fog azoktól, melyeket más irányok szerint hoztak létre.

Az LLM-hez az úgynevezett figyelmi mechanizmus, vagyis a transzformerek megjelenése is nélkülözhetetlen volt. Ezt egy példával illusztrálta az előadó. „A sün kijött az erdőből, ott volt egy út, és átment rajta.” „A sün kijött az erdőből, ott volt egy úthenger, és átment rajta.” Bár a két mondat ugyanúgy épül fel, a különbség észrevételéhez tudnunk kell helyesen értelmezni. Erre már nem csak az ember, hanem az MI is képes.

Prószéky Gábor kiemelte, sok nagy nyelvmodell létezik már, legnagyobb a kínai, de készül a magyar is: a PULI nyelvmodellcsalád 2022 óta épül. A nagy nyelvmodellekkel ugyanakkor sokszor az a probléma, hogy használhatatlan vagy túl általános választ adnak, nem hiteles forrásból merítenek és összekeverik az információkat. Valójában persze ez nem hiba, csak mi nem tudunk a végeredménnyel mit kezdeni.

Az előadó hangsúlyozta azt is, hogy az MI nem tudja, hogy mit nem tud. Minden választ a megtanult adatokból állít össze, vagyis nincs intuíciója. De szándéka sincs. Rosszul is tanítható, de nem akar semmit. Ugyanakkor az is fontos, hogy Kína úgy fejleszt, hogy semmilyen egyezmény nem köti a kezét.

Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora a mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepéről beszélt. Az MI ugyan használható az oktatásban, de nincs rá feltétlenül szükség. Az előadó rámutatott, az MI a pedagógus, a diák és az oktatási rendszer számára is kihívást (challenge) jelent.

Gloviczki Zoltán kiemelte, az MI abból a szempontból nem függ az informatikától, hogy használatához nincs szükség mélyebb IT ismeretekre. Az előadó szerint a modern technikai megoldások nem növelik a pedagógus munkájának hatékonyságát. Ugyanakkor az MI kaphat szerepet az oktatásban. Példaként említette, hogy egy milliárdos olyan iskolákat szeretne létrehozni, melyekben nincsen – emberi – pedagógus. Ez segíthet abban, hogy ott is tanulhassanak a gyerekek, ahol nincs intézményes oktatás. E mellett a szoftverek – például a nyelvoktatásban – olyan mértékben alkalmazkodnak a tanuló személyéhez, amire egy pedagógus soha nem lesz képes.

Az MI segítheti a differenciálást, a tananyagtervezést, a feladatgenerálást, és adhat ötleteket a problémák megoldásához is.

A diákokat nem a pedagógusnak kell megtanítania a technika és az MI használatára. Arra viszont hatással kell lennie, hogy helyesen használja ezeket. – hangsúlyozta Gloviczki Zoltán.

Szerinte az MI nem arra való, hogy információt kapjunk, minél konkrétabb kérdést teszünk fel neki, annál könnyebben „hallucinál”, vagyis hoz létre saját maga olyan választ, ami helyesnek tűnik ugyan, de nem az.

Az MI-ről való gondolkodás arra is rámutat, hogy nem olyan problémát kell a diákokkal megoldatni, amire nem képesek, mert akkor rá lesznek utalva a ChatGPT-re, hanem arra kell megtanítani őket, hogyan tudják megoldani a problémát.

Az valószínű, hogy egyre kevésbé fogjuk tudni megmondani, melyik szöveget hozta létre az MI, és melyet a diák, ami azt jelenti, hogy az MI „kihív” (calling out) bennünket abból a helyzetből, ahogyan ma a pedagógia működik. Tulajdonképpen pont az mutat rá a módszertani problémákra, hogy bizonyos helyzetben tudjuk használni az MI-t.

A pedagógus feladata ugyanis az, hogy a gyereket támogassa, segítsen neki abban, hogy érett, boldog, felelősségteljes felnőtté váljon, ebben pedig ugyan segíthet az MI, de nincs rá szükség.

Ezt követően Prószéky Gábor, Gloviczki Zoltán, Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, Bagyinszki Ágoston, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora, valamint Ligeti-Nagy Noémi nyelvész kerekasztal-beszélgetésen vitatta meg a mesterséges intelligencia oktatásban és hétköznapokban betöltött szerepét. A moderátor Horváth Szilárd volt.

Vajon az MI mikor jut el addig, hogy kreatív legyen? – hangzott el a kérdés.

Egyelőre még mindig az ember áll a technika mögött. E mellett az az érzés, hogy az MI az embert utánozza, a mi téveszménk – mutattak rá a válaszadók. Az MI fejlődése során nem fog emberré válni, ez csak a mi rossz megközelítésünk oldaláról látszik így. Inkább azt mondhatjuk, hogy az MI provokációt hordoz az emberi kreativitással szemben. Az viszont valós veszély, hogy a diákok kreativitását csökkenti: ahelyett, hogy maguk gondolkodnának, megoldatják a feladatot az MI-vel. De ez csak akkor lehetséges, ha a diáktól végeredményt, valamilyen adatot várunk. Ám ha más a cél, vagyis gondolkodni tanítunk, vagy arra törekszünk, hogy érett személyiséggé váljon, abban nem segít az MI.

A megszólalók szerint a tanárnak olyan, élmény alapú feladatot kell adnia a diáknak, ami nem oldható meg az MI-vel. Bizonyos esetekben pedig fel kell emelni azt a szintet, ami a jobb osztályzathoz szükséges. Döntésre, mérlegelésre kell tanítani a diákot, amiben legfeljebb csak segítség lehet az MI. Az eszközhasználat veszélye lehet, hogy afelé fordítja a gyerekeket, ami érdekesebb, ugyanakkor felszínesebb, mint egy tanulmányi feladat megoldása. Ráadásul a technika képes azt imitálni, hogy odafigyel a felhasználóra, a diákra, amit csak úgy lehet ellensúlyozni, ha a szülő, a pedagógus személyes törődéssel fordul a gyerekhez.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy az MI semmiért nem vállal felelősséget. Azt is kiemelték a beszélgető partnerek, hogy sok mindent képzelünk az MI mögé, sokszor antropomorfizáljuk, e mellett azt gondoljuk, hogy nem fog tévedni. Erre azért kell figyelnünk, mert a mesterséges intelligencia képes arra, hogy legyártsa a hamis információt. Csupán azért, mert megkérdezték.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír