Elkezdődött a szent három nap, felhangzott a dicsőség, megszólaltak a csengők, aztán minden elcsendesült. A szentírási olvasmányok felidézték az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. Az evangéliumban pedig azt hallottuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Az eucharisztia ünneplésének legősibb leírása hangzott el a szentleckében, amikor Jézus apostolaira bízta önmagát, ahogyan ő tette, úgy tegyék jelenvalóvá minden szentmisében.

Szentbeszédében Marton Zsolt püspök hangsúlyozta, hogy ezen a szent estén keresztény hitünk forrásánál vagyunk, ami Jézus három ajándékát jelenti számunkra: az oltáriszentséget, a papi szolgálatot és a szolgáló szeretetet.

A zsidó peszah ünnepén feláldozott bárány a szabadulás szimbóluma, Krisztus előképe, aki saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól. Az utolsó vacsorán történtek azóta is megtörténnek minden szentmisében, Jézus Krisztus keresztáldozata megújul, és Ő maga lesz jelenvalóvá a kenyér és a bor színe alatt. Ez emberi ésszel fölfoghatatlan, annyit tudunk csak mondani: Íme, hitünk szent titka! – mondta a püspök.

Óriási hála van a szívünkben Jézusnak ezért az ajándékáért. Ez a hálaadás szentsége, amely közösséggé formál bennünket minden őszintén átélt szentmisében, a szentáldozás által. A szentmise áldozati lakomája bensőségesen összeköt bennünket Vele külön-külön, személy szerint, és összeköt minket egymással. Az eucharisztia a Katolikus Egyház legnagyobb kincse.

Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. (Jn 13,13-14) Jézusnak ez a gesztusa arról is szól, hogy nem tudjuk az eucharisztiát hitelesen ünnepelni, ha nem éljük az evangéliumi szeretetet, főleg a legelesettebbek felé. 

Nagycsütörtök estéjén adjunk hálát azért, hogy Krisztus jelen van az eucharisztiában, papjaink szolgálata által és a legszegényebbekben mutatja meg nekünk, hogy az ő segítésük Jézusnak tett szolgálat – zárta szentbeszédet Marton Zsolt megyéspüspök.

A szentbeszédet követően a főpásztor megmosta 12, a közösséghez tartozó és erre előzetesen kiválasztott férfi lábát.

A szentmise az Eucharisztia liturgiájával folytatódott.

A szertartás végén az oltáriszentséget a szentségi kápolnába vitték. A szentmisét követően került sor az oltárfosztásra, amely már Jézus elhagyatottságát és ruháitól való megfosztását jelképezi. A szentmise végén elmaradt az áldás, és csendben fejeződött be, amely jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat.

A szentmisén a zenei szolgálatot a Váci Székesegyházi Kórus férfikara végezte Varga László karnagy vezényletével.