A táborba ministráns, illetve a plébániai életben elkötelezettek fiúkat vártak, akik számára ez a néhány nap alkalom a közösségépítésre és az egyházban megélt hivatások jobb megismerésére is. Idén a néhány héttel korábban felszentelt Babinszki Tamás atya töltötte be a táborvezető szerepét. Nem ismeretlen számára a terep, egy év kihagyással minden táborban részt vett kispapként. Megosztják a feladatokat, Urbán Gábor atyáé a szervezés, Tamás atyáé a koordináció, a gyerekek napirendjének, programjainak irányítása.

A program összeállításakor arra törekedtek a szervezők, hogy a gyerekek örüljenek a programoknak, jó élményekkel gazdagodjanak, sokat beszélgessenek. Aktív, szabadtéri mozgás és tematikus előadások, kiscsoportos beszélgetések, valamint a szentmise és a szentségimádás hármas pillérre adja a tábor gerincét.

Minden napra jutottak előadások, amelyeket később kiscsoportos beszélgetések formájában dolgoztak fel. Idén egy sok szereplős történet, az irgalmas szamaritánusé volt a fő téma, amit minden nap más-más szereplő szemszögéből elemeztek. Mit, hogyan és miért tett a szamaritánus, illetve a fiúk mit csinálnának egy ilyen esetben. A cél, hogy megpróbálják életre váltani majd a szentírásban olvasott eseményeket. Nagyszerű alkalmat kínált erre mindjárt a túra, amikor lemaradt társuk mellé odaálltak a gyerekek, átvették a táskáját, bátorították.

A fő témák mellett fontosak a lelki programok. A nagyoknak, kicsiknek külön, életkor specifikus elemekkel. Itt szempont, hogy ne csak a hittanórán megtanult elméletet tudják, hanem a mindennapokban alkalmazzák az elméleti tudást. A cselekedet egy lépés afelé, hogy a táborból kilépve Krisztussal tudjanak cselekedni. Az a célunk, hogy Krisztushoz közelebb vigyük a fiúkat – mondta Babinszki Tamás atya.

Szükségünk van arra, hogy legyenek ilyen fiatal fiúk, ismerjék egymást, még ha távol vannak is egymástól, nem egy helyen ministrálnak. Fontos, hogy tudjanak egymásról, az idősebbek a fiatalabbakról, a fiatalabbaknak legyen élményük, hogy voltak nagyfiúk a táborban, akik fociztak és szintén ministráltak. Tehát kapcsolatokat építünk köztük egymással, hogy közösséggé váljanak, a másik értelemben pedig kapcsolatot építünk az Istennel való szövetségre – folytatta Tamás atya.

A táborozók többfajta imamódot megismertek, kipróbáltak, hogy lássák az egyház gazdagságát. Énekelve zsolozsmáztak, püspöki misén vettek részt első nap, volt gitáros mise, és minden csoport ministrált. A különböző imaformák bemutatásával az Istennel való szövetség kialakítására is eszközt kapnak a kezébe. Ez a tábor célja – mondta Tamás atya.

A tábor vége felé négy fiúval beszélgettem, valamennyien visszatérő táborozók. Imre, Bence, Ábrahám és Boldi egyetértett abban, fizikálisan kicsit elfáradtak, de lelkileg feltöltődtek. Nem is csoda, hiszen minden napra jutott aktív sport is. Sárkányhajóztak, túráztak, számháborúztak, focibajnokságot tartottak, és még fürdésre is volt alkalom. Lelki felüdülést pedig a kiscsoportos beszélgetések, reggeli és esti imádságok, a napi szentmise kínált. A nagy gimnazisták hozzáteszik, hogy azokat az alkalmakat nagyon szeretik, amikor bármilyen témáról, ami éppen foglalkoztatja a társaságot, mélyebben lehet beszélgetni.

Az egyik kis gimnazista táborozó fiú elmondta, a kiscsoportos beszélgetéseiken Bábel tornya meg az apostolok pünkösdi beszéde is szóba került. Arról beszélgettek, hogy szavakkal sem szabad megbántani a másikat, mert egy-egy bántó szó tönkreteheti az ember lelkét. Ezt egy gyakorlattal illusztrálták, amikor összetéptek egy lapot, amit össze lehetett ugyan ragasztani, de az már csak ragasztott papír lett. Ez történik a másik lelkével, amikor szóval megbántjuk – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy kortársaik közül kivel szoktak a tábori témákról beszélgetni, nagyjából azonos választ adtak. Többnyire a táborozókkal, esetleg a ministráns társaikkal. Az osztálytársak, barátok, ha nem járnak templomba, nem értik, mi is ez a tábor, emiatt nem is érdeklődnek.

A táborban lehetőség van egymás jobb megismerésére. Egyikük elmesélte, hogy a tavalyi táborban volt egy fiú, akivel elég jóba lett, mert mindketten cserkészek és ministrálnak és azóta tartják a kapcsolatot.

Egy másik fiú a táborozás alatt barátkozott össze egy falubeli fiúval, akivel elsős koruk óta együtt jönnek a táborba, de suliba, focizni és ministrálni is együtt mennek.

Tamás atya még hozz teszi, hogy az azonos életkorú, hasonló értékrendű gyerekeknek itt alkalmuk nyílik a találkozásra, közös idő eltöltésére, közös imádságra. A mai világban ez nagyon fontos.