Az Urunk színeváltozása ünnepen a tanítványok a Tábor hegyén megtapasztalhatták Jézus isteni dicsőségének felragyogását emberi testében, a feltámadás előtt. Hatására megvilágosodott számukra Jézus rejtett isteni méltósága. Krisztus arcának ragyogása és ruhájának fehérsége emlékeztet arra, hogy földi alakja ellenére is égi lény.

Szentbeszéde elején a püspök emlékeztetett, az evangéliumokból tudjuk, Jézus gyakran vonult el egyedül imádkozni, mindössze két esetben vitte magával a három kiválasztott tanítványt. Először a Tábor hegyére, ahol megmutatva dicsőséges isteni arcát, Mózessel és Illéssel beszélgetett, majd a Getszemáni kertbe, hogy lássák gyötrődő, emberi arcát.

A dicsőséges Krisztussal való találkozás élménye szükséges ahhoz, hogy a gyötrődő emberi arc látványa ne ejtse a tanítványokat végső kétségbeesésbe – kezdte homíliáját Marton Zsolt püspök. A színeváltozás Krisztusa megelőlegezi Jézus feltámadás utáni megdicsőülését. Az apostolok istenélménye az ószövetségi teofániákat is felülmúlja, Jézus a legmagasabb misztikus élményben részesíti tanítványait.

Tanítása összhangban van Mózessel és Illéssel, vagyis az Ószövetségi Törvénnyel és a Prófétákkal, hiszen maga az Ószövetség is beszél Isten Szenvedő Szolgájáról, aki magára veszi népének bűneit, így hozza el a megváltást. A szenvedés akarása ellenkezik az emberi természetünkkel, ha választani lehet, elkerüljük – folytatta a püspök. A mai világ gyakorlati materializmusa, fogyasztói társadalma elutasítja a szenvedést, a csöndes visszavonulást, a természetfölötti valóságokat. A Tábor-hegyre felmenni azt jelenti, kilépünk a hétköznapi teendőkből, hogy alkalmassá váljunk Isten jelenlétének megtapasztalására.

Ez az én szeretett fiam, hangzott az Atya szózata a keresztelkedéskor, Jézus nyilvános fellépése előtt. Most újabb szakasza következik Jézus földi létének, elindul Jeruzsálembe, a szenvedés és kereszthalál helyére. Az Atya szózata, Őt hallgassátok, vagyis őt kövessétek, a tanítványoknak szólnak. Tanuljunk meg mi is az imádsággal, szentmisével, szentségimádással magasba emelkedni! – zárta szentbeszédét Marton Zsolt püspök.

A szentmise után agapéra hívta a híveket Varga Sándor plébános, aki nyolc éve szolgál az albertirasai plébánián.

A búcsúi agapé évek óta ismétlődő esemény a hívek életében. A kovid után a templom búcsúünnepéhez hozzákapcsoltunk egy egyházközségi napot. A szentmisére vendéget hívunk, utána közös ebéden veszünk részt, majd egy tanúságtétel is elhangzik minden évben. Idén dicsőítő szentségimádás is volt, az Euchariszt együttes dicsőítő koncertet tartott a templom előtt, ezzel is tanúságot tettünk hitünkről, hogy hiszünk a feltámadt Krisztusban, aki új életet ad nekünk, megújítja személyes életünket, közösségeinket – mondta a plébános.

A kerek évforduló mellett azért is különleges az idei búcsú, mert szentmise keretében esküt tett a 12 fős egyháztanács.

Nyolc éve szolgálok az albertirasai plébánián egy-két évvel a kovid járvány előtt kerültem ide. Váratlan ajándék az életünkben belecsöppenni egy közösség életébe. Időre van szükség, míg megismerjük a híveket, körvonalazódik, mire van szükség a plébánián. A kovid után újra terveztem a plébániai életet – folytatta Varga Sándor plébános. Meghívtam hat embert, hogy csináljunk valamit közösen. Nem tudtam, mire hívom őket, ők sem tudták mi lesz belőle. Egy év alatt kialakult a Keresők csoportja, a közös imádság igénye, és hívtunk még olyanokat, akikről azt gondoltuk, szívesen csatlakoznának. Így jött lére az a 12 fős egyháztanács, akik a mai ünnepi szentmisén esküt tettek. Alapvető célom, hogy tőlem független, önálló, tevékeny keresztényekből álló közösséget építsek. Elmondtam a szentmisén is, bár van papja és egyháztanácsa a plébániának, ez nem azt jelenti, hogy ők végezzék el a felmerülő feladatokat, ezekbe mindenkinek be kellene kapcsolódni.

***

Az irsai római katolikus templomot Szent Margit tiszteletére építették a 15. században, majd a török hódoltság után 1744-1746-ban újjá építtették és Urunk Színeváltozása tiszteletére szentelték fel. A főoltár fölé egy ismeretlen mester megfestette a Krisztus színeváltozása oltárképet, míg a mellékoltárt a Haldokló Krisztus képe díszíti. 1856-ban a templomot meghosszabbították, és hozzáépítették a mai szentélyt. Ekkor készült el a főoltár, a szószék és a gyóntatószék, a templom orgonája. Tassy Kálmánné Szabó Emília a templomszentély és a templomhajó ablakaiba ablakába ólomkeretes mozaikképeket adományozott, amelyeken Szent István, Szent Lőrinc, Magyarok Nagyasszonya és Szent Anna a gyermek Máriával képei láthatók.

A háború után a templomhajó mennyezetére festették Murillo: A Szent Család című képének másolatát, a szentély mennyezetére Jézus-szíve kép került. 1929. április 27-én a főpásztori szentmisén avatták fel a Gerstenegst József által készített új orgonát. 1936. augusztus 26-án az irsai római katolikus templomban tartotta jubileumi ezüstmiséjét Sík Sándor, a neves piarista papköltő. A szentmise keretében újított a meg szerzetesi fogadalmát testvérhúga, Sík M. Valentin nővér, aki az Isteni Szeretet Leányai Kongregációjának tagjaként szerzetesi fogadalmának 25 éves jubileumát ünnepelte. Molnár Béla, mint új plébános, 1942-ben a templom renoválása során a szentély mennyezetét beborító freskót festetett, melyen Szent István király a Szent Koronát a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlja. A freskó Sándor Béla festőművész alkotása.

Az 1973-1979-es években az egymást követék a felújítási munkák. Ványi István és családja adományaként a templom új, tölgyfából készített főbejárati ajtót kapott. 1981-ben a hívek adományából Szt. Rita tiszteletére ólomkeretes mellékoltárt építettek. 1982-ben az Europische Hilfstentől a templom automata harangkapcsoló órát kapott. 1990-ben a templomot külső és belső festéssel felújították.