Szent László a magyar nép egyik legnagyobb királya, a lovagi erények megtestesítője, István király, Imre herceg és Gellért püspök oltárra emelője.
Születésére emlékezünk liturgikus emléknapján, június 27-én.
Béla király és Rixa lengyel hercegnő fia, akkor született, amikor apja még mint herceg, lengyelországi száműzetésben volt. 1050 körül költözött haza szüleivel. Apja halála (1063) után bátyjával, Gézával együtt a keleti országrészbe vonult vissza, átengedve a trónt az 1057-ben kisgyermekként megkoronázott, fiatalabb unokatestvérének, Salamonnak. Salamon, aki halála előtt megtért és szentség hírében halt meg, ekkor még uralkodóhoz méltatlan életet élt, ami belháborúhoz vezetett; a trónt előbb Géza, majd László foglalta el.
Szent László szigorú, de igazságos király volt, az egyház támogatója, kiváló hadvezér. Támogatta az első keresztes hadjárat tervét, részt venni azonban már nem tudott rajta, mert 1095-ben meghalt. Utóda unokaöccse, Könyves Kálmán lett.
Továbbiak Szent Lászlóról itt.
Váci Egyházmegye