» HÍREINK »
Amikor ezt az elképzelésünket a kórház vezetősége felé előterjesztettük a menedzsment igen mondott kérésünkre és nagyon komoly támogatásáról tett tanúságot.
Megható üzenet volt számunkra, hogy a terem lefoglalására nem volt más szabad két nap egymás után, csak a december 7-e és 8-a, ami az Irgalmasság éve megnyitásának vigíliája. Ekkor már nem volt kérdés, hogy ez nem a mi saját emberi ötletünk, hanem egy jóval mélyebb indítványozás. Ha egy kicsit visszatekintünk a kórház életére, volt már hasonló, amikor az 1980-as években dr. Gémesi György és Gulyka József isaszegi plébános kezdeményezésére, engedélyezték szentmise bemutatását szombatonként, ami azóta is töretlenül működik a környékbeli papság és Jász János és felesége Terike, hűséges szolgálata által.
Fontos volt számunkra, hogy a környék plébániái is csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez. A plébános atyáknak elmondtuk a vágyunkat és a körvonalát annak, ahogyan mi ezt elképzeltük. Az atyák is mindenhol tárt karokkal fogadták a szentségimádás gondolatát. Elmondták javaslataikat és azok a közösségek, akik a két munkanapon szabaddá tudták magukat tenni, jelezték, hogy egymást beosztva jönnek imádkozni az Oltáriszentség előtt. Őszintén elmondhatjuk, hogy a 24 órának a beosztása úgy kialakult, hogy nagyobb emberi erőlködésre nem volt szükség, időnként csak megálltunk és hálálkodtunk, hogy mennyire szépen körvonalazódik és összeáll minden egyes apró részlet. Az utolsó héten minden osztály bejárati ajtajára kikerült a 24 órás órabeosztás és mellé egy pár soros ismertető arról, hogy mi is a szentségimádás, azért, hogy mindenkinek legyen ideje tájékozódni és felkészülni erre a szép napra. Utolsó napon minden beteg kézbe kapta az órabeosztást, hogy ha máshogyan nem is, de lelkileg és gondolatban legalább be tudjon kapcsolódni ebbe a folyamatba. Ekkor osztottuk ki az imakérő kis lapocskákat is, amire ráírhatták kéréseiket, vágyaikat is. Ezek egy dobozba kerültek és felajánláskor ott voltak az oltár mellett.
A szentségimádási alkalommal kapcsolatos legfontosabb vágyak bennünk a következők voltak:
- a kórházi személyzetet és a betegeket valahogyan megszólíthassuk és valamilyen „nyelvezettel” elérhessünk hozzájuk is az örömhírrel: Isten irgalmas és mindenkinek megbocsát
- a kórház intézményét a környék közösségei által jól beimádkozzuk, hogy kápolna hiányában ugyan, de mégis egy kis megszentelt tér részlet lehessen azoknak, akik oda gyógyulni járnak
- tudatosítani az emberekben azt, hogy a betegségben a szeretet és az összetartozás a legfontosabb, nem a szenvedés és a keresztnek a kiemelése.
Dec. 7-én reggel, amikor dr. Trombitás Zoltán főigazgató úr és dr. Faragó Artúr atya kórházlelkész közösen megnyitották a 24 órás szentségimádást, akkor mindketten kihangsúlyozták, hogy a testet és a lelket együtt kell gyógyítanunk, ugyanakkor a gyógyító személyzetnek is fontos tudatosítani, hogy csak összedolgozva érhetjük el, hogy a beteg felépüljön. A szentmisén a kórház dolgozói és a betegeken kívül részt vettek olyanok is, akik a környékről be tudtak jönni. A szentmisén a gödöllői Szent Imre Katolikus Általános Iskola gyermekkórusa szolgált, angyali hangjukkal emelve fel a hívek lelkét Istenhez. Mise végén Artúr atya az Oltáriszentség kihelyezésekor megszentelte és megtömjénezte a szentségtartó környékét.
A nyitó szentmise után minden órának volt egy egyedi és meghitt légköre, ugyanakkor az óráknak voltak külön szándékai is. A kórházi osztályok, a dolgozók is beírták magukat, hogy őértük mikor imádkozzunk. Elég sokan ezekben az órákban le is tudtak jönni, velünk együtt imádkozni és egy kicsit megpihenni Jézus közelében. Mivel a kórház olyan időszakban épült, amikor Isten létét intézményesen megkérdőjelezték, ezért kórházi kápolna hiányában a nagy tanácsterem adott otthont erre az időszakra az Úr Jézusnak. Próbáltuk a termet úgy kialakítani, hogy legyen egy kis „előszoba” rész, ahová könnyedén meg lehet érkezni, át lehet hangolódni a kinti rohanó ritmus után. Ebbe a „bemosakodó” térbe elhelyeztünk az asztalokra sok szép imát és gondolatot. Ide raktunk ki egy kis dobozt is, amelybe kéréseket, imaszándékokat lehetett bedobni, mellé egy emlékfüzetet, hogy a végén írhasson bele, akiben megfogalmazódott és kikívánkozott valami. Ha valakinek ebben a térben sikerült megérkeznie, lecsöndesednie, akkor békésen átsétálhatott az Oltáriszentség elé.
Hála Istennek nagyon sokan éltek a lehetőséggel a kórházi személyzet és a betegek közül is, ugyanakkor a szolgálattevők is úgy távoztak, hogy tele voltak örömmel és hálával. Örültek, hogy jöhettek és ők is tehettek valamit azért, hogy Isten irgalmassága tapasztalhatóvá váljék a világban.
A kedd délelőtti záró szentmisére nagyon sokan eljöttek. A szentmisét Balogh P. Piusz premontrei szerzetes atya, Gulyka József esperes és isaszegi plébános atya és Görbe József kistarcsai-csömöri plébános atya tartották. A szentmisén a premontrei szkóla énekelt, Kocsis Csaba vezetésével. Nagyon sok szép és értékes gondolattal ajándékoztak meg bennünket a miséző atyák egyenként, a kórus pedig a gyönyörű énekek által az égbe röpítette a két nap alatt szépen- lassan tisztulgató lelkünket. Mire az egész ünnepség a végére ért és megkaptuk az áldást mindannyian ölelkezve és könnyek között szorongattuk egymás kezét, annyira meg voltunk hatódva ettől a két naptól.
Ezúton szeretnénk hálánkat és köszönetünket kifejezni:
dr. Beer Miklós püspök atyának, aki püspöki áldását levélben küldte el nekünk és támogatta kezdeményezésünket.
dr. Faragó Artúr kórházlelkésznek, aki minden apró részlettel kapcsolatosan türelmesen végighallgatott és bátorított, segített bennünket
a kistarcsai kórház vezetőségének, akik mindenben maximálisan mellénk álltak
az órabeosztásban szereplő közösségeknek, egyéneknek, akik hűséggel és kitartással velünk és köztünk voltak ebben a 24 órában
Katona István püspök atyának külön köszönjük a rengeteg Irgalmas Jézus füzetet és szentképet, amivel alapot adott ahhoz, hogy ez az alkalom megvalósulhasson
Simon András művész úrnak, aki a „Sosem vagy egyedül” és a „Megváltó jelenlét” című grafikáit nagylelkűen ideajándékozta nekünk, hogy a plakátokra és a szórólapokra rátehessük
Nagy Bálint jezsuita atyának, aki több száz Mosolygós Jézus szentképpel ajándékozott meg bennünket
mindazoknak, akik lélekben távolról is támogatták ezt a lelki ügyünket-sokan vannak ilyenek is, hála Istennek
Kívánjuk, hogy a Jóisten szeretete és békéje legyen jutalmuk ebben a szent adventi időben és az irgalmasság évében tapasztalják meg ők maguk is a megajándékozottságot.
Hálával és köszönettel:
Szabóné Szekeres Ildikó, Bálint Brigitta klinikai lelkigondozók és a kistarcsai kórház önkéntes beteglátogatói
http://korhazlelkesz.hu/Hirek/180/Irgalmas_Jezus_24_oran_keresztul_a_korhazban.html
2024. május 8. szerda
Mihály
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától...