» HÍREINK »
A csütörtök esti gyülekezés után Molnár Ferenc kalocsa-kecskeméti egyházmegyés diakónus, egyházmegyéje Szent István Diakónuskörének képzési felelőse, Csillag Péter, a váci Szent Lőrinc Diakónuskör vezetője és Dr. Füzes Ádám atya, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Kanter Károly Felnőttképzési Intézetének igazgatója ismertette az eltelt egy év legfontosabb újdonságait.
Az idei találkozó „szakmai” előadója Dr. Török Csaba atya, több katolikus főiskola tanára, az esztergom-budapesti érsekség papi továbbképzéseinek társreferense volt; aki Pénteken délelőtt Ferenc pápa Amoris Laetitia kezdetű apostoli buzdítását ismertette és elemezte a bibliai távlatoktól a mindennapi gyakorlatig. A dokumentum kapcsán az előadó felhívta a figyelmet: a Biblia számtalan olvasata közül az egyik legmarkánsabb, hogy tulajdonképpen egy családtörténetet olvasunk, amely a kezdetektől napjainkig tart. Családfák, nemzedékek, konfliktusok, szerelem, testiség és lelkiség, bűn – mint bármelyikünk családjában: Isten képmásának, az embernek története, aki férfi és nő.
A házasság: a jövőt MEGkockáztató szeretet – fejti ki az Amoris Laetitia. Nem fogyasztási cikk; nem élvezet, hanem szemlélődés. Nem fotó – ikon. Dr. Török Csaba elmondta: nem mindig tartja szerencsésnek a „test teológiáját” emlegetni, ami alatt legtöbbször a „szexualitás teológiáját” értik. Pedig a test nem elsősorban a szexualitás eszköze – hanem a feltámadásé… Ugyanakkor ne essünk ma a másik végletébe annak a korábbi hibának, amely agyonhallgatta a szenvedélyes szerelmet a prédikációkban, és igen sokszor szinte büntette a gyóntatószékben; miközben a Biblia tanúsítja, hogy az erósz a legkevésbé sem Isten szándéka ellen való, sőt, éppenhogy a „hajtóanyag a rakétában” (XVI. Benedek pápa). Része az ember, a házasság, a család életének, ugyanúgy, mint a gyermekáldás, a házépítés, a konfliktusok, a munka, a nélkülözés, a szenvedés, a küzdelem. Mert a házasság eszménye legkevésbé sem lehet az „idilli szerelem” – hiszen olyan csak a mesékben létezik – hanem épp hogy a megújulásra, fejlődésre, tökéletesedésre mindig kész szeretet. Ez az a szeretet, amely az Amoris Laetitia szavaival „Nem eltávolít Istentől, hanem elvezet a ’misztikus egyesülés’ csúcsaira.” Török Csaba figyelmeztetett: Ferenc pápa buzdítása nem afféle „egyszuszra átfutható” olvasmány, hanem elmélyülést kíván az olvasótól, különösen az őt leginkább érintő kérdésekben.
Péntek délután a délelőtti előadások kiscsoportos feldolgozása zajlott, amit az előadóval való beszélgetés zárt le. Ezután szentségimádással egybekötött bűnbánati liturgia következett, majd a résztvevők élhettek a kiengesztelődés szentségével; Blanckenstein György szentendrei esperes-plébános; Füzes Ádám, a Kanter Károly Felnőttképző Intézet vezetője; Szilágyi János görögkatolikus atya, a lelkigyakorlatos ház igazgatója és Török Csaba atya segítségével.
Szombaton – a hagyományoknak megfelelően – az idén meghívott főpásztor: Dr. Palánki Ferenc debrecen–nyíregyházi püspök tartott előadást és mutatott be ünnepi szentmisét. Molnár Ferenc, a vendéget bemutató szavaiban nem felejtette el megemlíteni, hogy Palánki atya, még váci egyházmegyés papként, egy ideig a váci állandó diakónusok referense volt. A püspök ehhez hozzátette: akkor még nem sejtette, hogy egykor majd neki kell elindítania a diakonátus intézményét püspökként, a saját egyházmegyéjében.
Család, irgalmasság, szolgálat – ezzel a három szóval foglalható össze Ferenc püspök buzdítása a magyarországi állandó diakónusoknak és feleségeiknek. Két szentséget „birtokolni” és megélni egyszerre: ti nagy kegyelemben éltek – állapította meg. A család: Ecclesiola, kis egyház, melynek alapja a házasság, az isteni mértékre épül. Isten mértéke pedig a mértéknélküliség. Mária mire mond igent? Arra, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Csak hagynunk kell, hogy Isten valósítson meg bennünket... A fiatalkor a nagy kérdések és a nagy válaszoké ideje. A választásé, ami után a döntés jön. De a döntés után már nem újabb választás, hanem hűség a helyes út… Örökké boldog házasság nincs. De igenis: örökké boldoggá kell akarnunk tenni a másikat. Mert véteni a szeretet ellen: Isten be nem fogadása – fejtegette Palánki Ferenc.
Irgalmasság: minden embernek, de különösen az embereket szolgáló embereknek örök programja kell legyen. Az irgalmasság: minden-adás. Kereszt. Mert Jézus Krisztus nem szenvedni szeretett, hanem minket szeretett... A püspök felidézte az irgalmasságról szóló két legismertebb példabeszédet. Az irgalmas szamaritánus történetében egészen sajátosan, a szereplők gondolatait mutatta meg: a pap, a levita arra gondolt: mi lesz velem, ha megállok? A szamaritánus viszont így tette föl a kérdést magában: mi lesz ővele, ha nem állok meg… A tékozló fiú példabeszédét említve pedig felhívta a figyelmet: nem ismerjük a történet végét. Talán, mert a mi történetünk is?
Végezetül a szolgálatról elmélkedett Ferenc püspök; ami nem szolgalelkűség, hanem válasz Isten szeretetére. „Azért vagyok pap, hogy másoknak jobb legyen” – idézte föl a püspök Vigyázó Ferenc atya szavait. Másfelől a szolga az, aki közelről láthatja a csodát. A kánai menyegzőn sem a násznagy, sem a vőlegény nem tudta, honnét termett a bor. De a szolgák, akik izzadva odacipelték a kútról azt a háromszáz liter vizet, nagyon is tudták… – biztatta a diakónusokat Palánki Ferenc. Ezért mondhatjuk tiszta szívvel, mi, papok, diakónusok: „Hálát adunk mert arra méltattál...” És ha az Úr maga azért jött a földre, hogy szolgáljon, mi se féljünk ettől. Mert jobb epizódistának lenni egy jó darabban, mint sztárnak egy rosszban. A tökéletességre kell törekednünk, mert a tökéletesség azt jelenti: alkalmas vagyok arra, amire Isten teremtett. Nem létezik hamis madárfütty.
Magyar Bertalan
Fotó: Lauer Tamás
2024. május 3. péntek
Irma és Tímea
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és...