» HÍREINK »
A szentmise elején Bábel Balázs érsek atya a jelenlévőknek elmondta, hogy az egykori Borromei Szent Károly Szeminárium első két évfolyamának tagjai - az 1998 nyarán a propedeutikus évet befejezők, illetve az ugyanezen évben tanulmányaikat kezdők - vannak jelen a szentmisén. A találkozóra olyan öregdiákok is eljöttek, akikkel a Jóistennek más tervei voltak, így nem lettek az egyházi rend tagjai.
Bábel Balázs homíliájában az Eucharisztiáról, mint az Anyaszentegyház legnagyobb titkáról és csodájáról beszélt. Emberi ésszel felfoghatatlan, hogy a kenyér és a bor színe alatt valóságosan jelen van Jézus Krisztus, Szent Tamás szavait idézve: a kenyér és a bor maradandóan átlényegül Krisztus testévé és vérévé. Elmélkedése során az Oltáriszentség megosztó valóságáról is beszélt, mivel a protestáns keresztény testvérek nem hiszik Krisztus maradandó jelenlétét az Eucharisztiában.
Krisztus egyszerre főpap és áldozat, Ő az Isten szentje (Lk.4, 31-37), Akitől a gonosz lélek is eltávolodik, Ő a végső áldozat bemutatója, értünk adja életét a kereszten és adja önmagát az Eucharisztiában. „Ahhoz, hogy Krisztus áldozatát a jelenbe hozzuk, szükség van a papságra”- hangsúlyozta a főpásztor. Majd beszéde végén arra kérte az egybegyűlteket; imádkozzanak azért, hogy a Jóisten erősítse meg hitüket, hogy hűségesen ki tudjanak tartani az Eucharisztia mellett.
Bár a találkozó legnagyobb örömét a közös szentmise jelentette, a jubileumi összejövetel résztvevőinek adódott még néhány együtt töltött óra, amelynek során meglátogatták egykori szemináriumuk épületét, (amelyben jelenleg az Apor Vilmos Katolikus Főiskola működik), a székesegyház altemplomában a néhai Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök sírjánál adtak hálát azért, hogy a váci szeminárium megalakulhatott.
A találkozó agapéval zárult, amelynek keretében hosszasan emlékeztek és örültek egymásnak a testvérek, ahogy Érsek atya egy zsoltármondattal összefoglalta: milyen kedves és jó, ha egyetértésben együtt élnek a testvérek.
***
Bábel Balázs érsek atya rövid interjú keretében beszélt a Szeminárium 1997-es megalakulásáról, amelyre azért volt égető szükség, mert a rendszerváltás előtti 40 év kialakított egy vallási sivárságot, az ifjúság nem kapott vallásos nevelést, és ha lélekben fel is buzdult nem volt alkalmas a teológiai tanulmányok folytatására, ezért volt szükséges a lelki és szellemi felkészítésük. A Vácon megalakult Borromei Szent Károly Papnevelő Intézetbe az egész ország területéről küldhettek diákokat, sőt a görög katolikus testvérek növendékei is ebben az intézetben alapozhatták meg tudásukat. A Püspöki Kar az intézmény rektorának Bábel Balázst kérte fel, aki megszervezte a tanári kart és ő maga is több tantárgyat oktatott a propedeuticumban, így „Bevezetés Krisztus Misztériumába”, című tárgyat, de tanított retorikát és művészettörténetet is. Érsek atya elmondta, hogy az első évfolyam negyvennégy fővel indult. A szeminárium 2010-ben zárta be kapuit, ma már minden egyházmegye saját maga gondoskodik a kispapok felkészítéséről.
Az öregdiákok nevében Koleszár Krisztián foglalta össze élményeit az újratalálkozás öröméről, akit bár nem szenteltek pappá, megmaradt az anyaszentegyház kötelékeiben, hitoktató lett és akolitus. Elmondta, hogy nagyon megható volt újra Vác város utcáiban járni, átlépni a régi szeminárium épületének küszöbét, találkozni 20 év után volt diáktársaival. A legnagyobb élményt azonban a szentmise adta számára az, hogy évfolyamtársai felszentelt papként egykori rektorukkal álltak az oltár körül és együtt mutatták be a szentmiseáldozatot. Reményét fejezte ki mindenki nevében az iránt, hogy ez a jubileumi találkozó egy új hagyomány kezdetét jelenti és lesz majd folytatása is.
A fényképek a galériában tekinthetők meg.
Szöveg és fotó: Bölönyi Gabriella
Hanganyag: Kalocsai Érseki Könyvtár
Váci Egyházmegye
2024. május 6. hétfő
Frida és Ivett
Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen...