» HÍREINK »
Nagyon várták már ezt a találkozást a közösség tagjai, hiszen nem csak a saját terheiket kellett hordozniuk a járványos időszakban, nem csak családtagjaikról kellett gondoskodniuk, hanem a rájuk bízott betegekkel, kórházi dolgozókkal is foglalkozniuk kellett szokatlan, nem mindennapos körülmények között. Telefonon tartották a kapcsolatot az általuk ellátott kórházak dolgozóival, betegek hívásait fogadták, az internetes hétköznapok videós, üzenetes, beszélgetős lehetőségeit használták. A nehéz hónapok után most végre „élőben” is beszélgethettek egymással, közelről láthatták egymást, örülhettek a másik mosolyának, szavainak.
A Betegápoló Irgalmasrend Váci Kórházának kápolnájában indult a nap egy szentmisével, melynek nagyon személyes része volt a felajánlás, amikor mindenki elmondta külön-külön, hogy kiért, milyen szándékra ajánlja fel a szentmisét, kiért gyújtja meg a mécsesét. „Az egyenkénti felajánlások égő mécsessel kezeinkben számomra az öröm, a hála könnyeit is előcsalogatták, eszembe juttatták azt, ahogyan a nehéz időszakban gondoltunk egymásra imádságban, most pedig jelen is lehettünk egymás számára, közel 3 hónap elmúltával, hálaadással szívünkben és égő mécsessel kezünkben.” - írta az egyik lelkigondozó.
Különféle kiegészítendő kérdések, félig megfogalmazott mondatok segítségével foglalták össze érzéseiket, osztották meg egymással az elmúlt időszak örömeit, új szokásait, megélt félelmeiket, erőt adó gondolatait. A járvány-időszak hétköznapjaiban mindenki számára megerősítő volt, hogy lehetőségük volt a netes szentmiséken való „részvételre” és hogy az imádságra több időt tudtak szánni.
Kis séta után, az olyan sokat látogatott székesegyházban, egy helybéli, szakavatott vezető, Juhász Péter fogadta a csapatot, hogy ismeretlen részletekbe, tudnivalókba is beavassa őket.
A püspöki palotában, az ebéd keretében azokat a kollégákat köszöntötte a közösség, akik a szolgálat 2004-es megalapítása után, 2005-ben elsőként álltak munkába a kórházaknál. 15. „születésnapját” ünnepelte Dénesné Fekete Hédi, Jagicza Józsefné, Kiss Tiborné, Ocsovainé Zsélyi Rita és Szabóné Szekeres Ildikó. Szeretettel emlékeztünk néhány éve elhunyt kollégánkra, Konrád Istvánra, aki szintén az elsők között kezdett. De volt, aki tanulmányainak sikeres félévét, átvett oklevelét vagy éppen születésnapját ünnepelhette.
Egy-egy szakkönyvvel, a betegek számára pedig a „Kísérő” c. kis lapunk legújabb számával és imafüzetekkel indultak útnak a lelkigondozók. Várjuk az újabb találkozást a kórházlelkészi szolgálat őszi szakmai napján!
2024. május 4. szombat
Flórián és Mónika
Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert...