» HÍREINK »
Nézzük most már a mi Kövünket. És láthatjuk, hogy ez bizony rendhagyó kő. Először is él, s mint ilyen, izeg-mozog. Hol Kafarnaumban halászik (egy kő?!), hol Rómából menekül, hol bárányt eszik, hol semmit, hol Jeruzsálemben lelkesedik, hol Rómában búsul. Hol életét adná Mesteréért, hol elárulja Mesterét az életéért.
Kérdezhetjük - és kérdik is sokan - miféle alap az ilyen kő? Ki merne egy ilyenre házat építeni? Embernek bizony nem volna ajánlatos ez a vállalkozás – na, ezért kellett Istennek idejönnie. Persze, itt lent már ő is csak abból építhetett, amit talált: és milyet válasszon, ha csak ilyet talál? ha (szégyen-gyalázat, de) ilyenek vagyunk?! És Istennek nem volt könnyű dolga. De végül csak megoldotta, az ő végtelen egyszerűségével: „Péter, Jóna fia, szeretsz te engem?” - kérdezte háromszor. És a három igenből már kész is volt a háromlábú trón, amelyen a mi sziklánk helyet foglalhat bárhol: Jeruzsálemben, Antiókiában, Rómában, a kereszten. És (minő isteni képzavar) tarthatja Isten Egyházát. S a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.
2014. Szent Péter székfoglalásának ünnepén
Magyar Bertalan
2024. április 27. szombat
Zita
Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez...