Jézus isteni dicsőségének felragyogása emberi testében még a feltámadás előtt, a Tábor hegyén. A Szentírás a Színeváltozást nem Jézus Krisztus misztikus élményeként, hanem a tanítványoknak adott kinyilatkoztatásként írja le (Mk 9,2-7; Mt 17,1-9; Lk 9,28-36; 2Pt 1,16-18). Hatására megvilágosodott számukra Jézus rejtett isteni méltósága. A Színeváltozás fontos mozzanatai a ragyogó fény, Mózes és Illés megjelenése, felhő, az Atya szózata. A felhő az Ószövetségben is Isten jelenlétének szimbóluma, az Atya szózata a felhőből Jézus keresztségére emlékeztet: Jézus Krisztus a szeretett, az egyetlen Fiú.