Egy szentmise keretében zárta le Beer Miklós megyéspüspök a Váci Egyházmegye zsinatát, és nyitotta meg, Ferenc pápával egy időben, az Irgalmasság Szentévét Vácott, a Szeplőtelen Fogantatás főünnepén. A zsúfolásig megtelt székesegyházban az egyházmegye papsága töltötte meg a szentélyt, míg a világi szolgálattevők és a hívek a padokat és az állóhelyeket foglalták el. A szentmisén a székesegyház Szent Cecília kórusa és a Kórusiskola kisdiákjai adtak zenei szolgálatot.

Szentbeszédében a főpásztor felidézte, hogy az egyházmegyei zsinat három éve, a 2. Vatikáni Zsinat megkezdésének 50. évfordulóján kezdte meg munkáját, s most, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, éppen 50 évvel a Vatikánum lezárása után fejeződik be.

Amikor a mai Ünnepen megemlékezünk a Szűzanyáról, voltaképpen arra emlékezünk, hogy az Úristen nem hagyta magára a bűnbe esett embert, hanem második Ádámként a saját Fiát küldte el a földre. Ahogy az első Ádám bűne mindannyiunkra rászáll, úgy Jézus megváltása is mindenkire kiárad – utóbbihoz azonban szükség van a hit szabad, emberi döntésére Isten mellett. Csak így tudjuk elfogadni Isten irgalmát; azt az irgalmat, amelyet épp most fogunk egy éven át átelmélkedni, felfogni. Azt az irgalmat, amelyre a mai világban van a legnagyobb szükség – utalt a püspök a nemzetközi helyzetre –, éppen ma kell Ahhoz folyamodnunk, aki a pislákoló mécsbelet nem oltja el, a megroppant nádszálat nem töri össze. Ha az egész Biblia megsemmisülne, csak a tékozló fiú története maradna fenn az emberiségnek; abból is tökéletesen megérthetnénk Isten valódi üzenetét – emlékezett vissza Miklós püspök egykori bibliaprofesszorának szavaira. Az Egyház küldetése: Isten irgalmát tovább adni a világnak.

A zsinattal kapcsolatban a püspök először a II. Vatikáni Zsinatot idézte föl, megemlítve Jézusnak azokat a szent helytartóit – Szent XXIII. János, Boldog VI. Pál és Szent II. János Pál pápákat – akik ablakot nyitottak a világra, hogy kiáradhasson az isteni irgalom. Egyházmegyénk zsinata éppen azért kezdődött ötven évvel e nagy mű után, hogy a mi helyi egyházunk szellemében legalábbis kövesse a nagy elődök szándékait. Hogy ne okoskodás legyen együtt gondolkodásunk, hanem a Szentlélek szándékainak fürkészése és megértése. Most mindannyian érezzük Isten sürgetését a megújulásra, hogy ebben a zűrzavaros világban mi legyünk a péteri sziklára, a hegyre épült város, ahol az irgalmat meg lehet találni.

Hamar eltelt ez a három év – állapította meg a megyéspüspök –, de ne feledjük el, hogy a mi munkánk most nem befejeződött, hanem éppen hogy elkezdődik: most kell kinyitnunk a kaput, és kiárasztanunk Isten irgalmának üzenetét. Ennek jele a székesegyházunkban a nyáregyházi hívek ajándéka, egy hatalmas mézeskalács-kapu, és előtte a szentmise ideje alatt Szent Faustyna Kowalska ereklyéje; Jézus irgalmas szíve hirdetőjéé, akit Szent II. János Pál pápa emelt oltárra. A Szűzanya, az irgalmasság Anyja segítsen, kísérjen bennünket és imádkozzon értünk és velünk – fejezte be kéréssel szentbeszédét a püspök.

Az ünnepi szentmise végén Dr. Beer Miklós jelképesen megnyitotta a székesegyház nagykapuját az Irgalmasság Szentévének, majd az egybegyűltek elénekelték a Te Deumot. Végezetül a főpásztor az egyházmegye minden jelenlevő papjának átadta az egyházmegyei zsinat záródokumentumát.

Kép és szöveg: Magyar Bertalan