
Van egy hely, ahol az elme kitisztul, a lélek megbékél, a test megpihen s fohászaink Égi Édesanyánk elé szállnak. Itt megszűnik a világ zaja, elcsendesül minden s valami egészen megmagyarázhatatlan érzés, különös nyugalom, meghittség és béke honol az ember szívében. S ha megmagyarázni nem is tudjuk, de valahol, legbelül azt érezzük, hogy csodálatos helyre érkeztünk.
Mátraverebély-Szentkútra hívő és nem hívő egyaránt betérhet, az olykor testi- és lelki értelemben is megfáradt vándor hálát adhat, kérhet, kiöntheti szívét, őszintén megnyílhat, mosolyoghat vagy zokoghat, Szűz Anyánk óvó tekintete biztos megnyugvást jelent, felemel, bátorít, erőt ad a mindennapokhoz s életünk keresztjének hordozásához. Feladataink, terheink, testi- és lelki fájdalmaink mindannyiunknak vannak, de ha az ember őszintén kér, mélyen és alázattal elmélyül hitében, bizony az elkeserítő helyzetekben is van egy biztos támaszunk: Mária, karján a Kisdeddel, közbenjár értünk és biztosan segít rajtunk. Nagyboldogasszony ünnepéhez, amelyet a közelmúltban tartottunk és augusztus 20-hoz – amikoris Szent István király Szűz Mária oltalmába ajánlotta hazánkat – kapcsolódva az ipolytarnóci Varga Ottónéval beszélgettünk, aki immár 18 esztendeje készíti a csodatévő kegyszobor ruháit.
Az írás további részét a dokumentumokban olvashatják.
Forrás: SCSE, Nógrád Megyei Hírlap
Váci Egyházmegye