2018. február 8-án este megtelt a Párbeszéd Háza kápolnaterme érdeklődő fiatalokkal: a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium és az Építész Klub szervezésében Beer Miklós, a Váci Egyházmegye megyéspüspöke és Lackner Pál evangélikus püspök a Párbeszéd Házában beszélgetett a reformáció kibontakozásáról, egyházaik jelenlegi helyzetéről és jövőjéről, valamint az egész kereszténységet érintő legfontosabb kérdésekről.

A beszélgetést Németh Márton, az Építész Klub hallgatója moderálta. A program kezdetén Szücs Adél, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium diákja tartott előadást a reformáció történeti hátteréről.

A beszélgetés kezdetén arról kérdeztük a püspök atyákat, hogy mit tennének ők, ha ma írnánk 1517-t, hogyan reagálnának Luther Márton fellépésére. Beer Miklós püspök atya kifejtette, hogy egy adott történelmi személyiség fellépését csakis úgy tudjuk helyesen értékelni és értelmezni, ha ismerjük azt a környezetet, amelyben az adott személy élt és tevékenykedett. A kora újkori világgazdasági, szociális és kulturális szempontból is számos változáson ment keresztül. Beer Miklós azt is hozzátette, hogy ő pápaként például kevesebbet építkezett volna, és többet forgatta volna a Szentírást.

A két egyházi vezető megvitatta az ökumenizmus kérdését is. Lackner Pál elismerően nyilatkozott a keresztény egyházak egymás felé történő nyitásáról. Az ökumené számára olyan, mondta, mint a hegycsúcsra külön utakon feljutó emberek, akik a csúcs közelében már találkoznak és beszédbe elegyednek.

Mindkét fél hangsúlyozta, hogy a II. vatikáni zsinat idején elindult reform ma is szükséges, ma sem elhanyagolható: szükséges például az egyházi keretek elavult részeit felülvizsgálni és újragondolni. Beer Miklós korunk egyházának feladatát Assisi Szent Ferenc imájával határozta meg: „változtasson, amin kell, őrizze meg, amit meg kell, és tudjon különbséget tenni a kettő között”. Azt is kifejtette, hogy Ferenc pápa két sínen kívánja vinni az Egyház vonatát: az első a világos beszéd, a másik pedig a keresztényi gondolkodás. Ferenc pápa, reformer elődjeinek (XXIII. János, II. János Pál) követője latin-amerikai útján arra szólította fel a fiatalokat, hogy életüknek egy nehéz pillanatában kérdezzék meg Jézust, hogy mit tenne Ő az adott helyzetben. Beer Miklós szerint Ferenc pápa is eszerint él, és egész munkásságát a gyakorlatiasság jellemzi. Lackner Pál véleménye szerint Ferenc pápát az is segíti újításaiban, hogy a Szentatya egy fiatalosabb kultúrából származik. A reformok kapcsán Lackner Pál kifejtette, hogy a reformok megvalósítása könnyebb lehet a kisebb egyházakban, mert hiszen míg a motorcsónak könnyen vált irányt (protestáns közösségek), addig a nagy hajóknál (Katolikus Egyház) időt kell adni az embereknek a változásra. Szerinte a kereszténység zsákutcája az, ha az egyházak mindenkinél jobbnak tartják magukat. Mindkét püspök kifejtette a tolerancia fontosságát, és hogy az értékek hiearchiájában világosan kell látnunk: a külsőségek helyett például csak az Istenbe vetett hit a fontos.

A reformáció egyik legfontosabb eredménye mindenképpen az állam és egyház szétválasztása. Lackner Pál szerint az egyháznak árnyalnia kell az állam kijelentéseit, de tartózkodnia kell a korszellemmel való teljes azonosulással, hiszen az Egyház alapvető feladata Jézus tanításának közvetítése. Beer Miklós püspök remélte, hogy az iszlám vallásban is hamar bekövetkezik az állam és az egyház szétválasztása. Kifejtette valamint, hogy tilos előítéleteink szorításában élni, minden esetben szükséges embertársainkat elfogadni és az elesetteket, oltalomra szorulókat gyámolítani.

A beszélgetés után a hallgatók tehették fel kérdéseiket. Kérdeztek például a házasságról, a menekültkérdésről és a cölibátusról. A beszélgetést közös agapé zárta.

Forrás és fotó: Szücs Adél/Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium