Lelkinappal ülte meg védőszentje ünnepét a Váci Egyházmegye Szent Lőrinc Diakónusköre a veresegyházi Viczián-tanyán. Püspöki szentmise, vendégek, együtt elköltött ebéd, ismerkedés, játék, a szerpapok és a feleségek külön beszélgetése mind-mind belefért augusztus 10-e kánikula utáni, hűvösebb napjába.

A Viczián-tanya a diakónuskört vezető Csillag Péter felesége, Éva családi ingatlana, amely a kommunista idők viszontagságai után nehéz és kalandos úton került vissza a család tulajdonába. Jelenleg nyári lakként és lelkigyakorlatos házként működik, hálóhelyekkel, nagy kerttel és kápolnával. Szent Lőrinc napjának kezdéseképpen ebben a kápolnában mutatott be szentmisét az egybegyűlt állandó diakónusok és hitveseik előtt dr. Beer Miklós megyéspüspök, Molnár Zsolt irodaigazgató, veresegyházi plébános koncelebrálásával. Diakónusként a Hajdúdorogi Egyházmegyéből érkezett Jakab Christian, hazánk jelenleg egyetlen állandó görögkatolikus szerpapja szolgált; ministránsként pedig az ő fia, Norbi.

Szentbeszédében Dr. Beer Miklós a tűzről elmélkedett, amely nemcsak elégeti, ami belé kerül, de meg is tisztítja, nemesíti. Szent Lőrinc Krisztus megvallásáért a tűzhalált is vállalta, követve Mesterét a vértanúságban, és példát mutatva a mai diakónusoknak az Igéből: „aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya (Jn 121,26).” A főpásztor elmondta még: reméli, hogy ez a Szent Lőrinc-napi együttlét idővel hagyománnyá válik az egyházmegye szerpapjainak körében.

A szentmise után a diakónusok és az asszonyok a ház melletti „Zöld szalon” fái alatt telepedtek le, és játékos formában, egy-egy sál, kendő segítségével beszéltek arról, ezidőtájt hogy érzik magukat, mi foglalkoztatja őket.

A lencselevesből és gyümölcsrizsből álló, igazi nyári ebéd után külön-külön folytatták a diakónus-család életének, örömeinek és problémáinak megbeszélését az asszonyok és a férfiak. Utóbbiakhoz időközben három újabb vendég csatlakozott. Bodnár Géza, Kovácsik Antal és Nagy Imre, diakónus-jelöltek, az augusztus 17-ei szentelésük előtti lelkigyakorlatról érkeztek leendő szerpap-testvéreik közé, mindjárt egyfajta gyakorlati „ízelítőt” kapva a diakónusok mindennapjaiból.

A lelkinap szentségimádással a vesperás elimádkozásával folytatódott, majd közös fagylaltozással, beszélgetéssel ért véget. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a további Szent Lőrinc-napokat is így érdemes megtartaniuk.

Magyar Bertalan

Fotók: a szerző, Jakab Norbert