A Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség szervezésében minden évben 3 tábor kerül megrendezésre. A legkorábban (június vége) az ún. Nagytábor, ami a 18 év feletti korosztályt célozza meg. A résztvevők között jelentős a családos felnőttek részvétele, akik kisgyermekeiket is magukkal hozzák. Ők a tábor programjával párhuzamosan gyerekfoglalkozásokon vehetnek részt. Időben a második (július eleje) a Kistábor, ami 3-8. osztályig várja a gyerekeket illetve fiatalokat. Ennek a tábornak 18 év után (létrejötte óta, mert kezdetben csak Ifi-táborok voltak) első ízben, új vezetői lettek az idén: Blazsek Beáta és Dinnyés Patrik – Táborvezető kapitányok :-). Az utolsó táborra július végén kerül sor, ami az Ifjúsági tábor nevet viseli. Ebbe a táborba a 14-25 éves kor közötti fiatalok jelentkezését várjuk. A következőkben az idei Kistábort foglaljuk össze:

A szervezést katolikus önkéntes fiatalok, a Közösség tagjai végzik, a Tápió patak környéki településekről. Magukat a ferences lelkiségi motívum alapján, Kisebb Testvéreknek hívják. Az egész tábor alatti tevékenységük teljes egészében önkéntes, még a táborvezetők is kifizetik a tábordíjat. A Közösség mögött álló alapítvány az Egészséges és Erkölcsös Ifjúságért közhasznú Alapítvány azonban igyekszik segíteni a nehezebb anyagi helyzetben lévőkön, ezért nem példanélküli, hogy egyes Kisebb Testvéreknek vagy táborozónak támogatja a részvételét. Ezen kívül vannak még egyéb kedvezmények is, egy családból jövő testvérek számára, vagy azoknak, akik több táborban is részt vesznek önkéntesként.. Itt is hálásan megköszönjük Dr. Beer Miklós püspök atyának a jelentős támogatást, amit egyházmegyénktől kapunk, most már többedik éve.

Az előkészületek kezdetben a táborvezetők között folytak, akik elkészítettek egy alap tervezetet, amit a későbbi előkészítők során bemutattak a többi Kisebb Testvérnek. Ezeken a közös megbeszéléseken (rendszerint a táborokat megelőző tavaszi vasárnapokon) minden önkéntesnek lehetősége van beleszólni a tábor programjának és felépítésének alakításába, éppen ezért, noha sok hasonlóság van az évenként megismétlődő táborokban, mégis gyakran megtalálható a programban egy-egy újítás.

Az idei év kerettörténete egy hajós történet volt, amit egyértelműen a téma inspirált, vagyis az evangelizáció, ezzel összefüggésben pedig a misszió. A tábor mottója: “Hirdesd az Igét!” (2Tim 4,1-5). A gyerekek a tábor ideje alatt az Egyház hajójának legénységeként belekóstolhattak, hogyan is lehet Isten Országát megélni. Egy olyan világ varázsolódott köréjük, ahol kis matrózokká válhattak pár napra. A tábor előkészületi napján a Blaskovich kápolna fedélzetté változott, ahol fehér lepedőkből készült vitorlák feszültek a mennyezeten, a kórusról “halászháló” függött és mindenfelé kötelek szelték keresztül a barokk kápolna hajóját. A Kapitány kabinjába, az irodába tilos volt a bemenet. L  Az étkezősátor kantin lett, több rumos hordóval :-) , és a tábor többi helyszíne is új nevet kapott. Érdekes volt látni, hogy a gyerekek mennyivel inkább tudják és akarják betartani a szabályokat egy olyan környezetben, ami közel áll a fantázia és a mese világához.

A gyerekeket, mint mindig, most is kiscsoportokra osztottuk. Vezetőik “tisztek” voltak, akik megtartották az előadások utáni kiscsoportos beszélgetéseket, az esti imákat és irányították őket a különböző csapatjátékok során. Minden egyes csoportnak saját színe volt és minden egyes matróznak saját kendője. A csoportok kaptak egy “vitorladarabot”, amit a tábor végére ki kellett díszíteni akár rajzzal, akár szöveggel vagy egyéb más módon. Ezekből a színes anyagokból készült el az Egyház hajójának vitorlája, melyet később, a táborzáró ünnepségen vontunk fel annak a hajónak a főárbocára, amit a gyerekek és a Kisebb testvérek közösen építettek a tábor ideje alatt a szabadban, a tábor közepén.

Az első nap, egy középkori kikötőváros utcájának látványa tárult az érkezők elé, ahol különböző céhek mesterei várták, hogy az újdonsült matrózok kipróbálják magukat a műhelyeikben. A tábor idejére egy képzeletbeli utazásra hívtuk meg a résztvevőket, amelynek során napról napra újabb szigeteken kötöttünk ki. Első állomásunk a Szeretet-oázisa volt, ahová azonban a Próbák-pusztáján át vezetett az út. Itt az első nagy feladat egy kincskereső játék teljesítése volt, ami közben nem tévesztettük szem elől Teréz anya “kérését”: “A legjobbat add a világnak, amid csak van!” Fontos, hogy a gyerekek kipróbálhassák magukat, megtapasztalhassák, miben jók, mi az, amivel a közösség javát tudják szolgálni. De mindez csak egy olyan környezetben történhet meg, ahol a közösség tagjai szeretik egymást, és segítik egymás kibontakozását. A győzelemnél még fontosabb, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat, merjék önmagukat adni, bátran szeretni, és így a legjobbat adni abból, amijük van.

Pénteken, a bűnbánati napon, utunkat tovább folytattuk és keresztülszeltük a Bűnbánat-tengerét, hogy eljuthassunk a Játék-szigetekig, ahová Don Bosco, a fiatalok védőszentje vezetett minket. Napi igénk: “A vidám szív jót tesz a testnek, a nyomott kedély elszárítja a csontokat.” (Péld. 17,22). A gyerekeknek és a résztvevőknek lehetőségük nyílt elvégezni a szentgyónást. Erre az alkalomra egy fekete kartonból készült pólót helyeztünk el a kápolnában, ami a közösség egységét szimbolizálta. Erre a pólóra a gyónás elvégzése után minden gyerek egy fehér papírt ragasztott fel. Így aztán az szépen lassan feketéből fehérré változott. Ezen a napon a vidámságé volt a főszerep, ugyanis délután mindenki kedvére kipancsolhatta magát a közeli strandon, hogy ne csak a lelkünk legyen tiszta. Fontos megértetni a gyerekekkel, hogy tisztán lehetünk igazán boldogok. Lelkünk állapota nem mellékes dolog. Ha nem foglalkozunk vele, meglátszik majd a testünkön is.

A Játék-szigetekről tovább hajózva eljutottunk az Egység-szigetcsoporthoz. “Hűségesen szeressétek egymást, tiszta szívből!” - ez volt az ige, amit megéltünk a tábor utolsó teljes napján, a sportnapon. A táborozók szabadon választhattak a foci, a méta, a pingpong, a röplabda és egyéb sportok közül, amikor is  játék közben figyelhettek arra, hogy mi is az igazi csapatjáték, hogyan lehet szabadon, egymásra figyelve játszani. Erre példát Kakáról a kiváló tehetségű és jellemű, hívő focistáról vehettek, akiről a reggeli ima során sok érdekességet tudtak meg. Mindezek mellett a délutáni sorverseny is teret adott a napi ige gyakorlásához. Persze mindebben az a jó, hogy észrevétlenül, játék közben történik. Másképp nem is lehet ezt élményszerűen megtanulni.

Vasárnap, a táborzárás napja volt. A térkép, amit végig használtunk, úgy lett megrajzolva, hogyha a két szemközti oldalát egymásra hajtjuk, akkor a kikötőváros, ahonnan indultunk és Isten országa, ahová érkeztünk, teljesen fedik egymást. Így szemléltetve a tábor “tanulságát” ,ami az utolsó szentmise prédikációjának fő mondanivalója is volt: Isten országa köztünk van! Nem kell tehát messzire mennünk ahhoz, hogy hirdethessük az Igét. Sőt, missziónk legfontosabb színterei családunk és baráti körünk kell, hogy legyenek.

A tábor során ehhez a feladathoz próbáltunk meg segítséget nyújtani nekik, és hogy ezt ne felejtsék el. A záró ünnepség utolsó momentumaként, a tábor elején kiosztott kendőjükre egy “Misszióra kész” feliratú pecsétet kaptak. Ezeket a kendőket természetesen hazavihették, mi pedig reméljük, hogy olyan helyre tették ki, ahol szem előtt van, és mindig emlékeztetni fogja őket a küldetésükre: “Hirdesd az Igét!”

A mindenkori téma igazodik az Ifjúsági tábor számára megírt előadáshoz. Ezeket az előadásokat a Közösség lelki vezetője, aki egyben az egyházmegyei ifjúsági referens is, korábban dr. Szegedi László atya, de most az ő utóda dr. Farkas László atya írja. Az előadást a tavaszi félévben, a Sülysáp I. plébánián, Tápiósülyben megtartott Hétrégiós találkozón mutatja be az ifjúsági referens. Ezen az eseményen jelen vannak a Váci Egyházmegye ifjúsági régióinak (Tápió-menti, Tisza-menti, Galga-menti, Ipoly-menti, Dél-Dunamenti, Észak-Dunamenti és Zagyva-menti Nagyboldogasszony Közösség) önkéntesei, hogy meghallgassák az előadásokat, elkezdjenek készülődni a nyári táboraikra, illetve hogy találkozzanak egymással. Joggal nevezhető ez az esemény, a váci egyházmegyei ifjúsági élet fő fórumának.

A téma és a kerettörténet megbeszélése után következik a részletesebb szervezeti kérdések összegzése és közös megválaszolása. Mindenki a saját képességeinek és lehetőségeinek megfelelően járul hozzá a tábor megszervezéséhez. Ebből fakadóan a szolgálatok is egészen különbözőek (“de a Lélek ugyanaz”): énekkar, technikai feladatok, előadások megtartása, kiscsoport vezetés, játékvezetés, sportfoglalkozás tartása, ministráns szolgálat, vagy akár gyóntatás, amit természetesen papok végeznek, de a Közösséghez tartozó papok ugyanúgy Kisebb Testvérek is egyben, azaz egyek a többi önkéntessel. Így áll össze a tábort vezetők hierarchikus, testvéri közössége. A konyhai munkát végzők helyzete némiképpen különbözik, hiszen ők megfelelő egészségügyi kiskönyvvel, finoman főző tudománnyal J, rendelkező személyek. Ők nem is sátorban, hanem az épületben, számukra külön kialakított részben alszanak a tábor során. Ettől függetlenül azonban ők is Kisebb Testvérként vannak jelen a táborban, noha gyakran már a 60. életévüket is betöltötték.

A tábor infrastruktúrája a Közösség 27 éve alatt jelentős fejlesztésen ment keresztül. A helyszín, a tápiószentmártoni Blaskovich sírkert. Kezdetben csak a domb tetején található Nagyboldogasszony kápolna, és az alatta elhelyezkedő sírkert volt, a 2000-es évekre azonban a terület északi részében elkészült egy közösségi ház is. Ennek az épületnek a felszereltsége alkalmas egy 150 fős létszámú tábor lebonyolítására, de ugyanúgy megfelel kisebb lelkigyakorlat befogadására is.

A Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség táborainak tehát az alapja minden évben ugyanaz: Jézus Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben, a Szűzanya oltalma és Isten Országának keresése. A tartalom azonban mindig változatos, köszönhetően a Kisebb Testvéreknek, a táborozóknak, de természetesen elsősorban a Szentléleknek.

Végezetül, a Közösség tagjai nevében, minden kedves olvasót - aki szeretne részt venni Isten országának megélésében - sok szeretettel hívunk meg a jövő évi Tápiós táborokba!

Bea és Patrik
tábori kapitányok