Dr. Pétery József váci püspök (hivatali ideje:1942-1967) kommunista uralom idején történt meghurcoltatásában való helytállása, az állami erőszakkal és elnyomással való félelem nélküli szembeszállása ma is példaértékű, nem csak nekünk, váciaknak de minden hívő ember számára. Ezért néhai püspökünk előtt fejet hajtva és a közelgő állami ünnepünk kapcsán megemlékezünk az akkori eseményekről. 

Egyházmegyénkben az 1956-os forradalom-, és szabadságharcnak a legfontosabb történése a hívő nép számára az volt, hogy Pétery József püspököt hazahozták, Vácra a hejcei száműzetéséből. Milyen események vezettek idáig? Erről olvashatnak az alábbiakban.

Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) felállításával a magyarországi egyházak elvesztették a tényleges autonómiájukat. A váci püspökségre is beköltözött egy ÁEH-biztos, aki mindent – beleértve a levelezést is – ellenőrzött, majd megfigyeléseinek eredményét jelentette az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) részére. 1950-re az állam és Pétery püspök között a helyzet nagyon feszültté vált. A kommunista párt mindenkit át akart nevelni a marxista-leninista ideológia alapján. A püspök az egyházi törvényekre hivatkozva papjait a politikai tevékenységtől szerette volna visszatartani, ezért fellépett az állam által szervezett békepapi mozgalom ellen. Papjai közül ekkor hárman a kistarcsai internáló táborba kerültek, közülük az egyik ott is halt meg.

1951-ben Pétery József már háziőrizetben volt, köztudott volt ugyanis, hogy Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek irányvonalát akarja követni. Az őrizet azt jelentette, hogy az ÁVH emberei éjjel-nappal a püspök mellett voltak, ezért az egyházmegye kormányzását ekkor első ízben átadta dr. Kovács Vince általános helynöknek, a segédpüspöknek. 1953 április 6-tól pedig kénytelen volt elhagyni Vácot, Hejcén élt száműzetésben - ideiglenes jelleggel - a Kassai püspökség tulajdonát képező épületben, amely ez idő tájt szociális otthon volt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik váci követeléseként megfogalmazódott, hogy Pétery József, az egyházmegyéjéből hatóságilag eltávolított megyéspüspök mielőbb térjen vissza. Határozott követelése volt a Városi Forradalmi Tanácsnak a kezdetektől fogva, hogy a főpásztor ismét székhelyén szolgálhasson. A kiszabadult Mindszenty bíboros október 31-én járt is Vácon és felszólította a váciakat: „Hozzátok haza a püspökötöket”. Kovács Vince segédpüspök a hercegprímás utasítását parancsnak vette. Kristóf Béla polgármester mindenben készéggel állt Pétery hazahozatalának megszervezése mellé. A Hejcére utazó küldöttséget egyházi részről Herrhof Mátyás kanonok vezette. A város - Schrick Ferenc gépkocsivezetőt, katonai részről Molnár Ferenc főhadnagyot - a Városi Forradalmi Bizottság tagjait küldte és november 1-én ünnepélyes keretek között köszönthette a város a hazatérő Pétery püspököt. A főpásztor másnap jelentette Rómának, hogy átvette egyházmegyéje kormányzását. Ekkor megnyílt a váci börtön kapuja is. Az ott bebörtönzött papok legtöbbje bemehetett a püspökségre, ahol ebédet és ellátást kaptak.

November 3-án csonka püspökkari tanácskozás zajlott a budavári prímási palotában Mindszenty, Grősz, Shvoy és Pétery püspökök részvételével. Pétery a békepapokkal való kíméletes bánást javasolta, elkerülendőnek tartotta a további konfliktusokat. Azonban a szabadságharc november 4-i leverését követően Pétery püspök visszavonult a valós egyházi kormányzástól, viszont Kovács segédpüspök minden ügyben egyeztetett vele továbbra is. Egészségügyi okokból 1957 elején a budapesti Széher úti kórházba szállították, ahonnan Vácra már nem mehetett, onnan ismét Hejcére kellett visszatérnie.

Pétery püspököt egész működése folyamán alapvetően mindenkor a széleskörű empátia, határozottság és az elvekhez, keresztény értékekhez való ragaszkodás jellemezte.

Elolvasom >> 

Pétery József váci megyéspüspökről >>

bg