Október 23-án Vácon is megemlékeztek az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. A városi önkormányzat a Zeneiskolában tartotta meg szokásos ünnepségét, majd a Konstantin téren található 56-os hősök emléktábláknál koszorúztak. A Püspöki palota falán található és éppen 30 évvel ezelőtt elhelyezett emléktáblánál Marton Zsolt váci püspök idézte fel elődje, Péteri József váci püspök küzdelmes életét.

Marton Zsolt elmondta, hogy Péteri József 25 éves püspöki szolgálatából mindössze tíz évet tudott aktívan az egyházmegye élén eltölteni, majd - rövid megszakítással – további tizenöt évet volt kénytelen háziőrizetben és száműzetésben tölteni a Borsod megyei Hejcén, ahol 1967-ben hunyt el.

Péteri Józsefet 1942-ben szentelték váci püspökké, a II. világháború alatt, amikor már látszott, hogy nem várható gyors győzelem, amikor a háború okozta gazdasági nehézségek már érződtek. Ő ezzel együtt vállalta feladatát és küldetését, hogy kijelölt nyájának pásztora legyen.

Az igazi küzdelem számára és egész Egyházunk számára azonban 1945 után kezdődött, amikor a fennálló kommunista hatalommal kellett felvenni a küzdelmet, amely lépésről szorította vissza az egyházak működését súlyosan korlátozva a lelkiismereti és vallásszabadságot.

„Még nagyobb azok felelőssége, akik ilyen vészterhes időkben felelős beosztásban vagy szolgálatban vannak és nem menekülnek el a feladat elől, bár tudják, hogy ők is áldozataivá válhatnak a rendszernek. Péteri püspök is tudatosan vállalta ezt az áldozatot. Neki a fehér vértanú szerepe jutott. - hangsúlyozta Marton Zsolt.

Ma a forradalom dicsőséges napjaira emlékezünk, azokra a hősökre, akik a nép nevében akár az életáldozatot is vállalták, hogy harcoljanak a szabadságért. De nekünk emlékezni kell azokra is, akik hosszú évek alatt küzdöttek az elnyomás ellen majd – mint Péteri püspök is – először a szellemi hadszíntéren, majd esetleg bebörtönözve, száműzetésben vagy teljesen félreállítva, megalázva, szolgálatuktól, küldetésüktől megfosztva voltak kénytelenek leélni életüket. Az ő hősi áldozatvállalásuk nem kevesebb megbecsülést és tiszteletet érdemel. Rájuk is igaz, amit a Szentírás mond: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” - mondta megemlékezésében Marton Zsolt.