A Váci Egyházmegye a közeljövőben ünnepli ezeréves fennállását, ennek megünneplésére Marton Zsolt megyéspüspök hároméves lelki készületet kezdeményezett az egyházmegye közösségei számára. A hívek hitüket, istenkapcsolatukat és közösségük missziós küldetését mélyíthetik el. Ehhez az egyházmegye minden évben öt tematikus előadást és ezekhez kapcsolódó tanúságtételeket kínál, amelyet a plébániai közösségek együtt dolgozhatnak fel. Az elmúlt egy évben közel hatvan településen indult el ez a folyamat, több plébánián pedig már a negyedik, és az ötödik ima-katekézist is megtartották.

Turán a negyedik találkozás csapatépítő játékkal indult. A játék után felidézték az addigi alkalmak legfontosabb gondolatait, utána pedig dr. Kovács Lajos: Jó hívőnek lenni– Kapcsolat Istennel című előadását hallgatták meg. A kiscsoportos beszélgetés során mindenkinek lehetősége volt átgondolni a saját istenkapcsolatát, majd rövid megosztás és közös ima zárta a találkozást. A résztvevők ismét lélekben gazdagodva és boldogan tértek haza.

A rákóczifalvai egyházközségben pünkösd alkalmával jöttek össze a hívek ismét, amit májusi litánia előzött meg, így kellően rá tudtak hangolódni az alkalomra. A tanítás során a következő gondolatok merültek fel bennük: Lajos atya katekézise is a mai kor emberének szól, érthetően és világosan számol be Istenhez kötődő dinamikus kapcsolatunkról, melyben ugyanúgy fellelhetőek a mélységek és a magasságok is. Továbbá kiemelték a szeretett bűnösök (rossz döntés esetén nehéz önmagunkat szeretni) szerepét, a gyónás hatalmát (Isten eltávolít a bűntől), és a családtagokért való imát. Zárásként, az ima-katekézis gyertya meghitt fénye mellett körbe adtak egy kis fakeresztet, és a kereszttel a kezükben mindenki saját szavaival imádkozott.

Dányban az utolsó előtti ima-katekézis alkalmon Pesti Zoltán tett tanúságot. Elmondta, hogy hogyan vezette Őt a Jóisten a hitét nem gyakorló családból, Istent első helyre tevő kereszténnyé. Meghatározó élmény volt számára, hogy általános iskolás korában a Tápió-menti ifjúsági táborba mehetett jutalomként. Majd később, itt ismerte meg feleségét, akinek életpéldája, istenszeretete meghatározó volt számára, hogy Ő is az első helyre tegye az életében a Jóistent. Az ötödik találkozást Szentháromság vasárnapján tartották, ahol Lukácsné Tamás Katalin videós tanúságtételét hallgatták meg.

Vácon, a Barátok templomában már az ötödik alkalmat is megtartották, ami közös reggelivel kezdődött, majd a tanítás és tanúságtétel meghallgatása után mély és tanulságos beszélgetések alakultak ki, közben pedig a gyerekek számára foglalkozás volt.

Monoron pünkösd közeledtével a Szentlélek átalakító erejét állították az alkalom középpontjába. Vendég tanúságtevőnek Huszár Attila diakónust hívták, aki átütő erővel, hitelesen beszélt arról, hogy a Szentlélek hogyan változtatta meg az életét. A kiscsoportok egyik feladata az volt, hogy írjanak egyetemes könyörgéseket az ima-katekézis utáni szentmisére, ezzel is szerették volna jobban megéreztetni azokkal a katekézisek hangulatát, akik még nem voltak ilyen alkalmon.

A szolnoki Jézus Szíve Plébánián az ima-katekézis ötödik alkalmán dr. Fejérdy Áron előadásának megtekintése után, Dósa Imre és felesége, Tünde tettek tanúságot.  Tünde beszélt életútjáról, és megosztotta megtérés élményét is, amely elsőáldozásához köthető. Az Oltáriszentség magához vétele után, miközben a hálaimát mondta, lelki szemei előtt a síró Jézus jelent meg. Ez a kérdés fogalmazódott meg benne, amit mai napig többször feltesz magának: „Jézus annyira szeret engem, hogy sírni is képes értem?” Ezúttal férfiak és nők külön csoportokban beszélték át a témát, majd a találkozás szentségimádással és szentmisével zárult.

Salgótarjánban a „Fény útjának” segítségével elmélkedtek, aminek az állomásait gyerekek jelenítették meg. A stációk segítségével végig haladtak az emberré lett Krisztus feltámadás utáni jelenésein a mennybemenetelig. A résztvevők úgy érzeték az egész alkalom során áradt az isteni kegyelem. A délután szentmisével és májusi litániával folytatódott, majd a Fatimai Szent Szűz tiszteletére gyertyás körmenetet tartottak, a közös imádság szeretetvendégséggel zárult.

Kismaros, Verőce, Kóspallag és Szokolya települések összevontan tartották meg az ima-katekézis alkalmakat, ezzel is erősítve az egyházközségek közti kapcsolatot. Az első három alkalmat Verőcén, a negyediket Kóspallagon, az ötödiket Szokolyán szervezték meg.

Rádon az ima-katekézisnek köszönhetően az egyházközség tagjainak lehetősége nyílt arra, hogy jobban megismerjék egymást, a másik örömeit és küzdelmeit, és így az egyházközség is erősödni tudott. Ajándékként élték meg, hogy találkozásaik során mindig jelen volt egy náluk szolgálatot teljesítő atya is.

Ceglédbercelen is nagy ereje volt a tanúságtételeknek: mindig az egyházközség egyik tagja osztotta meg a hallgatósággal életének meghatározó eseményeit és saját tapasztalatait. Ezek mindig emelkedett pillanatok voltak. Az elhangzottaknak köszönhetően többen is bátorságot merítettek, és megosztották hasonló élményeiket, így az egyházközség tagjai jobban megismerték egymás életét. Az alkalmak során zenés dicsőítés is segítette a lelki elmélyülést és az előadásokban elhangzottak átgondolását. 

Az őrhalmi Szent István Plébánián összesen nyolc alkalmat tartottak, voltak olyan témák, amelyeket két részre osztottak, hogy jobban el tudjanak mélyülni benne. Minden alkalom jóhangulatú és lelkileg megerősítő volt a közösség számára.

Az isaszegi és a kókai egyházközségekben is sikeresen lezajlott az első év, izgalommal tekintenek a jövő évi találkozások felé.

Kosdon a harmadik ima-katekézis is nagyon lélekemelő volt, az előadás megtekintése alatt lehetősége volt a híveknek lejegyzetelni azokat a gondolatokat, amelyek megszólították őket. Majd szentségimádás következett, ahol az elmúlt alkalmak gyümölcseiért adtak hálát. A találkozás agapéval és beszélgetéssel zárult.

A Szolnok-Belvárosi plébánián is három ima-katekézis alkalmat tartottak a felnőttek számára. Pusztai Jánosné megtérés története többeket is megindított, és így nem csak a levetített előadáshoz kötődő gondolatokról, hanem az elhangzott tanúságtételről is hosszasan beszélgettek a jelenlévők.

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán három alkalmat tartottak a tanév során. Mély és őszinte tapasztalatokat osztottunk meg egymással: nem formális és felszínes együttlét volt egyik alkalom sem – olvashattunk a beszámolójukban. Az imakatekézis-sorozat a főiskola katolikus lelkiségének kialakításához és elmélyítéséhez járult hozzá. A második alkalomtól kezdődően sikerrel tudta megszólítani a hallgatókat is, akik számára a hiteles krisztusi egység megélésének a lehetőségét kínálta.

A Börzsönyalja Egyházközségek (Berkenye, Nógrád, Diósjenő) ismét közösen szervezték meg az ima-katekézis alkalmukat. Az imádságról szóló előadást követően főbb gondolatként azt fogalmazták meg, hogy „nekünk, hívő embereknek az ima mindig ott lesz kapaszkodóként a nehéz helyzetekben, viszont ne csak a nehéz helyzetekben imádkozzunk, hanem tudjunk hálát adni és másokért is imádkozni.” A lelki felkészülési alkalom Szentlélek váró imaórával, majd szeretetvendégséggel zárult.

Dabas-Alsó plébánián is elindult az ima-katekézis, két alkalmat tartottak meg.