Advent utolsó vasárnapján, az ünnep kapujában meggyújtjuk mind a négy gyertyát. Hétről hétre erősebb a gyertyák fénye, hisz először egy, majd végül már négy ég. Teljes fényben áll az adventi koszorú. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat, egy érzést, melyben: a hit, remény, öröm, szeretet teljessége válik eggyé.

Az adventi időszakban ahogyan egyre közelebb haladunk a karácsonyhoz, úgy nő a szívünkben és lelkünkben a szeretet. Jézus tanítása szerint szeretnünk kell egymást, ez a fajta szeretet magába foglalja a figyelmességet, a türelmet és az önzetlenséget is.

A legfontosabb, amire mindig gondolnunk kell, az az, hogy ha van kiket szeretnünk, és viszont szeretnek minket, akkor a legnagyobb nehézségeket, fájdalmakat is leküzdhetjük. Az időnket, a figyelmünket oda ajándékozzuk egy másik embernek, és szeretettel fordulunk felé. A szeretteink és barátaink figyelme, szeretete és ideje különösen fontosak, amikor nehéz időket élünk meg, amikor elfáradunk, mert akkor is vannak támaszaink általuk.

Az advent és a karácsony felhívják a figyelmet és évről évre tanítanak nekünk valamit arról, hogyan szeressünk önzetlenül, ahogy János apostol kifejezi: „Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért” (János 15:13). Jézus önként odaadta értünk tökéletes életét. Ez a legnagyobb fokú szeretet volt.

Töltse be szívünket idén is a gyertyák ragyogó fénye és üzenete: hittel, reménnyel, örömmel és szeretettel várjuk Jézus Krisztus születését!

 

*

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

 

Negyedik is lángra lobban,

kiviláglik tiszta fénye.

Ott ragyog a csillagokban,

s éled az ember REMÉNYe.

 

A szívünkben BÉKE lángja,

HITünk ajtót nyit a jóra.

Aki ránk néz, máris látja:

– Elérkezett hát az óra.

 

S bizony, hol a SZERETET él,

ott gonosznak helye nincsen.

Hol a jóság jövőt remél,

ott megjelenik az Isten.

 

Eljön a mennynek országa,

tudom, itt lesz, lent a Földön.

Nyíljon ki szívünk virága,

aki remél, készülődjön!