Nagypénteken az Egyház Jézus szenvedésének felidézésével a Megváltó kereszthalálára emlékezik. Vácon a szertartást Marton Zsolt megyéspüspök vezette a Nagyboldogasszony-székesegyházban az egyházmegye szeminaristáinak asszisztenciájával és a Váci Székesegyház kórusának zenei szolgálatának kíséretében.

Megrendítő a csend, amelyben a nagypénteki szertartás kezdődik. Ezen a napon az Egyház nem mutat be szentmisét, a bevonulás teljes csendben történik elővételezve a szenvedéstörténet fájdalmát. A papság az oltár előtt leborul ezzel is kifejezve a legteljesebb hódolatot, amelyet Megváltónk áldozatáért nyújtani tudunk.

A nagypénteki szertartás olvasmányai Krisztus áldozatáról szólnak. Izaiás próféta Jézus ószövetségi előképét, a Szenvedő Szolgált mutatja be (Iz 52,13-53), Pál apostol Zsidókhoz írt levelében (Zsid 4,14-16; 5,7-9) Isten fiáról beszél, aki a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet és ezen keresztül szerzett mindannyiunknak üdvösséget. Az evangélium Jézus szenvedéstörténetét hozza elénk János evangélista szerint (Jn 18, 1-19, 42), amelyet ezúttal is a Váci Székesegyház kórusának tagjai adtak elő.

Marton Zsolt rövid szentbeszédében Jézus személyével és kereszthalálával kapcsolatban három szempontot emelt ki:
Jézus istenfiúi méltósággal lép vádlói elé, elfogadja sorsát, ezzel fölé emelkedik, a halál fölé emelkedik.

Jézus a tragédiában is szeret és az utolsó pillanatig fenntartja a kapcsolatot az Atyával, nem lázad ellene.

Jézus keresztje az élet forrása, kereszthalála kapu számunkra is, amelyen keresztül új élet nyílik meg. „Nem vezet más út Istenhez, csak a Gologtán át. Aki a kereszttől menekül, Jézustól menekül.”- foglalta össze nagypéntek egyik fontos üzenetét a püspök.

A szentbeszédet követően hangzottak el az egyetemes könyörgések, amelyek ezen az ünnepen tíz meghatározott szándékra szólnak: az Anyaszentegyházért, a Pápáért, a püspökért, a papságért és a hívekért, valamint a keresztelendőkért, a keresztények egységéért, a zsidó népért. Az Egyház közbenjár azokért, akik nem hiszen Krisztusban és azokért, akik nem hisznek Istenben, valamint a világi vezetőkért és végül a betegekért, szenvedőkért.

A könyörgéseket követően háromszor hangzik fel a templomban: „Íme a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága!” Majd Krisztus keresztje egyre beljebb halad a templomhajón, hogy végül fogadja a hívek hódolatát, akik térdet vagy fejet hajtva, esetleg a keresztet megérintve fejezik ki köszönetüket ezen a jelképes gesztuson keresztül is Krisztusnak értünk vállalt áldozatáért.

Az áldozás, majd a zárókönyörgés után az asszisztencia teljes csendben hagyta el a templomteret, hogy a hívekkel együtt a feltámadási ünnepig a sírban nyugvó Jézus értünk vállalt áldozatán elmélkedjen.

A szertartáson közreműködött a Váci Székesegyház kórusa Varga László karnagy vezényletével.