A váci székesegyház karnagya, Varga László atya nevét szinte mindenki ismeri. Évtizedek óta vezeti az idén hetvenéves Szent Cecília Kórust, emellett hetente műsort szerkeszt a Katolikus Rádióban, az OMCE központi igazgatója és zenei vezetője a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézetnek. A zene iránti szeretete hamar kitűnt, gyermekkorában Budapesten kántorképzőbe járt, majd pappá szentelése után diplomáit az OMCE Karnagyképzőn és a Zeneakadémián szerezte. Szakterületei az egyházzene, karvezetés és a zeneszerzés.

 -  Hogyan kezdődött a zenével való kapcsolata?

- Hálával gondolok vissza azokra, akiknek egyházzenei és papi hivatásom elindulását és kibontakozását köszönhetem. Szüleim és nagyszüleim kiváló zenei képességekkel rendelkeztek. Felsőgödön általános iskolás koromban első énektanárom, Szakáll László tanár úr, aki karnagy és fociedző volt és a börtönviselt egyházzenész, Németh Tibor jezsuita szerzetes atya terelgettek az egyházzenei pálya felé.

Az iskolában sokat tanultam a magyar népzenéről, a zeneelméletről, szolfézsról, és Szakáll tanár úr lobogó lelkesedése a kóruséneklés iránt rám is nagy hatást gyakorolt.

Németh Tibor atya hetedik osztályos koromban megkérdezte, nem akarok-e pap lenni. Azt válaszoltam, nem tudom. Nem lepődött meg, azonnal feltette a következő kérdést, hogy orgonálni szeretnék-e megtanulni? Igennel válaszoltam. Édesanyámmal karöltve így beírattak a budapesti kántorképző tanfolyamra. Bucsi László és Kósa Ferenc atyák voltak a kántorképző vezetői és nem akartak felvenni, mert még csak 12 éves kisgyermek voltam. Végül meghallgattak és mégis felvettek. Középiskolás koromban, 16 évesen fejeztem be a képzést. Olyan jelentős személyiségekkel ajándékozott meg ott a Gondviselés, mint Bors Irma nővér, aki Kodály közvetlen munkatársa volt, és a legjelentősebb szolfézstanár az életemben. Orgonálni Gergely Ferencnél tanultam, Tardy László a karvezetés tudományában volt a továbbiakban is legmeghatározóbb mesterem, középiskolás koromban ismertem meg Bárdos Lajost, Halmos Lászlót és Werner Alajost, Kolos István zeneszerző, a budapesti bazilika egykori orgonaművésze pedig később zeneelmélet tanárom lett. Zeneakadémiai tanáraimat is hálás szeretettel hordozom a szívemben.

Felsőgödön 6 éves koromtól lelki vezetőm volt évtizedeken át Rumi Tamás kármelita atya, aki 40 évig villanyszerelőként dolgozott, mivel ő volt a keszthelyi Kármel házfőnöke 1950-ben. Tőle hallottam először a gregorián jelentőségéről a nyugati egyházban, vagy arról, hogy a klasszikus vokálpolifónia a Római Katolikus Egyház liturgiájában milyen meghatározó szerepet tölt be, illetve a népének kultúráról, arról, hogy a nép aktív tevékeny részvétele az éneklés által milyen fontos és jelentős az egyházban. Tanáraim és papjaim nagy hatást gyakoroltak az életemre, nagyon sokat köszönhetek nekik.

- Érettségi után egyenes út vezetett a szemináriumba? Ott is folytatta a kántorkodást?

- Egerbe küldött kispapnak főpásztorom a hetvenes évek közepén. Ekkor találkoztam az egri bazilika karnagyával Simon Sándor atyával aki nagyszerű kórust vezetett, valamint dr. Kiss Kálmán orgonaművésszel, akivel elsőéves kispap koromtól kezdve szintén együttműködtem, ugyanis rám bízták a kispapok 40 tagú férfikarának a vezetését. Heti két próbát tartottam a szemináriumban a kispaptársaimnak, és öt éven keresztül minden vasárnap a tízórai káptalani misén vezényeltem az énekkart. Ez olyan tapasztalatszerzésre adott lehetőséget, amit nagyszerűen tudtam hasznosítani később a karnagyi életemben is.

- Mikor kapcsolódott be a Szent Cecília Kórus vezetésébe?

- Pappá szentelésem után két évre Kartalra kerültem, ahol énekkart alapítottam, majd egy évig Turán voltam káplán, ahol egy ifjúsági kórust hoztam létre. Ekkoriban történt, hogy a váci székesegyház karnagyát, Dr. Huszár Dezső atyát, aki a Szent Cecília Kórust 70 évvel ezelőtt 1955-ben alapította és több mint harminc éven keresztül vezette, a kapucinus rend tartományfőnökévé nevezték ki és utódot kellett keresni a helyére. Huszár Dezső atya kérésére az akkori megyéspüspök, Dr. Bánk József megpróbált kinevezni a székesegyház karnagyává 1986-ban, de az Állami Egyházügyi Hivatal ezt nem engedélyezte. Bánk érsek atya ezt úgy hidalta át, hogy kinevezett a váci székesegyházba kántor káplánnak, mert a kápláni kinevezéseket nem kellett felterjeszteni az ÁEH-hoz. Így vehettem át a Cecília kórus vezetését. Egy évvel később pedig már Marosi Izidor püspök nevezett ki a váci székesegyház karnagyává, és a régi váci egyházmegye négy kántortovábbképző körzetének „zenei fő moderátorává”. Kecskeméten, Hatvanban, Újpesten és Vácon zajlottak a kántortovábbképzések, ezeket szerveztem. 25 éves fiatal zenészpapként hozzákezdtem egy ifjúsági kórus elindításához is a Cecília Kórus mellett. A rendszerváltozás után lettem egyházmegyei zeneigazgató, a Cecília Kórust és az ifjúsági kórust össze tudtam ekkor vonni, így az ország legnagyobb katolikus székesegyházi énekkarává váltunk.

-  Mi a titka a Szent Cecília Kórus működésének?

- Szakmai érveket és a közösségi élet minden pozitívumát fel tudnám sorakoztatni, de úgy gondolom, hogy a kórusunk titka az a lelkület, ami visszavezethető fiatal korom felsőgödi szerzetespapjainak jezsuita, karmelita, fokoláre és szalézi lelkiségéhez. Minden próbát imádsággal kezdünk és végzünk, tudatosítjuk, hogy az Úr Jézus jelenlétében és szeretetében élünk és vagyunk együtt. Egymás segítése, támogatása, egymás örömének és bánatának a megélése alapvető normává vált a Szent Cecília Kóruson belül. Nem utolsó sorban nagyon tiszteljük védőszentünket, Szent Cecíliát, aki fiatalon az életét adta Krisztusért. Mi is szeretnénk az életünket Krisztusért és Krisztusnak adni tettekre váltani a szeretetet a hétköznapjainkban és a közösségi életünkben egyaránt.

Körülbelül száztíz kórustagunk van a felnőtt vegyeskarban, mindenkit valaki közülünk, vagy éppen én magam megszólítottunk és meghívtunk. Ez komoly tanulság lehet más közösségek részére is, hogy személy szerint egyenként meg kell szólítani és meg kell hívni az embereket. Sokszor egy kis gesztus elég.

Bízom benne, hogy a Jóisten továbbra is megadja a lelkesedést és a kegyelmet mindnyájunknak, mert azért sok munkát és felkészülést is jelent, hogy évente 40-45 alkalommal megszólalunk a liturgiában és a hangversenyeken. 

-  A Cecília Kórus mellett ifjúsági kórust is vezet. Az ebben éneklő fiatalok adják a Cecília Kórus utánpótlását?  

- Tizennégy évvel ezelőtt létrehoztam a Váci Székesegyházi Kórusiskolát a váci Karolina Katolikus Általános Iskolán belül. Az iskola fele, 230 tanuló alkotja így a „Schola Cantorum”-ot akik professzionális egyházi kóruséneklést tanulnak, amellett, hogy minden gyerek játszik valamilyen hangszeren is. Négy énekkarra osztva rendszeresen énekelnek a püspöki és plébániai szentmiséken. Minden vágyam és törekvésem az a munkatársaimmal 21 ének és zenetanárral egységben, hogy ezek a gyerekek érezzék és tapasztalják a Jóisten szeretetét. Amikor halkan énekelnek azt, hogy milyen jó az Úr, amikor hangosan, diadalmasan akkor pedig azt, milyen erős és nagy az Isten.

A hozzánk már visszajáró középiskolás korú Ifjúsági Kórus pedig láncszem a Székesegyházi Kórusiskola és a székesegyház felnőtt kórusa, a Szent Cecília Kórus között. Így ez a nagyszerű láncolat, ami hatéves korban elkezdődik, és egyesek számára 80-85 éves korban zárul, folyamatosan megvan a váci székesegyház egyházzenei életben. Nagyon hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy ezt mindvégig támogatta és a Szűzanya oltalma segített. Mária-tiszteletünket azzal is szeretnénk kifejezésre juttatni, hogy a Cecília énekkarnak kék színű a liturgikus ruhája.

- Mik a tervei a Szent Cecília Kórussal a jövőre nézve?

- Jövőre szeretném a székesegyház régi kottatárának bizonyos zenei anyagait megszólaltatni. Amikor idekerültem, a padlástól a pincéig minden zegét-zugát bejártam a templomnak, és az egyik toronyszobában felfedeztem egy 18-19. századi, lúdtollal írt kottaanyagot. Tizenöt évig dolgoztam a katalogizálásán, több mint ötszáz zenemű található itt. Egy „Domine non sum dignus” kezdetű motettát elénekeltünk a 70 éves jubileumi hálaadó hangversenysorozatunk első állomásán, Kolozsváron november elején. Ulrich István volt a darab zeneszerzője, aki a 18. század végén, 19. század elején székesegyházi karnagy volt nálunk, sőt a fia, meg annak a fia is a váci székesegyház karnagya lett később. Saját szerzeményim közül pedig többek között nagyzenekari Te Deumom külföldi megszólaltatását is tervezem.

- Minek köszönhető ez a lelkesedés életében és működésében?

Lelkesedésemet az adja, hogy soha egyetlenegy olyan napom sincs, aminek a végén ne érezném úgy, milyen jó, hogy valami keveset tudtam tenni a Jóisten Országáért. Ez nagyon felemelő érzés. Áthatja ez az énekeseim életét is, akik boldogan élik meg gyermekkoruktól a felnőtt éveken át az Isten Jelenlétét és az éneklő szolgálat örömét kórusaink szeretetközösségeiben.